Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2011 februárjában előadássorozatot indított, amelynek keretében az intézményben folyó tudományos kutatást és iratfeldolgozást mutatjuk be. Szívesen látjuk az érdeklődőket minden hónap második csütörtök délutánján előadásainkon, és az azt követő beszélgetéseken.
A következő előadásra 2014. október 9-én 15 órakor az ÁBTL aulájában kerül sor (Budapest, VI. ker. Eötvös utca 7.)

Előadó: Sz. Kovács Éva

Az előadás címe:

Kémháború a „hármashatár” mentén az 1950-es évek első felében

A legnyugatibb magyar város, Szentgotthárd közelében ér össze három ország, Magyarország, Ausztria és Szlovénia határa, ez az ún. felsőszölnöki hármashatár. A határ ilyen formájának kialakítása az első világháborút lezáró békerendszer következménye, amely utódállamokra szabdalta az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát, s létrehozta a térségben a trianoni Magyarországot, az önálló Ausztriát, s a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot (később Jugoszláv Királyság). A második világháborút követően a határvonal itt lényegében nem változott, viszont jelentősen megváltozott a három ország státusza, mert míg az önálló útra lépő titói Jugoszlávia szuverén állammá vált, addig az egyre inkább szovjet befolyás alá kerülő Magyarország szuverenitását nem nyerte vissza teljes mértékben. A győztes nagyhatalmak által megszállt Ausztria pedig az Osztrák Államszerződés 1955-ös megkötéséig nem volt szuverén állam.
A klasszikus értelemben vett titkosszolgálatok egy állam külső és belső szuverenitásának megőrzése érdekében végzik munkájukat, az államnak mint egységes egésznek társadalmi, politikai, gazdasági és katonai érdekeit szem előtt tartva. Előadásomban arra a központi kérdésre keresem a választ, hogy vajon a fenti tétel érvényesítése érdekében léptek-e fel egymás ellen a három államban működő titkosszolgálatok, s ennek következtében bontakozott-e ki szabályos kémháború a „hármashatár” mentén, vagy esetleg más tényezők is befolyásolták a titkosszolgálatok ilyetén való összecsapását? S ha igen, akkor mik voltak ezek a tényezők? Ugyanakkor szeretném bemutatni, hogy az egyes titkosszolgálatok milyen eszközöket vetettek be egymás ellen, s milyen akciókat hajtottak végre, s ezek mint titkosszolgálati módszerek milyen általános, illetve milyen egyedi vonásokat hordoztak.
Persze az emberi tényezőről sem feledkezhetek meg. Ezért előadásomban az ügynökök tevékenysége mellett arra is szeretnék még kitérni, hogy a határok mentén élő magyar, szlovén, illetve német ajkú lakosságot – akik hol többségként, hol pedig kisebbségként jelentek meg, s akik alanyai és egyben elszenvedői is voltak ennek a titkos háborúnak – hogyan használták fel saját céljaik elérése érdekében az egyes szolgálatok.

Sz. Kovács Éva