Dupcsik Csaba és Repárszky Ildikó elemzése a történelem érettségi vizsgák fontosabb változásiról

Műfaji sajátosságok

A történelmi ismeretek számonkérésének módjai elhelyezhetők egy skálán, amelynek egyik végpontjában elsősorban tárgyi ismereteket kérnek vissza a diákoktól (tipikusan ilyenek például az évszámok, nevek, definíciók) – nevezzük ezt T típusú vizsgáztatásnak. A skála másik végpontjában az ún. K típusú vizsgáztatás állna, amelynek során a diáknak kompetenciáit kell mozgósítania, át kell látnia a fontosabb történelmi összefüggéseket, képesnek kell lennie források értelmezésére és kontextusba helyezésére stb. (Például egy, a jobbágykérdésről szóló, az 1830-es években született megnyilatkozás kapcsán a diáknak ismernie kell a reformkor fogalmát, a kor fő társadalmi kérdéseit, a legfontosabb véleményformálókat és azok nézeteit; az „sem árt”, ha tisztában van Magyarország korabeli, Habsburg Birodalmon belüli helyzetével, stb.).

A fenti, kezdetleges skálára azért volt szükségünk, mert a történelmi ismeretek 12. évfolyam végi nagy számonkérése¹ az utolsó évtizedben határozottan elmozdult a T típus felől a K típus irányába. Fontos megjegyezni, hogy a skála aszimmetrikus: miközben elvileg sem lehet elképzelni olyan vizsgáztatást, amely kizárólag a kompetenciák számonkérésén alapul és nem követel meg semmilyen tárgyi ismeretet, addig elképzelhető olyan vizsgatípus, amely szinte kizárólag tényanyag elsajátítását, ha úgy tetszik, „bemagolását” kéri vissza. 2005-ig az egyetemek maguk határozták meg, hogy milyen középiskolai történelemtankönyv ismeretét követelik meg, s az írásbeli felvételiken gyakorlatilag bármilyen tárgyi ismeretet kérdezhettek, amelyek ezen tankönyvekben szerepeltek.

(1. táblázat) „Felvételi gyönygyszemek”.

Kérdés	Év, típus2
Mit, kit illettek az alábbi megnevezéssel? „A legnagyobb ellenfél”3	1994, jogi
Mikortól meddig élt Thököly Imre? Melyik évben vette nőül Zrínyi Ilonát?	1994, bölcsész
Hol maradt fönn számunkra Augustus önéletrajzának kétnyelvű másolata?	1994, közgazdasági
Az 1926-os népiskolai törvény eredményeként 1930-ig hány új tanterem épült?	1995, bölcsész
Nagyesszé: Reformeszmék és reformtörekvések, gazdasági és társadalmi gyökereik Magyarországon 1790-től az utolsó rendi országgyűlésig (30 pontért)	1995, közgazdasági
Mit jelent milleneum [sic!]? Adja meg a kiegyezést szabályozó törvény évszámát, számát! Esszé: Vezesse végig az olasz nemzeti állam megteremtését 476-tól [sic!] a XIX. század végéig!	1997, jogi
Mikor volt (év, hó, nap)? A Népszövetség első ülése A Kellog–Briand-szerződés aláírása Párizsban A Berlin–Róma tengely létrejötte	1998, jogi
Melyik országban voltak az alábbi helyek 1914-ben, és melyik ország területéhez tartozik ma? Doberdo4	1999, közgazdasági
Milyen nemzetiségű volt, milyen tisztséget viselt Francisco Modero?5	2000, jogi
Kinek a leánya és ki volt az első magyar királynő? Kinek a leánya és ki volt Zsigmond második felesége? Az előbb említett házasságból született leánynak ki volt a férje és ebből a házasságból melyik magyar király született?	2001, jogi

 

