A cikkünkben olvashatja a civilek részletes kritikája a pedagógusok új életpályájáról T/4255 irományszámon benyújtott törvénytervezetről. Korábbi cikkünkben a törvénytervezet március elején vitára bocsátott verzióját bíráltuk. (Az eredeti cikkben sárgával jelölték, hogy a benyújtott törvénytervezetben látható változtatások mennyiben érintik a véleményünkben szereplő pontokat.)

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a változtatások nem érintik a törvény lényegét: a tervezett intézkedések semmilyen tekintettel nincsenek a valódi problémákra, a pedagógusok mellett a szülők és diákok jogait is súlyosan sértik.

 A változtatások nagy része pontosítás, formai változás, vagy a használt kifejezések cseréje a lényeg elfedése érdekében. Néhány esetben teljesítették csak a szakszervezeti követeléseket, a régi szabályozás visszaállítását, például a továbbképzési kötelezettség és a jubileumi jutalom esetén, és kihagytak pár olyan pontot, ami az alkotmányossági okokból biztosan nem ment volna át (halasztott rendkívüli felmondás, szólásszabadság erős korlátozása). Történt néhány enyhítés, például a próbaidőnél, a lemondási időnél, és olyan változások is bekerültek, amelyek kifejezetten szembemennek az általunk kértekkel.

A benyújtás tényét és magyarázatát a miniszter levélben küldte el a pedagógusoknak. Ennek valótlanságairól külön cikkben írtunk.

A pedagógusok számára kedvezőtlen munkajogi szabályozás mellett a törvény közvetlenül is befolyásolja az oktatás minőségét

A részletes véleményünk bemutatása előtt kiemeljük a leglátványosabb nem munkajogi elemeket:

Alapvetően korlátozza a pedagógusok, illetve az iskolák autonómiáját, érdekérvényesítési lehetőségét

• Bevezet egy minden intézményre nézve kötelező uniformizált teljesítményértékelési rendszert, amelynek kialakításánál nem vették figyelembe a szakmai szempontokat
• Megvonja döntési jogukat az alapvető iskolai működési dokumentumok létrehozásánál, miközben nem adja vissza véleményezési jogukat az igazgatói kinevezéseknél
• A korábbinál lényegesen több kérdésre terjed ki a fenntartó – állami iskolák esetén a tankerület – egyetértési joga
• A dolgozókat képviselő közalkalmazotti tanács megszűnik, és helyette semmi sem jön létre
• Tankerületi és országos szinten is csak annak a szakszervezetnek maradnak meg a jogai, amely a dolgozók legalább 10 %-át képviseli

Rontja a tanárok és a szülők közötti, valamint a diákok és tanárok közötti kapcsolatot

• A diákoktól akár egy évre elvehetik tanárakat, akik más intézménybe átvezényelhetők
• Míg eddig a szülők és a tanárok kapcsolattartásának módja nem volt szabályozva, most erre csak a Kréta rendszer lesz használható

Rontja az oktatómunka minőségét

• 50%-ra növekedik a nem állandó alkalmazottak lehetséges aránya – sőt, állami intézménynél ennek nincs is korlátja
• A gyerekek más intézménybe helyezhetők az előírt tárgyi, személyi feltételek, létszámkorlát elengedésével
• Pedagógushallgatók az eddigi, korlátozott önállóság helyett feltétel nélkül lesznek alkalmazhatók

Nehezíti a gyerekek, családok helyzetét

• meghosszabítható a tanév

Teret ad az igazgatói és fenntartói szubjektivitásnak és politikai szempontok érvényesítésének

• olyanok értékelik a tanárok teljesítményét és határozzák meg igen széles határok között a bérüket, akiknek kinevezésénél beosztottjaik még véleményt sem mondhatnak

 

A problémák részletes bemutatása

Az 54 oktatáshoz kapcsolódó civil szervezetet képviselő Civil Közoktatási Platform (CKP), a státusztörvény elleni tiltakozásokban érintett számos szervezettel, valamint a jogvédő szervezetekkel és a szakszervezetekkel egyeztetve egyértelművé kívánja tenni, hogy elfogadhatatlannak tartjuk a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, 2023. március 2-án közzétett törvénytervezetet és a Nemzeti Köznevelési Törvény tervezet által bevezetni kívánt módosítását. És mivel jelentős változtatás nem történt a 2023. június 6. éjjel benyújtott A pedagógusok új életpályájáról című parlament elé terjesztett változatot is elfogadhatatlannak tartjuk.   Szervezeteink ezen véleményüket számos akció során, és a törvénytervezet társadalmi vitájában is kinyilvánították. 

Szervezeteink a kor követelményeinek megfelelő, méltányos, demokratikus, minden érintett érdekeit szolgáló oktatásért tevékenykednek, így elemi érdekünk, hogy a közoktatás fejlesztésére rendelkezésre álljanak uniós források. Azonban legalább ennyire fontos számunkra, hogy ezt a forrást ne a kitűzött célokkal ellentétes intézkedésekre használják fel, mint ahogy történt ez az oktatásirányítás átalakítása, illetve a tankönyvkiadás átalakítása kapcsán. Amennyiben a jelenleg várható forrást a teljesítményértékelés bevezetésére és a státusztörvény megvalósítására fordítanák, hasonló lenne a helyzet. 

Az EFOP+-ban kitűzött célok megvalósításához és az Európai Parlament és a Tanács 2021/1060 számú rendelete szerint megkövetelt oktatási stratégia létrehozásához szükséges koncepciók és projektjavaslatok kialakításában a civil szervezetek készek partnerként részt venni. Ehhez számos részletesen kidolgozott javaslattal rendelkeznek, amelyeket már korábban is az oktatásirányítás rendelkezésére bocsátottak – mindenféle visszhang nélkül. Válasz nélkül maradt az az oktatáspolitikai beszélgetésre szóló meghívásunk is, amelyet a Civil Közoktatási Platform (CKP) nevében, további 15 civil szakmai és iskolahasználói szervezet aláírásával küldtünk Pintér Sándor miniszter úr részére.

