Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon, és az azt követő beszélgetéseken.

A következő előadásra 2013. november 14-én 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.), előadó: Müller Rolf

1945. február 4-én a budapesti Oktogonon felakasztották a frissen megalakult magyar politikai rendészet foglyait, Rotyis Pétert és Szívós Sándort, a Népbíróság által 124 rendbeli gyilkosságban bűnösnek talált keretlegényeket. 1956. október 31-én egy sarokkal arrébb, az Aradi utcánál Tóth Ferenc államvédelmi századossal hasonló módon végzett a feldühödött tömeg. A két esemény között majd 12 év telt el, amely radikálisan megváltoztatta a társadalomban a politikai rendőrségről kialakult képet: a háborús bűnösök kézre kerítőjéből a rendszer leggyűlöltebb szereplőjévé vált. Az ok: a szervezet által széleskörűen alkalmazott terror. A ma embere az ötvenes évek brutalitásáról leginkább a túlélők írott, elbeszélt visszaemlékezéseiből szerezhet tudomást, ugyanakkor előadásomban arra keresem a választ, hogy kizárólag az államvédelem írott dokumentumaiból miként rekonstruálható az erőszak, annak megtörténte és különböző módozatai.

Mondandómat − a történeti kutatások számára nem ismeretlen − kihallgatási tervekre, jegyzőkönyvekre, az apparátus fegyelmi ügyeinek irataira, valamint 1953 után a „törvénytelenségek” vizsgálata során keletkezett peranyagokra építem, továbbá a forrásanyagba beemelem a büntetés-végrehajtási intézmények ez idáig kevésbé kutatott dokumentumait is.  Foglalkozom a kommunisták politikai ellenfeleinek, valamint a falusi lakosságnak az elrettentését célzó demonstratív erőszakkal, és ezzel összefüggésben a szervezet látványos önreprezentációjával, létének olyan vizuálisan érzékelhető jeleivel, mint az Andrássy út 60., az ávós egyenruha, vagy éppen a fekete autó. 

Bemutatom, hogy a kihallgató tisztek által vezetett vizsgálatok folyamatában hol helyezkedett el a test és a lélek meggyötrése, milyen módszereket alkalmaztak a rábeszéléstől a megfélemlítésen át a fizikai kínzásig, milyen szerephez juthatott a politikai rendőrség a kivégzésekben, és milyen gyakran fordult az államvédelmi őrség a „kurtavas” büntetéshez a táborokban, illetve a börtönökben. Léteztek az erőszaknak kevésbé direkt formái is. Ezek közé tartozott a hatalom kénye-kedve szerinti megfigyelés. A személykövetések írott, de még inkább vizuális forrásainak értelmezési lehetőségei között nem hagyhatók figyelmen kívül, hogy azok nemcsak a felügyelet alá vont személyt, személyeket örökítik meg, hanem a kamera másik oldalán lévőről is vallanak. A kérdés itt az, hogy a titkos technikát miképpen tudta alkalmazni a korszak politikai rendőrsége.

Müller Rolf