Az 1990-es években tudatosan ezen „magoltatós” rendszer leváltására törekedett a Nemzeti Alaptanterv (NAT), majd 2005-től az erre alapozott kétszintű érettségi rendszere, a kompetenciák fejlesztésének, a kontextusba helyezés képességének, a forrásértelmezés készségének előtérbe helyezésével. Az elterjedt várakozással szemben a Kerettanterv új változata – amely 2013 őszétől felmenő rendszerben határozza meg az 5. és a 9. évfolyam oktatását – sem változtatott ezeken a hangsúlyokon. „A középiskolai történelemtanítás a források önálló feldolgozásán alapuló, elemző jellegű, ami az összefüggések egyre önállóbb feltárását jelenti. Ugyanakkor törekedni kell a történelem élményszerű tanítására, közös feldolgozására… Az ismeretátadással azonos súllyal kell kezelni a tanulói képességek – az ismeretszerzés, tanulás; a kritikai gondolkodás; a kommunikáció; valamint az időben és térben való tájékozódás – fejlesztését…, hogy a tanulók képessé váljanak önálló ismeretek szerzésére, értelmezésére, azokkal kapcsolatban önálló vélemény megfogalmazására”(Kerettanterv 2013: 1).

E sorok szerzői kifejezetten üdvözölik a kompetenciafejlesztés, a forrásközpontúság elvének középpontba emelését; sajnálattal meg kell azonban állapítaniuk, hogy ezen elv lefordítása az oktatási gyakorlat szintjére már korántsem egyértelmű siker. Mindenekelőtt: a „kötelező” tényanyag radikális csökkentése olyan mértéket öltött, hogy – jelenlegi formájában – gyakorlatilag összeegyeztethetetlen a forráselemzési és kontextusba helyezési készségek megkövetelt szintjével. Példának okáért: az ókori Rómából mindössze két császár nevét (Augustus és Constantinus) kell ismerni, ami nem önmagában érdekes, hanem mint tünet – annak tünete, hogy a római császárkorról alig kell tudni valamit. Viszont a Kerettanterv Fejlesztési Követelményeiben szerepel, hogy „Ismeretszerzés statisztikai táblázatokból, grafikonokból, diagramokból. (Pl. gazdaság, gazdálkodás a császárkorban.)”⁶ Félreértés ne essék: nem többet szeretnénk a tananyagba a római császárok koráról, csak a követelmények konzekvens voltát.

A megkövetelt tárgyi tananyag csökkentéséről döntők ugyanis, stílszerűen fogalmazva, nem merték átlépni a Rubicont, nevezetesen azt, hogy teljes korszakokról „lemondjanak”. Továbbra is éppúgy tanítani kell „mindent”⁷ az őskortól napjainkig, mint évtizedekkel ezelőtt – csak azóta a közelmúlt korszaka sokkal hosszabb lett, beleolvadtak a külön középiskolai tárgyként intézményesülni nem tudó társadalom- és állampolgári ismeretek, illetve a korábbi tananyagra rakódó pluszként ki kell térni a kompetenciák fejlesztésére, az életmódtörténetre, a mentalitástörténetre, társadalomtörténetre, történeti demográfiára, a gender szempontokra stb. stb.

A tanár számára mindez akkor is rengeteg pluszmunkát jelent, ha rendelkezik a megfelelő készségekkel, módszertani ismeretekkel, szakmai anyagokkal és hajlandósággal, hogy ilyesmit is tanítson – márpedig a felsoroltak egyikének megléte sem magától értetődő. Ráadásul szinte megoldhatatlan dilemmák sorozatát okozza, ha megpróbálja beszorítani az új típusú tevékenységeket a változatlan órakeretbe. Mégis, úgy véljük, hogy a tanárok jó része valószínűleg a szakmai racionalitása és tapasztalatai alapján hidalja majd át az ellentmondásos elveket – de erre például a hagyományos gimnáziumokban van négy év és elvileg 355 tanóra (az esetleges fakultációról/tagozatról nem is beszélve). Az igazi feszültségek azonban – talán – nem a mindennapi tanítási gyakorlatban, hanem az érettségi vizsga kapcsán sülnek ki.⁸