A szakszervezetekhez és az ellenzéki pártokhoz hasonlóan mi is úgy gondoljuk, hogy a törvénytervezet szembemegy az EFOP+-ban tett vállalásokkal, elfogadása nem javítaná, hanem tovább rontaná az oktatás helyzetét Magyarországon. Az oktatásban szükséges változtatások státuszváltozás nélkül is megvalósíthatóak lennének – a civilek erre vonatkozóan számos javaslatot, oktatáspolitikai koncepciót dolgoztak ki, és juttattak el az oktatási kormányzathoz az elmúlt években. A státusztörvény – az általunk kidolgozott dokumentumokban javasolt változtatásokkal ellentétben – nem jelentene előrelépést az Európai Parlament és a Tanács 2021/1060 számú rendelete szerint megkövetelt oktatási stratégia kidolgozásának és céljai meghatározásának irányában sem.

Az alábbiakban szeretnénk ezen állításunkat tételesen alátámasztani több civil szervezet kormányzathoz korábban eljuttatott és nyilvános véleményének, állásfoglalásának összefoglalásával (lásd forrásjegyzék). Az összeállított anyag az eredetileg közzétett, és azóta is változatlan tartalmú törvénytervezetre vonatkozik. Azóta kisebb ügyekben ígértek változtatásokat, amelyeknek írásos dokumentálására még nem került sor. Ezeket összefoglalásunk végén felsoroljuk, és az anyagban csillaggal jelöljük. A változások – mint az a felsorolásból is látható – a legkirívóbb, elsősorban munkajogi szabályok enyhítését szolgálják. Előrelépést ezen a területen sem jelentenek, de a törvény koncepcióját, az oktatás alapvető problémáit nemhogy lényegében, de még láthatóan sem kezelik. 

1. Nincs megoldás a törvénytervezetben az oktatás alapvető problémáira

A törvénytervezet a megoldás helyett tüneti kezeléssel próbálkozik, azzal is rossz irányban, mint az a lentebbi részletekből látható. A státusztörvény sem az EFOP+-ban kitűzött, sem más fontos oktatási célokat nem szolgálja, a pedagógusok munkajogi helyzetét rontja, az oktatás jó működéséhez szükséges elemi feltételeket lehetetlenít el, miközben súlyosan sért szülői és tanulói jogokat. Alkalmazása nem oldaná meg, csak mélyítené a az oktatás problémáit, amelyek feltárása, értékelése, a megoldást megalapozó oktatási stratégia kidolgozása a kormányzat részéről nem történt meg.

A helyzet javításához, a civilek, a szakma által jelzett problémák kezeléséhez nincs szükség státuszváltásra, nincs szükség külön pedagógustörvényre. A jogszabályi hátteret biztosíthatná egy megfelelő Nemzeti Köznevelési Törvény, a kapcsolódó rendeletekkel. 

2. Nem folytak érdemi tárgyalások

Bár az EFOP+ vállalások egyértelműen kimondják, hogy bizonyos változások nem valósíthatók meg a szakmai szervezetekkel való egyeztetés nélkül, a szakmai szervezetekkel érdemi tárgyalások, egyeztetések nem folytak.

Tartós elzárkózás az oktatás problémáiról való konzultációtól, a civil javaslatoktól 

• 2016 óta zajlanak demonstrációk, melyek az oktatás problémáira, annak rendszerén tett folyamatos változtatások rossz irányára hívják fel a figyelmet. 2022 eleje óta a sztrájkok, tiltakozások rendszeressé váltak, és a szülők és diákok is aktív szervezőként hallatják hangjukat. A követelések összefoglalásul született meg a 9 pontos lista Változást az oktatásban! címmel.
• A kormányzat nem reagál, nem ismeri javaslatainkat. A szakmai és iskolahasználói civil szervezetek az elmúlt évek során számos általános és konkrét oktatáspolitikai javaslatot tettek, amelyek megfelelnek a tanácsi ajánlásoknak és az EFOP+ vállalásoknak. 2022 decemberében a CKP ezen javaslatok gyűjteményét átadta Pintér Sándor belügyminiszter képviselőjének. Az átvétel óta semmiféle reagálás nem történt a minisztérium részéről. Egyeztetésre hívó levelünkre sem kaptunk választ.2
• A kormányzat mindent megtesz azért, hogy az oktatási rendszer súlyos problémái ne kerüljenek be a köztudatba. A problémák felvetésére azok tagadása a válasz; a tiltakozásokról a kormányzat által befolyásolt sajtó egyáltalán nem tudósít, a civileknek a közszolgálati médiumok nem adnak megszólalási lehetőséget; a sztrájk láthatóságát törvénnyel és az adatok meghamisításával csökkentik; a tiltakozó tanárokat elbocsátásokkal félemlítik meg stb. 
• A civilekkel való egyeztetést a kormányzat letudottnak tekinti az általa meghívásos alapon létrehozott Köznevelés-stratégiai Tanács, illetve az Országos Köznevelési Tanács (OKNT) tájékoztatásával. Utóbbi szervezetben a civil szakmai delegáltak megválasztása – a regisztrációs kötelezettségre való felhívás megismerhetetlensége miatt – összesen 23 szervezet részvételével történt. Ezen testületek üléseiről nem tesznek közzé érdemi beszámolót, amiből megismerhetők lennének a résztvevők által képviselt álláspontok, az egyeztetési folyamat, és az, hogy a találkozó végén az álláspontok közeledtek-e, és ha igen, mennyiben (Ez sérti a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény törvény 2§ (2) pontját). Így csak informálisan lehet tudni, hogy a résztvevők kritikáit lényeges kérdésekben általában nem veszik figyelembe.

• Emellett egyeztetések folynak az egyházakkal, akik az állami és magán fenntartóknál sikeresebben képviselik érdekeiket.
• Ad hoc beszélgetésekre hívják a baráti civil szervezeteket. Ezekről a megbeszélésekről általában nem adnak ki tájékoztatót. Így csak véletlenszerűen tudjuk például azt, hogy a tanárok fizetéséről oktatáshoz nem kapcsolódó családszervezetek véleményét kérték ki.

