Ötletek a prezentáció történelemórai felhasználásához. Cikkem témája a prezentáció módszertana. Mi az, ami megfontolásra érdemes, mielőtt összeállítunk egy bemutatót? Mire ügyeljünk, mielőtt ilyen jellegű feladatot adunk egy-egy vállalkozó szellemű diákunknak? Ha valamely tananyagunkhoz prezentációt keresünk, akkor meglehetősen sok kész művet találunk. Ezeket ugyanúgy használhatjuk, mint bármely más, interneten talált kincset. Vessük alá szakmai kritikának, módosítsuk, ha szükséges, s természetesen jelöljük meg az ősforrást. Már a keresésnél gondolnunk kell arra, mire is szeretnénk használni a prezentációt. Ha frontális órán kívánjuk alkalmazni, akkor érdemes figyelembe vennünk az alábbiakat.

Első tapasztalat arról, hogyan viszonyul az Y és Z generáció  a prezentációhoz (és néha a táblai vázlathoz is)

A prezentáció diáit (valamint a nagyon igényelt táblai vázlatot) nem másolják le a füzetükbe. A telefonjukkal lefotózzák, vagy elkérik pendrive-on/interneten a kész prezentációt. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem dőlnének hátra, s nem figyelnének olyan áhítattal és passzivitással mintha valami jó kis klipet néznének. Amikor először szembesültem a technikai újdonságok ilyetén felhasználásával, magam sem tudtam, sírjak/felbőszüljek, netán találjak ki valamit. Némi fejtörés után meggyőztem magam: összefüggésekre, analógiákra stb. vonatkozó kérdéseimet ugyanúgy felírtam diára, mint bármely más információt, sőt! Az olyan felszólításokat is diára írtam, mint pl. melyik oldalon nyissuk ki az atlaszt, a tankönyv mely forrását elemezzük. Az utóbbinál diára kerültek az elemzési szempontok is, ha ezek eltértek a tankönyvírók által írottaktól.

Példa a feladatot adó diára. Az elemzendő táblázat a következő dián szerepel.

Gyakorlatilag az történt, hogy a képekből, vázlatpontokból álló, hangfile-okkal kiegészített bemutatóm komplett óravázlattá alakult. Az infósztrádán száguldozó diákok pedig természetesnek vették, hogy a kérdéseknél megállunk, az atlaszt kinyitjuk, a forrásokat elemezzük. Megfontolásra javaslom tehát, hogy akarjuk-e a diákjainkkal megosztani a prezentációnkat. Ha igen, tervezzük úgy, hogy „füzet helyett” használható legyen. Érdemes valamilyen közös felületet használni a közzétételre. A hálón elérhető bemutatók nagy része valamelyik iskola honlapján, blogot író kolléga vagy diák oldalán található.

Elgondolkodtam persze azon, miért viselkedtek másként, amikor a prezentáción csak a kiegészítések és vázlatos információk szerepeltek. A kérdésre ma sem tudok pontos választ adni, csak feltételezem: jobban tudtak koncentrálni a mondandómra, s közben természetesnek tartották, hogy a prezentáció maga – a benne található kulcsszavakkal, információkkal – elektronikus úton jut el hozzájuk.

Második tapasztalat arról, hogy a prezentáció megoszthatja a figyelmet

Ez nemcsak tanári tapasztalat, hanem befogadói is. Ha a prezentáció diáin olyan információk szerepelnek, amelyek élőszóban nem/ később hangzanak el, akkor a nézőnek egyszerre kell a szóban elhangzó információkra figyelnie s megemésztenie a dián látottakat. Pléh Csaba, de más kognitív pszichológusok (pl. Gyarmathy Éva ) azt állítják, a digitális bennszülöttek tanulási stílusa egészen más, mint az őket oktató digitális bevándorlóké . A különböző infokommunikációs technikák használata miatt egyszerre többfelé figyelnek. Már a korábbi nemzedékre is jellemző volt a zenehallgatás közbeni tanulás. A mostaniak a számítógépükön egyszerre több ablakot tartanak nyitva, egyszerre chatelnek, telefonálnak, keresnek információkat, s közben esetleg fogalmaznak is valamit. Ennek ellentmondani látszik, hogy az iskolában viszont (középiskolásokról van szó, de talán az általános iskolásokra is igaz) nem tudnak a tanári magyarázat közben jegyzetelni vagy a tábláról másolni (lásd: miért várják inkább elektronikusan a tanári prezentációt). A kognitív pszichológusok a figyelem szétszóródásának veszélyeire is figyelmeztetnek. Az esetleg egyébként is figyelemzavaros diákok számára nehéz a sokfelől érkező információ között kiigazodni, hamar és könnyen kifáradhatnak. Emiatt tartalmi és technikai szempontból is alaposan meg kell tehát terveznünk a diákat. Az utóbbin értem a váltások sebességét, a beúszó információk tervezését, az ábrák, grafikonok és az ezekre vonatkozó információk elhelyezését.