A „dualizmus kora”

Rátérve végre a 2013 tavaszi írásbeli érettségi feladatokra és megoldókulcsokra (lásd a 2. táblázatot): a választható szöveges, kifejtős (esszé-)feladatok meghatározásában valamennyi esetben szerepelt a „forrás(ok) és tudása alapján” kitétel – mintegy jelezve, hogy a T – K-tengelyen az utóbbi felé való „elcsúszás” a számonkérés gyakorlatában egyfajta dualizmusként csapódott le. Magyarán: kompetenciák és tárgyi tudás számonkérése egyaránt. A dualizmus elve önmagában teljesen elfogadható, sőt támogatandó, az arányokon viszont már lehet, sőt kell vitatkoznunk. Véleményünk szerint ugyanis a 2013. évi érettségi vizsgák feladataiban a számonkérés hangsúlyai túlságosan eltolódtak a tárgyi tudás visszakérdezése felé. Ez pedig, a pedagógiai szempontokon túl azért is problematikus, mert az explicit megfogalmazott, immár „hivatalos” oktatáspolitikai elvekben, tehát a tavaly elfogadott új Kerettantervben is – mint már utaltunk rá – nyoma sincs ilyen hangsúlyeltolódásnak (arról nem is beszélve, hogy az érettségiző generációk követelményeit még négy évig a régi Kerettanterv határozza meg).

2. táblázat: Az írásbeli érettségi feladatok szerkezete

Középszintű (180 perc)
I. Egyszerű, rövid feladatok	12 feladat	max. 45 pont
II. Szöveges, kifejtendő feladatok	3 feladat	max. 45 pont
	-2 rövid egyetemes történelmi feladatból választani kellett 1-et -3 rövid magyar történelmi feladatból választani kellett 1-et -3 hosszú magyar történelmi feladatból választani kellett 1-et
	A két választott magyar feladat ne legyen egy korszakból (a választható rövid feladatokból 2-nek volt 1-1 azonos korszakból származó „párja”)
Emelt szintű
I. Egyszerű, rövid feladatok (90 perc)	12 feladat	max. 44 pont
II. Szöveges, kifejtendő feladatok (150 perc)	4 feladat	max. 46 pont
	-2 rövid egyetemes történelmi feladatból választani kellett 1-et -2 hosszú egyetemes történelmi feladatból választani kellett 1-et -3 rövid magyar történelmi feladatból választani kellett 1-et -3 hosszú magyar történelmi feladatból választani kellett 1-et
	valamennyi választott feladatnak más-más korszakkal kellett foglalkoznia

A 2013. évi érettségi írásbeli feladatokban a korábbinál lényegesen kevesebb a forrás. Írásunk későbbi részében elsősorban „oktatáspolitikai” megfontolások alapján próbáljuk kritika alá vetni ezt a fordulatot, de előbb lássunk egy didaktikai érvet. Az idén emelt szinten négy, középszinten három olyan kifejtős feladat⁹ van, amelyekhez csak egy-egy – minden esetben szöveges – forrás kapcsolódik, miközben a válaszban a forrás szövegén túlmutató, szélesebb összefüggéseket kell felvázolni.

Vegyük példaként a középszintű 13. feladatot (K13 – a továbbiakban ehhez hasonló formában hivatkozunk a konkrét feladatokra). Ez a két egyetemes esszé egyike, amelyekből egyet tehát mindenképp választani kell, s mivel „ránézésre” a K14 (lásd később) bonyolultabbnak tűnt, valószínűleg sokan inkább ezt írták.¹⁰ A forrás egy Nagy Károly korabeli uradalmat ír le.