Nem volt a törvénytervezetről érdemi egyeztetés, de még csak tájékoztatás sem

• A jogszabálytervezet létrehozása előtt, illetve annak megfogalmazása során nem konzultáltak a szakmai és iskolahasználói szervezetekkel és a szakszervezetekkel – sem általában, sem az egyes részterületekre, intézkedésekre vonatkozóan.
• A közel 100 oldalas jogszabálytervezetet március 5.-én bocsátották társadalmi vitára. Nyolc (8) napig várták a hozzászólásokat. Ez ugyan megfelel A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 10§ (2)és (3) pontja által szabályozott minimum idővel, de figyelembe véve a jogszabálytervezet és várható hatásainak komplexitását, a dokumentáció nagyságát, sérti ugyanezen törvény 10§ (1) pontját.

• A jogszabálytervezetet csak kitették a kormány honlapjára, nem küldték el az érintett szervezeteknek. 
• A jogszabálytervezethez csatolt indoklás rövid (1 oldal) és semmitmondó. A törvény legfontosabb változtatásairól a kormány a mai napig nem adott a közvélemény számára érthető, érdeminek nevezhető nyilvános magyarázatot, a kormányzati szereplők közül személyesen senki nem állt ki és mondta el, miért van ezekre szükség.
• A jogszabálytervezet társadalmi egyeztetése csak a látszatot szolgálta:
• Nem tekintjük valós társadalmi egyeztetésnek, ha egy közel 100 oldalas, a dolgozók munkajogi feltételeinek gyökeres átalakítását és emellett az intézmények működésében való változásokat hozó jogszabályt

• a koncepcióra vonatkozó előzetes konzultációk nélkül,
• 8 napos, 6 munkanapos határidővel,
• csak e-mailküldéses véleményezésre bocsátanak.

• A vita lezárása óta eltelt két és fél hónap alatt a beküldött véleményekrőlsemmiféle beszámoló nem került nyilvánosságra annak ellenére, hogy számos kritikus vélemény beküldéséről tudunk:
  • részletes véleményt küldött többek között a Civil Közoktatási Platform, a Szülői Hang Közösség, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete, a Könyvtárostanárok Egyesülete, a Magyar Helsinki Bizottság, a Pedagógus Egység mozgalom, a Magyar Anyák Közösség (lásd lentebb a források között) 
  • több tízezer, a tervezetet elutasító e-mail érkezett a véleményezési címre magánszemélyektől: az aHang felületén keresztül május végéig 27.669 személytől, (https://szabad.ahang.hu/petitions/ne-modositsak-a-koznevelesi-torvenyt), a Tanítanék és a NoáR felületén több mint 75 ezer személytől (https://actionnetwork.org/forms/statusztorveny_peticio/), és számos szülő küldött levelet a Szülői Hang felhívására is.
  • A kritikát megfogalmazó szakmai szervezetekkel semmilyen formában nem vették fel a kapcsolatot.
• Az Országos Köznevelési Tanács (OKNT) (melynek legitimációs problémáit fentebb bemutattuk.) honlapja szerint 2023. 03.22., 04.05. és 05.17. ülésén tárgyalta a témát. Az OKNT szakmai szervezetek által választott tagjai választóikkal nem konzultáltak, és utólag sem tájékoztatták őket (mely ellentmond a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 14§(1) pontjában előírtaknak). Az Oktatási Hivatal honlapján ez áll: „A Tanács tagjai számos kérdést és javaslatot fogalmaztak meg. A javaslatokról visszajelzést fog kapni a testület.” (https://www.oktatas.hu/kozneveles/orszagos_koznevelesi_tanacs/oknt_ulesek) Ez nem elégíti ki a a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 15§(2) pontjában előírtakat: “Az összefoglalónak tartalmaznia kell a stratégiai partner által képviselt indokolt álláspontokat.”.
• A szakszervezetekkel március elejétől látszategyeztetés folyt, és az is csak részletkérdésekben. Egyetlen alkalommal sem volt jelen a kormány részéről olyan személy, akinek bármiféle mozgástere lett volna, márpedig ez lenne az érdemi egyeztetések alapfeltétele. A szakszervezet felvetései közül néhánnyal kapcsolatban jelentettek be szóban visszalépést, ez azonban a lényegi kérdéseket nem érinti, és a hivatalos, közzétett dokumentumokba mindezidáig nem került be.

A törvénytervezet teljeskörű véleményezéséhez fontos információk hiányoznak

• Számos rendelkezés részleteit a törvény külön jogszabályba utalja. Ezek ismerete nélkül nem lehet teljes körűen véleményezni a jelen tervezetet.
• A felhatalmazó rendelkezések szerint megalkotandó rendeletek alapvető kérdésekre vonatkoznak. Pl.:

• teljesítményértékelés és bérkövetkezménye (Státusztv. 146.§ (2))helyett 160. § (7),
• egyéb NOKS munkakörök meghatározása (Státusztv. 2.§ 24.),
• munkaidő, munkakörök részletezése, pedagógusok létszáma (Státusztv. 146.§ (1)1.)helyett 160. § (7),
• a munkáltató állásfelajánlási kötelezettsége,
• a köznevelési tanácsok létrehozása, jogaik szabályozása.

• Különösen sérelmezhető, hogy a korábban bejelentett, szakmailag vállalhatatlan, tiltakozásokat kiváltó teljesítményértékelési rendszer – amelynek pilotja jelenleg már folyik – a törvényben csak említés szintjén jelenik meg..
• Nem megfelelőek a kísérő dokumentumok.
  • A hatásvizsgálati lap tartalmilag csak a pedagógusok bérfejlesztésének költségvetési hatásait vizsgálja, a Tervezet által előirányzott, esetenként radikális egyéb változásokét egyáltalán nem. Pl.: nincs magyarázat a az intézmények szakmai önrendelkezésének elvételére, a nevelőtestület fellazítására, szakmai feladatok fenntartói körbe utalására, a munkavállalói kiszolgáltatottság növelésére.
  • Egy ilyen volumenű jogszabálytervezet esetén egy egyoldalas általános indokolás nem felelhet meg annak a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény 10§(1)-ben előírt követelménynek, hogy a jogalkotó szándékait, megfontolásait kellő részletességgel közvetítse, a szabályozás szükségességét és céljait, valamint e célok elérésére való alkalmasságát megfelelően megalapozza.