Harmadik tapasztalat arról, hogy néha semmi nem az, aminek látszik

Ez már a prezentáció technikai feltételeihez kötődik, erősen az iskolai valóság talaján állva. Ha nem iskolai gépen készítjük el a bemutatót, akkor elég jó esélyünk van rá, hogy más programmal dolgozunk, mint az a gép, amelyiken a bemutatót vetíteni fogjuk. Erről bővebben Hegedűs Ildikó cikkében olvashatunk, itt csak jelzem, a pdf formátum nem feltétlenül jelent megoldást.
Ha tanultunk bemutatótervezést, akkor zsigerből tudjuk, ha nem, akkor gondoljuk meg, hogyan módosítja a kivetítés a dián található képet. A jól olvashatóság kedvéért érdemes megtervezni a háttér és a betűszín kontrasztját. Festmények, térképek esetében legyünk tekintettel iskolai projektoraink éltes korára, s ne reméljük, hogy pontosan visszaadják a színeket. 
Szubjektív megjegyzés: engem megüt a guta, ahányszor festményeket mutatnék művelődéstörténeti anyagrészeknél. Néha nem azt a képet elemzem, amit igazán szeretnék, mert a kivetítőn megjelenő kifakult színek, az elhalványult árnyékok lehetetlenné teszik a képelemzést.

Ez a kép például egy rossz minőségű projektoron kivetítve nagyon rosszul látszik

Érdemes a diákra kerülő szövegeket alaposan megtervezni. A fogalmazás módja hasonló a táblai vázlatéhoz, az információk elosztására azonban az előbbinél tudatosabban kell figyelnünk. Nekem nagy könnyebbség, hogy a bemutató az óravázlathoz hasonlóan végigvezet az órán. Általában két-három percet számítok egy diára, ezzel az időt is jobban be tudom osztani.

Negyedik tapasztalat a prezentációval kísért tanulói kiselőadás csapdáiról, avagy én azt hittem, ők jobban tudják, mint én

Először is, a harmadik tapasztalat a tanulói kiselőadásokra is igaz. Tanárként mindenféle bemutatóval találkoztam. Volt olyan diákom, aki minden információt, elemzést felírt, jól is osztotta el az egészet, a meghatározott időbe is belefért – csak éppen elindította a vetítést (otthon lemérte és beállította a váltások idejét), majd nem szólt egy árva szót sem. Volt olyan, aki ennél tipikusabb hibákat követett el: túl sok információt írt fel egy-egy diára, túl sok diát csinált, lelógott a kép a diáról stb. Leggyakrabban az fordul elő, hogy szép, kerek mondatokat írnak a diákra, amiket azután szó szerint felolvasnak, a képaláírásokkal együtt. A képeknél persze nem állnak meg, nem maradna idő a kerek mondatok felolvasására. Hiába tanulnak tehát bemutatót készíteni informatikaórán, a tartalmi szempontok megtanítását nekünk, szaktanároknak kell magunkra vállalnunk.

Tipikus „rossz dia”. (Sajnos én készítettem.) Túl sok az információ, vázlatpontok helyett egész mondatok szerepelnek

Jelentés egy lassan körvonalazódó kísérletről

Ezt a napokban kezdtem el egy meglehetősen motiválatlan s ehhez képest nem is túl jó képességű osztályban. A felelő számára összeraktam egy diasorozatot. Az összeállítás mikéntje gyakorlatilag ugyanaz, mint a szóbeli érettségi tétellapjáé: adat csak akkor, ha nem tantervi követelmény, egyébként – a tétellaphoz képest – nagyon rövid szöveges források, képek, térképek, grafikonok. A felvillantott diákról először az egész osztály készíthetett egy-két mondatos jegyzetet (nyilván a témákban már elemzett forrásokról van szó), utána a felelő saját kézi vezérlésével használhatta a bemutatót. Az eredmény lenyűgöző ugyan nem volt, de ezt a lehetőséget legalább igyekeztek megragadni (szemben a „közönséges” szóbeli feleléssel, amit nemes egyszerűséggel el sem kezdenek, vállalva az elégtelent is).

Még nem tudom, mennyire válik be ez a feleltetési módszer, mindenesetre tovább kísérletezem.

Leltár arról, amiről szerintem érdemes bemutatót készíteni vagy készíttetni

1.    Mindenekelőtt művelődéstörténetről sok-sok, jól kiválasztott képpel, a diákhoz beszúrt zenei illusztrációkkal.

2.    Térképes bemutatók (itt nagyon látványos és hasznos pl. a beúszó diák használata)

✓    hadjáratokról, háborúkról,
✓    demográfiai változásokról,
✓    birodalmak terjeszkedéséről,
✓    kereskedelmi útvonalakról,
✓    az egyes régiók meghatározott szempontú összevetéséről,
✓    a települések változásairól.

3.    Gazdaságtörténetről grafikonokkal, táblázatokkal.

4.    Életmódtörténetről sok-sok képpel.

5.    Jeles történeti személyiségek életművéről.

6.    Bizonyos eszmei irányzatokról szintén táblázatokkal, kép illusztrációkkal

7.    Az egyes témakörökről összefoglalásként, táblázatokkal, tankönyvi és órai utalásokkal.

Egyetlen dologról nem szabad elfeledkeznünk. A tanári bemutató igazából nem más, mint egy becsületes frontális óra, csak sokkal látványosabb.