1. ábra. A K13 feladat

„Becsapós” forrás, mert összesen 16 számnevet számlálhatunk benne össze, de ezek mértéke és egymáshoz viszonyított aránya az értelmezés szempontjából – főleg egy középszintű érettségin – ebben a feladatban irreleváns. Mindaz, amit a forrásból megtudhatunk, gyakorlatilag összefoglalható a következőkben: itt egy önellátásra törekvő nagybirtok leírásáról van szó (nem véletlenül ismétli el négyszer az önellátás/önellátó kifejezést a megoldókulcs is), amely összegyűjti és újra elosztja az uradalmon élő szolganépek által termelt javakat. Erről a témáról pedig saját tudása alapján egy jó tanuló sem igazán tud sokat írni. A „középkor” és a „(mező)gazdaság” hívószavak láttán viszont nagy eséllyel előfordulhat, hogy tanulók elkezdenek jobbágyságról, telekről, majorságról, robotról stb. írni – ami csupa érett középkorra jellemző jelenség, tehát itt, a kora középkorra vonatkozó kérdésre nem válasz.
Az egyforrásos feladatok magas aránya nem csak önmagában jelent problémát, hanem mint a források csökkenésének egyik szembetűnő jele. Összehasonlítva az 2010. tavaszi érettségivel (3. táblázat), jól látható, hogy az egyes kategóriákban felére-harmadára csökkent a források száma. Az összehasonlítás alapjául szolgáló év kiválasztása nem véletlen: a kétszintű érettségi valamennyi eddigi éve hasonló adatából (2. és 3. ábra) jól látható, hogy a forráshasználat terén egy nyíltan ki nem mondott, de kitapintható fordulat érzékelhető az érettségi feladatok szerkezetében 2010 tavasza és ősze között.

	2010 tavasza	2013 tavasza
Középszint (8 feladat)
Szöveges forrás	16	8
Kép	6	2
Egyéb*	15	5
Emelt szint (10 feladat)
Szöveges forrás	34	14
Kép	6	4
Egyéb*	15	6

 

2. ábra. A középszintű, választható „kifejtős” feladatokhoz tartozó források száma, 2005–2013

3. ábra. A emelt szintű, választható „kifejtős” feladatokhoz tartozó források száma, 2005–2013

 

Természetesen a túl sok forrás is gondot okozhat, mivel a tanulók többet veszíthetnek az értelmezésre fordított idővel, mint amennyit nyernek vele (ráadásul pontozási problémákat is felvet, mivel a szűkebben vett forrásértelmezésre egy középszintű rövid esszében csak 4 pont adható). 2010 ősze után azonban az írásbeli érettségin az inga az ellenkező véglet felé lengett ki, márpedig a T – K „dualizmus” nyílt felmondása nélkül a források számát nem lehet egy bizonyos szint alá csökkenteni. Természetesen lehet vállalni, hogy a feladatok egy a korábbinál nagyobb részénél a korábbinál nagyobb hangsúly helyeződik a tanuló tárgyi ismereteire – de akkor ezt a fordulatot kommunikálni kellett volna (bármennyire is megnehezíti e téren a bizottság dolgát az amúgy indokolt anonimitás). Méghozzá lehetőleg évekkel az új elvek bevezetése előtt publikussá kellett volna tenni a fordulatot, hogy a diákok és tanáraik kellőképpen fel tudjanak készülni. A fordulat azonban olyan szinten rejtve maradt, hogy még az írásbeli pontozási rendszerén belül sem változott a forrásértelmezés szempontja alapján adható pontszám.