A jogszabály nem kellően előkészített, hibákat tartalmaz, nem alapos munka

• A kormány e félévi törvényalkotási programjában nem szerepel az oktatásra vonatkozó új törvény. Ez a jelentős átalakításokat hozó jogszabályterv ad hoc született meg (A kormány 2023. évi tavaszi törvényalkotási Programja. TÖRVF-Á/15/2022. Bp., Miniszterelnökség, 2022.12.15., letöltés
• A tervezet több elírást, hibát tartalmaz, pl.:
  • Arról a rendelkezésről, hogy a továbbképzési kötelezettség felső korhatára 55-ről 60 évre növekedne (Státusztv. 70.§), a szakszervezetekkel való egyeztetésen azt mondták, hogy elírás.  ez a változtatás ki is került
  • Az óraszámoknál a könyvtárostanár kétszer szerepel, két különböző értékkel. (Státusztv. 1. mell.)

A státusztörvény elleni tiltakozásokat nem veszik figyelembe

• A tervezett státusztörvény miatt már eddig is több ezren jelentették be lemondási szándékukat.
  • A PDSZ, a Pedagógus Egység és a Hivatlanul kezdeményezésére az aHang oldalán zajló felmérés célja, hogy nyilvánossá váljon, hányan mérlegelik, hogy elhagyják a pályát a státusztörvény hatályba lépése esetén. 2023. április 27-én már több, mint 650 településről 4900-nál több aláíró volt. (https://ahang.hu/statusztorveny/)
  • Az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpontja által készített reprezentatív felmérésben a válaszoló tanárok-tanítók 46 százaléka válaszolt úgy, hogy (többé-kevésbé) hajlandó lenne megtagadni a státuszváltozásról szóló kinevezést.
• Több szervezet indított petíciót a témában. A Tanítanék-Noár petícióját több mint 80 ezren írták alá.
• Emellett több szervezet buzdított arra, hogy a szervezetek, magánszemélyek küldjenek véleményt a kormányzatnak (lásd fentebb).
  • A beküldött vélemények száma és a szervezetek neve nem ismert, a minisztérium közérdekű adatigénylésre sem hozta nyilvánosságra.
• Volt miniszterek, államtitkárok és tudósok adtak ki nyilatkozatot a „bosszútörvény” ellen.
• A státusztörvény miatt számos tüntetést, szakmai programot is szerveztek és szerveznek különböző csoportok.
  • Csak néhány ezekből: márc. 15. Civil sugárút; ápr. 24. diáktüntetés; máj. 3. diáktüntetés; máj. 19. diáktüntetés; jún 1. Tanítanék és NoÁr országos tüntetés.
  • Pintér Sándor és a kormányzat tevékenysége és a civilek reakciói áttekinthetők kronológiánkból itt
• A diákok által benyújtott 7 igenes népszavazási kezdeményezés egyik kérdése is a törvény elutasítására vonatkozik. Itt olvasható

3. A törvény bevezetése az eddig is alacsony szintű szakmai autonómiát tovább csökkentené

Az EFOP+ vállalások tartalmazzák, hogy az intézkedések nem csökkenthetik a pedagógusok szakmai autonómiáját. Ezzel szemben az alábbiakat tervezik.

A tanszabadság korlátozása

• A foglalkoztatási feltételrendszer részletekbe menő szabályozása aránytalanul korlátozná a tanszabadságot, mert alkotmányos igazolás nélkül venné el a kellő mozgásteret a magán intézményfenntartóktól. (Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikk (3)) (Bővebben: TASZ)
• A Nemzeti Pedagógus Karba való belépést és ezzel annak etikai szabályzatához való igazodást már az egyházi és a magán fenntartóknál dolgozóknak is kötelezővé tenné. (Státusztv. 31.§) Ez a változtatás nincs a véglegesben, tehát továbbra is csak az állami-önkormányzati alkalmazottaknak lesz kötelező a tagság

Az intézmények szakmai és jogi autonómiája csökkenne

A törvény életbe lépésével a központosítás tovább fokozódna.

• Az igazgató jogkörei csökkennének:
  • A Nkt. 61.§ (6) megerősítésével a munkáltatói jog a Tankerületnél marad. Az igazgatónak továbbra is csak véleményezési, javaslati joga maradna, azonban a kötelességszegés esetén történő elbocsátásnál még ezt a jogot is elvenné a tervezet.
  • Az igazgató teljesítményértékelés esetén csak javasolhatna, a döntés a fenntartónál vagy még feljebb, az oktatási központnál lenne. (Státusztv. 18.§ (5-6))17. §(5-6)
• Az intézmény életét érintő minden jelentősebb kérdésben a fenntartónak jóvá kellene hagynia az igazgató döntését. (Nkt. 27. § (3); 69.§ (1); Státusztv. 75.§ (2)k) Ezzel megszűnne az igazgatóknak az a korlátozott önállósága is, amelyet egy részük megpróbált eddig kihasználni.
  • A nevelőtestülettől elvett jogokat (pl.: pedagógiai program elfogadása) a törvénytervezet ugyan az igazgatónak adja, de a döntés tankerületi jóváhagyás nélkül nem érvényes. (Nkt. 83. § (2) g))
  • A szubszidiaritás elvét sértve, az eredményességre való következményeiket figyelmen kívül hagyva olyan kérdésekben (pl.: tanulók fegyelmi ügye, pedagógusok teljesítményértékelése, munkaterv) is a Tankerületeknél lenne a döntési jog, ahol ezek mérlegelése információhiány és pedagógiai szakemberek hiánya miatt lehetetlen. 
  • A tanulók fegyelmi ügyében nem nevesíti a benyújtott verzió a tankerületet.

A pedagógusok szakmai autonómiája csökkenne

• A nevelőtestületek jogköre szinte nullára csökkenne.. Döntési helyett csak javaslattételi, véleményezési joga lenne (Nkt. 70.§ (2) és (2a) és 25.§ (4) és 26.§ (1) és 27.§ (3)):
  • az intézmény működési rendjéről (SZMSZ),
  • pedagógiai programjáról,
  • továbbképzési tervéről, 
  • a nevelőtestület munkatervéről;
  • az intézmény munkájáról készülő átfogó elemzések, értékelések, beszámolók esetén pedig a véleményezési joga sem maradna meg.
  • Nem kapná vissza a véleményezési jogot az igazgatói pályázatoknál.

