A történészek, akik most a háború és az egyes ember viszonyát kutatják, olyan adatközlőkről álmodnak, mint a makói Boros István (1888–1981). Kilencgyerekes tanyai családba született, huszonegy évesen hívták be sorkatonának 1909-ben. 1911-ben tizedesként szerelt le, de egy év múlva megint behívták, a monarchia utolsó nagy hadgyakorlatára. 1914 tavaszán megkérte Sarkadi Etelka kezét, de ez hosszú jegyesség volt, mert megint fel kellett vennie az egyenruhát. Végigharcolta a világháborút, megsebesült, meggyógyult, látott olyan borzalmakat, amelyekre sok embernek nem volt szava.

Teljes cikk