E rejtett fordulat ráadásul annál is nagyobb mértékű, mint amelyet a források számának csökkenése mutat: számos esetben – főleg a rövid feladatoknál – van(nak) ugyan forrás(ok), de azok elemzést gyakorlatilag nem igényelnek, s még arra is csak korlátozott mértékben alkalmasak, hogy abból a diák a kérdezett ismeretre következtessen. Így például a K1 feladatban, ahol négy szöveges forrás található, s ezeket kell párosítani a megadott hat ókori római személy neve közül négyével. Ez gyakorlatilag a „ki az a történelmi személy, aki…” típusú tesztkérdés mutációja, „forráselemzésnek” álcázva: a forrásokban olyan információk szerepelnek, amelyek egyes tankönyvekben esetleg megtalálhatók, de semmiképp sem tartoznak az elvárt, „kötelező” ismeretekhez. (A leginkább felismerhető szereplő az a személy, aki elvesztette a döntő csatát Crassusszal szemben, életben maradt harcosait pedig „a Capuából Rómába vezető út teljes hosszában keresztre feszíttették” [K1]. Ironikus, hogy ezt is csak pár évig lehet még kérdezni, az új Kerettantervből ugyanis már hiányzik Spartacus neve.)

Ha már kitekintettünk a 2010 és 2013 közötti érettségi feladatokra: tanulságos példa a 2012. őszi K14-es feladat (4. ábra). „Mutassa be a forrás és ismeretei segítségével az új típusú hadviselés legfontosabb technikai eszközeit! Mutasson rá azok használatának következményeire és gazdasági hátterére!” Fontos anyagról van szó, tehát lehetett volna vállalni, hogy a tanuló teljesen saját tudása alapján válaszoljon – de lehetett volna egy kisebb galériát is felkínálni elemzésre, pl. képeket a lövészárokrendszerekről, géppuskáról, nehéztüzérségről, gáztámadásról, harci repülőgépekről és/vagy szöveges forrásokat a háborús irodalomból, diagramokat/táblázatokat a haditermelés növekedéséről stb. stb. Az egyetlen kép a korai tankról – a „forráselemzés” fügefalevele csupán egy T típusú feladaton.

4. ábra A 2012 őszi K14-es feladat

Az eleve kevés képi forrás között van olyan is, amely gyakorlatilag csak illusztráció, mivel semmilyen megismerési értékkel nem bír – például a K14 képe mennyiben segít az ENSZ-BT működésének megértéséhez? (5. ábra). (Arról nem is beszélve, hogy bár a kérdés első mondata általánosságban kérdez rá a szervezet működésére, a következő, hosszabb mondat viszont már a „világháború utáni korszakot”, illetve a „hidegháború időszakát” említi – ezek után a 2004-es kép éppen azokat zavarja össze, akik tudják, mikor is volt a hidegháború…)

5. ábra A K14 feladat és forrásai

 

Tanulságos példa még a K3 feladat három, kis képecskéje is (6. ábra). A feladatban a képeken kívül öt rövid meghatározás olvasható, s mindezek betűjelét be kellett írni a következő három kategória valamelyike alá: „szabad királyi város – bányaváros¹¹ – mezőváros”.
A meghatározások – teljesen megfelelő módon – tárgyi ismeretet kérnek vissza, viszont a képeknek akkor lenne értelme, ha olyan vizuális információt hordoznának, amelyek segíthetnék a besorolást, ilyenről azonban itt szó sincs. A diákoknak elvileg meg kellett tanulniuk, hogy a mezővárosok egyik megkülönböztető sajátossága a szabad királyi városokkal szemben, hogy nincsenek városfalaik – zavarba ejtő módon azonban egyik ábrázolt település esetében sincsenek, pontosabban nem láthatók falak. A mezővárosok általában „falusiasabb” látványt nyújtanak, mint a városok – de pont Mezőkövesd esetében nem látképet kapunk, tehát ezt nem tudjuk megállapítani. Vizuálisan Selmec legjellegzetesebb attribútuma a bányái voltak – ami egy metszeten ábrázolható is lett volna, a neten található is ilyen (igaz, már a kora újkorból). Valójában a tanulók tárgyi ismerete és elemi logikája számít tehát: tudják-e, hogy Selmecbánya bányaváros,  Sopron szabad királyi város volt, így kizárásos alapon csak Mezőkövesd lehet mezőváros – a rajzocskák nem játszanak szerepet a megoldás megtalálásában.