A benyújtott verzióban a véleményezési jog helyett az szerepel, hogy a dokumentumokat a nevelőtestület bevonásával kell megalkotni – a “bevonás” azonban nem jogi fogalom; az eddigi szabályozás döntési jogot adott a nevelőtestületnek.

• Az eddigiekkel ellentétben előírnák, milyen felületet kell használni digitális munkarend esetén. (Nkt. 27.§ (2a))
• Miközben nő a tankerületi vezetők jogosultsága az intézmény ügyeibe, a pedagógusok munkájának értékelésébe való beleszólásra, az intézményeknek semmiféle lehetőségük nincs a Tankerület munkájának értékelésére, a rosszul dolgozó, elfogadhatatlan döntéseket hozó tankerületi vezetők felmentésének kezdeményezésére.
• Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése értelmében Magyarország biztosítja – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. A fenti korlátozások – különösen a szabályozás deklarált céljának (az oktatási rendszer hatékonyabbá tétele és ekként a gyermekek oktatáshoz és védelemhez való jogának kiteljesítése a pedagóguspálya vonzóbbá tételével) fényében – ezzel ellentétesek. (Bőv.: Helsinki Biz.)

A szülők, családok jogai sérülnének

• A pedagógus technikai eszközökkel való megfigyelése és számítástechnikai eszközeinek átvizsgálása lehetőséget nyújtana a pedagógussal beszélgető, levelező gyermekek, családok magánügyeibe való betekintésre is, ami ellen semmiféle jogi garancia nincs. (Státusztv. 11.§)10§
  • Ennek a lehetősége megakadályozhatja a pedagógus és a család között kialakuló kívánatos partneri, bizalmi kapcsolatot, amely kapcsolat elengedhetetlen a gyermek felelős nevelése-oktatása szempontjából.
  • Ellentétes a pedagógus és NOKS alkalmazottak az Nkt. 42.§ (1)-ben rögzített titoktartási kötelezettségével
  • A Tervezet szükségtelenül korlátozza a tanuló – és esetlegesen a családtagjai – magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogot, ezért megsérti a Charta e jogokat védő rendelkezéseit. (Bővebben: TASZ)

Ez a szabályozás úgy változott, hogy az ellenőrzésre a Munka törvénykönyve megfelelő szabályozása (Mt 11. §) lenne érvényben; ez azonban pontosan megegyezik az eredetileg benyújtott szabályozással;

• A változások lehetővé tennék a tanév miniszteri és igazgatói meghosszabbítását (a tanév vége nem dátumhoz, hanem tanítási napok számához lenne kötve). (Nkt. 4.§ 31. és 30.§ (3)) A tiltakozások miatti elmaradt tanórák pótlásával
  • a nyári hőségben kell tanórákat tartani erre alkalmatlan tantermekben,
  • tervezhetetlenné válik a gyerekek és családok nyári szünete. 

A benyújtott változat szerint erre az igazgatónak nem lesz joga – de a miniszteri jog megmarad 

[1] Ez nem érdemi változás

• Elfogadhatatlan, hogy fegyelmi ügyekben a szülők és a nevelőtestület jogai csorbulnának.
  • Míg korábban ezekben az ügyekben a nevelőtestület döntött, a tervezett módosítás szerint a fegyelmi határozatot az igazgatóból, a fenntartó delegáltjából és a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógusból álló bizottság hozná meg. (Nkt. 58.§ (12); 70.§ (2i)).
    • A döntések ezért kevésbé a gyermek érdekeit szemmel tartó pedagógiai szempontok szerint, mint a tankerület, az intézmény, illetve – a jelen helyzetet és történéseket figyelembe véve – a kormányzat saját érdekei szerint történhetnek. A gyermek nevelésére irányuló erőfeszítések, a pszichológus, fejlesztőpedagógus és más szakemberek bevonása helyett sokkal könnyebb és egyszerűbb lesz megválni a tanulótól, és egy család sem lehet biztos abban, hogy a retorziókat egyszer nem alkalmazhatják ellene is. Ilyen módon már nemcsak a pedagógusok kerülnek egzisztenciálisan függő helyzetbe, és lesznek szakmai kritikájuk kifejezése esetén fenyegethetők, hanem a kritikus és aktív fellépést vállaló szülők is kiszolgáltatottá válnak a gyermekükön keresztül.

Ez a pont kikerült a törvényből – így viszont nem látszik, ki hozhatja meg a döntést.

• A szülő már nem indíthat eljárást, vagyis nem fellebbezhet a fegyelmi határozat ellen, kizárólag bírósághoz fordulhat (Nkt. 37.§ (2) és Nkt. 38.§ (4)). A bíróság mint független fórum jelenthet garanciát a tanuló számára az iskolai fegyelmi tanács esetleges elfogultságával szemben, a bírósági eljárás azonban jelentős többletterhet ró a tanulóra és családjára. Egyrészt a költségek és az ügyintézéstől való ódzkodás miatt sok esetben a család nem keresi majd az igazát bíróság előtt – mint azt a jogsérelmek esetén gyakran tapasztaljuk. Másrészt a bírósági eljárás hosszadalmas, és érzelmileg is megterhelő lehet az abban részt vevő tanuló számára.

Ellentmondásos a szabályozás arra vonatkozóan, hogy milyen jogorvoslati lehetőség áll a szülő rendelkezésére: Marad az a szabály, hogy fegyelmi ügyben a fenntartó hozhat másodfokú döntést; ugyanakkor az bekerült, hogy nem lehet a döntés ellen fellebbezni.

