A tanárok továbbképzése általában nem kerül az oktatáspolitikai viták kereszttüzébe, inkább az iskolák belső ügyének tekinthető. Pedig a tanárok mindennapi munkájához nagyon is fontos, hogy milyen képzésekhez férnek hozzá, hogyan tudják megújítani a tudásukat, módszertani ismereteiket. A téma szimbolikus is lett, miután a továbbképzések szervezését központosította az előző kormány. Most változások jönnek, és szabadabbá válik a pedagógusok továbbképzése: megszüntetik a tartalmi megújító képzéseket, a gyakornokoknak nem kell vizsgázniuk a Nemzeti alaptantervből, az iskolák pedig saját, belső továbbképzéseket szervezhetnek.

(…)

A Történelemtanárok Egylete szerint pozitív, hogy a továbbképzésben is lazul a korábbi központosított rendszer. Viszont azt javasolják, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően a szakmai szervezetek konferenciáit, képzéseit is számítsák be a továbbképzésekbe. Azt is szeretnék, ha az iskolák és civil szervezetek képzéseire 15 kredit helyett maximum 30 kreditet lehetne beszámítani. Ők is egyetértenek a tanárok munkaterheinek csökkentésével. Ehhez azt javasolják, hogy a 120 órás továbbképzést ismét hét év alatt kelljen teljesíteniük a tanároknak, ne öt év alatt, és azt is szeretnék, ha a továbbképzés beleszámítana a tanárok kötött munkaidejébe.

Forrás