6. ábra A K3 feladat és képes forrásai

 

Konklúzió:

Összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy az érettségi számonkérés rendszere egyrészt az oktatáspolitikai elvek zűrzavara egyik áldozatának tekinthető, ami erősen behatárolja az írásbeli érettségi tételek és megoldókulcsok szerzőinek mozgásterét. Másrészt viszont e szerzők maguk is fokozzák az ellentmondásokat, amikor – az erre alapvetően alkalmatlanul szűk mozgástéren belül – fordulatot hajtottak végre a forrásanyag csökkentésével és jelentőségének leértékelésével. Véleményünk szerint e fordulat pedagógiai haszna megkérdőjelezhető, kommunikálásának elmaradása pedig erősen problematikus. A feladatokkal kapcsolatos tartalmi kritikáink többsége is e fordulattal hozható összefüggésbe.

A cikk teljes változata a socio.hu online kritikai folyóirat 2013/2. számában olvasható

HIVATKOZÁSOK

Az érettségi feladatok hozzáférhetősége [letöltve: 2013-05-13]
Középszintű feladatlapok: http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2013tavasz_kozep/k_tort_13maj_fl.pdf
Középszintű javítási-értékelési útmutató („javítókulcs”): http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2013tavasz_kozep/k_tort_13maj_ut.pdf
Emelt szintű feladatlapok: http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2013tavasz_emelt/e_tort_13maj_fl.pdf
Középszintű javítási-értékelési útmutató („javítókulcs”): http://dload.oktatas.educatio.hu/erettsegi/feladatok_2013tavasz_emelt/e_tort_13maj_ut.pdf

TOVÁBBI HIVATKOZÁSOK:

Dupcsik Cs. (2007). Szemszögek. Történelem– és földrajztankönyvek Balkán–képéről. Iskolakultúra 1, 96–104. Hozzáférhető: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00111/pdf/iskolakultura_EPA00011_2007_01_096-104.pdf [Letöltve: 2013-05-25]
Dupcsik Cs. és Repárszky I. (2013) Érettségi történelem feladatsorok középfokon. Budapest: Raabe/MRO Historia.
F. Dárdai Á. és M. Császár Zs. (2006) Magyar történelem és földrajz tankönyvek Balkán-képe. Iskolakultúra 7–8, 179–191. Hozzáférhető: http://epa.oszk.hu/00000/00011/00106/pdf/iskolakultura_EPA00011_2006_07_08_179-191.pdf [Letöltve: 2013-05-25]
Kerettanterv (2013) Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek. Kerettanterv a gimnáziumok 9–12. évfolyama számára. Hozzáférhető:  http://kerettanterv.ofi.hu/3_melleklet_9-12/index_4_gimn.html [letöltve: 2013-01-23]

LÁBJEGYZETEK:

1. A körülményes fogalmazást az indokolja, hogy az érettségi mai rendszere – ha nem is formáját, de jelentőségét tekintve – sokkal inkább a 2005 előtti egyetemi felvételikre hasonlít, mint a korabeli érettségikre.

2. A szerzők nem kutatási céllal, hanem tanítási gyakorlatuk során „gyűjtöttek”; a központilag írt írásbelinek három típusa volt: a jogi, közgazdasági és a bölcsész típusú.

3. Nem tévedés: tesztkérdésben, tehát még a kontextus sem segíthetett a válasz kitalálásában. A jó válaszhoz emlékezni kellett arra, hogy az egyetem által megkövetelt tankönyv egyik kitétele szerint Habsburg I. Lipót „legnagyobb ellenfele” XIV. Lajos volt (nem pedig az uralkodása alatt Bécset is megostromló oszmánok).