• A szülőitájékoztatási felületet eddig nem kötötték meg, az intézmények, osztályok maguk határozhatták meg azt. A jelen tervek szerint erre most jogszabályilag elsősorban a Kréta rendszert jelölik ki. (Nkt. 62.§ (1)f))
  • A Kréta, amely egy magáncég által kezelt, fejlesztett és kötelezően előírt tanulmányi rendszer (pl.: elektronikus napló), nem igazodik az intézményi specialitásokhoz, működését, használhatóságát számos kritika érte, többször leállt, és adatokat megszerezve fel is törték. Nem biztosított, hogy az adatgazda oktatási kormányzat, illetve az adatkezelő cég ne ismerhesse meg és ne használhassa fel a szülőkről, diákokról, a tanárok véleményéről így tudomására jutott adatokat.

 Annyi változott, hogy az alternatív tantervű alapítványi/magán iskolák felmentést kérhetnek.

• Túlterjeszkedő adatnyilvántartás
  • Szakmailag indokolatlan, az iskolai munkavégzéshez/tanuláshoz szükségtelen adat az óraadó tanárok (pl.: 41.§ 3c), illetve és gyerekek neme (Knt 41.§ 4a). (A tanárok esetében ezt az adatot a Nemzeti Pedagógus Kar is tárolja majd.) – Ezt a 2013-as szabályozást nem megerősíteni, hanem törölni szükséges.
  • Kérdéses, miért kell az intézményi (osztály, tanulócsoport) szint mellett tanulói szinten is nyilvántartani a Határtalanul program keretében tartott

kirándulásokat? (KNt 41.§ 4h) 

• Továbbra sem lenne semmilyen társadalmi, iskolahasználói kontroll az intézményeken. Így semmilyen módon nem érvényesíthetik az elvárásaikat a szülők és a diákok az intézménnyel szemben, az kizárólag a kormányzati elvárásoknak köteles megfelelni, amelyek – ahogyan ezt az elmúlt 12 év mutatja – nem feltétlenül az oktatási prioritásokat tartják szem előtt (és ahogyan ennek informális érvényesítése a tankerületeken és intézményvezetőkön keresztül már ma is megtörténik). 

4. A törvény bevezetése a pedagógusok munkaterheit növelné

Az EFOP+ vállalások tartalmazzák, hogy az intézkedések nem növelhetik a pedagógusok munkaterheit. Ezzel szemben a tervezet:

Növelné a pedagógusok túlterhelését, ahelyett, hogy csökkentené

• A pedagógushiányt a még pályán levők kizsigerelésével akarják megoldani. 
• A pedagógusok már most is túl vannak terhelve, hiszen hetente 22-26 tanórát kell tartaniuk hetente. A Tárki-Tudok kutatás szerint már a heti 22 órával is átlagosan heti 50 órát meghaladó volt a munkaterhelés, amelyet növelt a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő akár heti 26 órára történő emelése és az, hogy elrendelhető ingyenmunkaként az eseti helyettesítés. A követelések ellenére a törvény nem csökkenti, és -tól-ig határok helyett nem fixálja le ezt az óraszámot.*
• A neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felső határa felett elrendelhető helyettesítések száma jelentősen növekedne. Az elrendelhető helyettesítések számában megszűnne a napi és heti korlátozás, valamint, hogy a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő felett csak évi 30 napon lehet eseti helyettesítést elrendelni. Az elrendelhető eseti helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelnék. (Státusztv. 82.§ (3))

A benyújtottban 80 helyett 60 óra szerepel; ez még mindig a kétszerese a korábbinak 

• A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás munkavégzés is elrendelhető. (Nkt. 84/A.§ (1))
• Az eddigi napi munkaidő számítása átalakulna munkaidőkeretté, ami a napi 12 órás munkavégzést is lehetővé tenné többletdíjazás fizetése nélkül. (Státusztv. 78.§ (5)a)

A benyújtott verzióban a napi 12, illetve heti 48 óra nem szerepel, a munkaidőkeret azonban megmarad (csak az óvodák esetén csökken az időtartam három hónapra). Ez azt jelenti, hogy a napi és heti munkaidőnek nincs is korlátozva a felső határa. Ezt csalárd módon a szakszervezetekre hivatkozva szedték ki, holott már az ún. egyeztetéseken és az azokról készült rendkívül hiányos és pontatlan emlékeztetőre reagálva is jelezték a szakszervezetek, hogy nem ez a gond, hanem az, hogy ennyi munkaidőt eleve el lehet rendelni az eseti helyettesítések másik hétre történő átcsoportosíthatósága, valamint azok napi és heti limitjének eltörlése miatt.

• Az évente történő teljesítményértékelés rengeteg munkát, energiát igényel.
• A helyettesítési órák korlátja megemelkedhetne az átcsoportosítási lehetőség miatt.
• A vasárnapi munkavégzés nem minősülne munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzésnek, így nem járna érte emelt díjazás. (Státusztv. 83.§)

5. A törvény bevezetése tovább csökkentené a szakma vonzerejét 

Az EFOP+ vállalások tartalmazzák, hogy „A Kormány és a Parlament nem fog egyoldalúan bevezetni… a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat.”

A törvénytervezet általános indoklása szerint is a jogszabály megalkotásának „elsődleges célja […] a pedagógus életpálya vonzerejének növelése […]”. Ezzel szemben – mint azt látni lehet – a tervezett intézkedések egy átfogó, a pedagóguspálya jelenlegi torz és szakmaiatlan körülményeinek átalakítása helyett a pályán maradó pedagógusok totális kizsigerelésével, eszközjellegű felhasználásukkal, a pályaelhagyás nehezítésével, és a mindezt megengedő jogszabályi környezet kialakításával kívánja kezelni a nagyon súlyos állapotokat.

A szakmai autonómia csorbítása, a további túlterhelés, a belső feszültségeket generáló teljesítményértékelés, a munkajogi korlátozások, a csak feltételes bérfejlesztés ezzel szemben egyértelműen tovább csökkentené a pálya vonzerejét.

A béremelés nem mindenkinek biztosított

• Az illetményt a munkáltató fogja megállapítani a meghatározott, igen széles sávokon belül, figyelembe véve bizonyos, központilag megadott szempontokat. Az, hogy a pedagógus munkáját munkatársai és az iskolahasználók nem, csak a pedagógusok és az iskolahasználók által nem kontrollálható igazgató és munkáltató értékeli, lehetővé teszi a szubjektivitást és hatalmi/fegyelmi szempontok érvényesítését.
• A törvénytervezet nem biztosít minden pedagógus számára biztos illetményemelést és kiszámítható előmenetelt, holott a munkaterhek csökkentése, az autonómia és a pedagógiai módszertani szabadság feltételeinek megteremtése mellett ez fontos feltétele lenne a pálya vonzóvá tételének.
• A nem pedagógus munkakörű dolgozók, a jogszabályterv megfogalmazása szerint a köznevelési dolgozók (nevelést-oktatást közvetlenül segítők (NOKS, pl.: dajka, pedagógiai asszisztens, könyvtáros és a technikai dolgozók) béremeléséről szó sem esik. 

A törvény a munka ki nem fizetésére biztosítana lehetőséget

• A tanítási félévre, illetve a nyári szünetre vonatkozó, óvodában 6 hónapos munkaidőkeretet alkalmaznának, amelyen belül akár a napi 12 óra munka is megengedett.
  •  Így lehetővé válik több hónapos helyettesítés elrendelése annak fejében, hogy például az érettségi időszakban vagy a szünetekben nem kell munkát végezni. (Státusztv. 78.§ (1))
  • A 6 hónap az általános munkajogi szabályokat nézve is extrém, és a Mt. is csak kivételes esetben engedi.

Az óvodáknál a 6 hónapot 3 hónapra mérsékelték; az iskoláknál nincs változás.

• A NOKS munkakörben, a pedagógusoknál alacsonyabb bérezéssel alkalmazott, de pedagógus diplomával dolgozók átsorolás nélkül is végezhetnének pedagógusi munkát. (Nkt. 61.§ (3))
• A túlórák kifizetését továbbra sem garantálják.

Rontaná az intézményi légkört

• Az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz, mérgezi a pedagógusközösséget.
  • Nagyon szélesek az egyes bérkategóriák keretei, teret engedve a Tankerületek és az igazgató szubjektív megítélésének. A határok közti különbség kategóriától függően 600-800 ezer Ft, így ugyanabban a kategóriában az egyik pedagógus bére a másikénak 2,5-szerese is lehet . Ezen belül a fenntartó dönt, nincs beleszólása az érintett diákoknak, szülőknek, az igazgató is csak javasolhat. (Státusztv. 98.§ (1))
• Visszavezeti a régen megszüntetett fegyelmi eljárást a pedagógusok ellen (Státusztv. 72.§, 36.§ (4), 39.§), ráadásul úgy, hogy a korábbi szabályozáshoz képest súlyosabb szankciókat tesz lehetővé.
• Munkabeszüntetés esetén a fenntartó másik feladatellátási helyet jelölhet ki, vagyis átvezényelheti a gyerekeket egy másik intézménybe, ezzel sztrájkoló kollégáik ellen fordítja azokat a pedagógusokat, akiknek a kijelölt új feladatellátási hely miatt jelentősen megnő a munkaterhük vagy felborul munkabeosztásuk.*

A pedagógusok munkavállalói jogai gyengülnének

A jogalkotó – a gyermekek érdekeire hivatkozással – a pedagógusokat eszköznek tekinti az oktatási rendszert érintő hiányosságok pótlására és a rendszer működésének fenntartására. Azon kívül, hogy ez alapvetően nem felel meg a pedagógiai munka, a szakmai jólműködés, minőségi tanulást biztosító elemi feltételrendszernek, az érintettek olyan függő helyzetbe kerülnek, amelyet befolyásolni nem tudnak. 

• A pedagógusokat a tankerület utasíthatja egy másik intézményben történő munkavégzésre, mely nem minősül kiküldetésnek. (Státusztv. 68.§ (4 ) Ez ellentétes a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való joggal, különösen az átlátható és kiszámítható munkafeltételekre irányuló – az EU által is elismert – törekvésekkel.

Annyi változás történt, hogy  egy járáson belül lehet csak átvezényelni, ötévente maximum egy évre, és nem gyermeke hároméves, hanem negyedikes koráig.

Az új jogállási törvény hatálya alá kerülő foglalkoztatottakat akaratuk ellenére is átképzésre, új pedagógusszak elvégzésére kötelezhetnék. (Státusztv. 70.§ (2)

Ez a lehetőség kimaradt, és a korhatár is visszaállt 55 évre. 

• A Tervezet jogviszony-megszüntetésre vonatkozó szabályai ellentétesek a Charta 15. és 31. cikkeiben foglaltakkal. Hossza olyan mértékben megnyúlhat, hogy az már aránytalanul korlátozza a dolgozó foglalkozás szabad megválasztásához való jogát. Kifejezetten csak a munkáltató céljait és védelmét szolgálják. (Bővebben: TASZ)
• A rendkívüli felmentés és annak közlése is elhalasztható a tanév végéig. (Státusztv. 53.§)

Ez a lehetőség nem szerepel a benyújtott törvényben.

• A Tervezet 84/A §-a is kifejezetten hivatkozik a „jogszerűtlen munkabeszüntetésekre”, 

alappal tehető fel, hogy a jogalkotó a felmentés határidejének meghatározásakor is a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmára kívánt reagálni. Ez a megoldás több szempontból is alaptörvény-ellenes:

•  „[a] véleményszabadság gyakorlásával megnyilvánult polgári engedetlenség demokratikus jogállami körülmények között nem szankcionálható.” {3086/2018. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [38]} (Bővebben: Helsinki)
• Sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság elvét, mert az elhalasztott közlés a munkavállaló számára bizonytalanságot, illetve a munkáltató felé kiszolgáltatottságot eredményez. (Bővebben: Helsinki Biz.)

          A “jogszerűtlen kifejezés kimaradt a 84. §-ból.

A jogszabály szerzett jogokat venne el

Míg az EFOP+ vállalások szerint változásokra „különösen a szerzett jogok tekintetében konszenzusra törekedve kerülhet sor”, a jogszabály számos korábban jogszabályban garantált, vagyis szerzett jogot vesz el; a jogviszony sok ponton nemcsak a Kjt.-hez, hanem az Mt-hez viszonyítva is kedvezőtlenebb.