4. A megoldókulcs szerint ma Szlovénia; a fennsík valóban átnyúlik, de a hasonló nevű város Olaszországban található.

5. Az egyetem által kért tankönyv egy „olvasmány”-nak minősített fejezetében említik az 1911–13 közötti mexikói elnököt.

6. 2012. október 25-én a Történelemtanárok Egylete állásfoglalást tett közzé a Kerettanterv tervezetével kapcsolatban (hozzáférhető: http://www.tte.hu/http://tte.hu/a-tte-allasfoglalasa-a-kerettantervvel-kapcsolatban). E sorok szerzőinek „szakmailag gyengén kontrollált” kommentárján alapult a következő bekezdés: „a (9–12. évfolyamon) az egész egyetemes középkorból a következő személyek nevét kell tudni: Karolingok, Nagy Károly, Justinianus, Mohamed próféta, Aquinói Szent Tamás, Gutenberg. Tehát nincs egyetlen pápa vagy egyetlen német-római császár, nincs invesztitúraháború, de témakörben mégis [szerepel]:»A középkori egyház és az uralkodói hatalom Európában«. Nincs százéves háború, de van: »Egy történelmi oknyomozás megtervezése. (Pl. Jeanne d’Arc életútja és halála.)«” Az állásfoglalás sajtóvisszhangja, amennyi érzékeltük, szinte kizárólag csak az állásfoglalás más, politikailag áthallásos részleteivel foglalkozott. Örömmel tapasztaltuk viszont, hogy a Kerettanterv végleges változatába bekerült IV. Henrik és VII. Gergely neve, illetve az invesztitúra fogalma.

7. Leszámítva persze a megkövesedett kultúraspecifikus hangsúlyokat, illetve az azokból fakadó hiányosságokat. Napjaink perspektívájából nézve szinte hihetetlen, hogy a tipikus tankönyvekben Kína az ókorban szinte csak bekezdések erejéig tűnik fel – majd hiába volt a következő kétezer év legnagyobb részében a világ első számú hatalma és civilizációja, csak a 19. századi ópiumháborúkkal együtt bukkan fel újra. De sokkal közelebbi régiókra, mint például a Balkánra is rávetül ez a vakfolt (lásd F. Dárdai és M. Császár 2006, illetve Dupcsik 2007); s a példák még hosszan sorolhatók lennének.

8. E ponton talán nem felesleges a reflexió: e sorok szerzői gimnáziumi tanárként, tankönyvszerzőként, kutatóként is „érintettek” az érettségi ügyében, s egy kiadványban megpróbálkoztak az érettségi feladatok „nyelvének” elsajátításával is (Dupcsik és Repárszky 2013). Bár sosem írtak hivatalos érettségi feladatokat, s ezt a jövőben sem ambicionálják (mivel ezt összeegyeztethetetlennek érzik tankönyvszerzői státuszukkal), tisztában vannak azzal, hogy az érettségi feladatok – a továbbiakban vázolt – hiányosságai jelentős részben a fent említett strukturális problémákból erednek. Természetesen mindez nem jelenti azt sem, hogy nem lehetett volna egy-egy adott feladatot az adott keretek között is jobban megfogalmazni, s azt sem, hogy a feladatok szerzői teljesen „fel vannak mentve.” Ugyanakkor az ismeretlen érettségiszerzők iránti megértésünket is hangsúlyozzuk: írásunk hangvételét kritikaira szeretnénk hangolni, nem támadóra.

9. Az összes választható kifejtős feladat 38,8%-a. Jegyezzük meg: a 2012 tavaszi középszintű érettségin négy (50%), 2012 őszin pedig öt (62,5%) volt az egyforrásos feladatok aránya.

10. Az általunk olvasott középszintű dolgozatok – ami természetesen nem reprezentatív minta – közel 90%-a.

11. Ráadásul a történelmi atlaszban – amely középszinten használható – Selmecbánya szabad királyi városként szerepel, így a megoldási útmutató ezt a választ is helyesnek fogadta el.