• A várandós nők számára nem lenne biztosított a korábbi munkabér.
• Megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendeljék helyettesíteni a pedagógusokat.
• Csökkenne a felmentési idő (52.§)
  • A felmentési idő radikális csökkentése a felmentési időre járó illetmény csökkenése miatt a tulajdonhoz való jog elvonásának is minősül. Ez az alkotmánybírósági gyakorlat szerint alaptörvény-ellenes. (Bővebben: Helsinki)

A benyújtottban a szabályozás azonos a közalakalmazotti törvényben szereplő jelenlegivel, vagyis nem csökken a felmentési idő.

• Nőne a lemondási idő, vagyis az az időtartam, amelyet a munkaviszonyát megszüntetni kívánó pedagógusnak munkában kell töltenie: a jelenlegi két hónap helyett a tanítási félév vagy a tanítási év utolsó napjáig, óvodában február utolsó napjáig vagy a nevelési év utolsó napjáig tartana.
  • Ez nagyban megnehezíti a dolgozó elhelyezkedését, hiszen az új munkáltató ennyi időt nem vár.

Kedvezően változtatták, de még így is hosszabb az eddiginél: 2 helyett 3 hónap.

• A próbaidő 3-4-ről 6 hónapra nőne. (42. §)

Nem nő: Marad a 3 hónap próbaidő.

• A jubileumi jutalom időtartamának megállapítása hátrányosan érintené a gyermeket nevelőket és más csoportokat.*
  • Nem a foglalkoztatásban töltött idő, hanem a szakmai gyakorlat alapján számítanák a jogosultságot, amelynek definíciója nem szerepel a törvényben; a jelenlegi szabályozás alapján ebbe nem számít bele a gyermekneveléssel töltött időszak, illetve a más munkakörben töltött idő, valamint a nem jogszerű foglalkoztatás (pl. nem pedagógus végzettséggel foglalkoztatott művésztanárok).
  • Nem biztosítja a tényleges egyensúlyt a család és a magánélet között, hogy nem tekinti ugyanolyan értékűnek a gyermek nevelésére fordított időt, mint a tényleges munkával töltött időt. Ezzel sérül a Charta 33. cikk (2).
  • A szülési szabadságot igénybe vevők hátrányos megkülönböztetése sérti a Charta 21. cikk (1)-et.

A benyújtott verzió pontosítja a szakmai gyakorlat fogalmát. Az új szabályozás a felsorolt hátrányokat kiküszöböli.

• Bővült azon esetek köre, amikor a munkavállalónak vissza kell térítenie a végkielégítését. Míg korábban erre csak a felmentési idő alatt költségvetési intézményben történő elhelyezkedés esetén került sor, most ha 90 napon belül újra elhelyezkedik köznevelési foglalkoztatottként bármilyen fenntartású intézményben, akkor 1 havi végkielégítést tarthat meg, a többit vissza kell fizetni.

A 90 nap harminc napra módosult

• A könyvtárostanár munkaidejének pontosabb megfogalmazását törlik a köznevelési törvényből, ami kiteszi a könyvtárostanárokat a könyvtáros munkához nem értő intézményvezetők szakmaiatlan döntéseinek.

Az oktatásban dolgozók szólásszabadsága, érdekérvényesítési lehetőségei, vagyis emberi jogai sérülnének

A törvény növelné a közoktatásban dolgozók kiszolgáltatottságát.

• A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásra kerülne, pedig az a demokratikus társadalmi működés és fejlődés egyik legfontosabb alapja, számos más alapjog érvényesülésének a feltétele. (Charta 11. cikk; Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikk) (Bővebben: TASZ)
  • A törvénytervezet és a teljesítményértékelési rendszer számos olyan megfogalmazást tartalmaz a véleménynyilvánítással és az elvárt viselkedéssel kapcsolatban, aminek megsértése szankcióval, akár állásvesztéssel járhat. Például még munkaidőn kívül sem szabadna negatívan nyilatkozni a közoktatásról, nehogy a közoktatásba vetett közbizalom gyengüljön. Ez öncenzúrához vezet és a konstruktív, előremutató szakmai párbeszéd kialakulását is akadályozza. (Státusztv. 8.§)*

Ez a paragrafus kimaradt. Azonban a pedagógusokra vonatkozik a Nemzeti Pedagógus KAr etikai kódexe, amely szerint”sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbítja saját intézménye és hivatása jó hírét”

• A munkabeszüntetések/polgári engedetlenség hatását, láthatóságát csökkentett minőségű oktatással kívánják gyengíteni.
  • A munkabeszüntetések miatt a gyerekek átirányíthatók másik intézménybe, ahol ez idő alatt számos előírást (pl.: munkaidő, csoportlétszám, eszközök) nem kell betartani, de az oktatást biztosítani kell. (Nkt. 84/A.§ (1))
  • Ez a sztrájkjog további csorbítását jelenti, mivel lehetővé teszi az oktatás elvitelét abból az intézményből, ahol a sztrájk folyik.
    • A jogalkotó a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről szóló 2022. évi V. törvényben már eleve súlyosan csorbította a pedagógusoknak az Alaptörvény XVII. cikkében foglalt munkabeszüntetéshez való jogát, amikor úgy szabályozta a még elégséges szolgáltatásokat, hogy a tanárok sztrájkja a szülők, és ekként a társadalom számára gyakorlatilag érzékelhetetlenné váljon.
• Az üres álláshelyeket nem kell majd pályázat útján meghirdetni. (Státusztv. 38.§ (1))

A benyújtott szerint az igazgatót pályáztatni kell, de a többi esetben el lehet tőle tekinteni.

• Ez tovább rontja az átláthatóságot, még nagyobb teret ad a kivételezésnek. 

• A teljesítményértékelésnek a törvénytervezetben nem részletezett, de a pedagógusoknak külön kiküldött és pilot program keretében egyes iskolákban már alkalmazott terve is tartalmaz öncenzúrát jutalmazó elemeket, melyek értelmezése még szubjektív is. Ilyenek pl.:
  • „kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés”; „az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”.
• A szakszervezetek érdekérvényesítő ereje csökken. Jelenleg országos és fenntartói szinten is kötelező velük konzultálni, egyeztetni, a tervezet szerint azonban ez mind országos, mind fenntartói szinten csak a reprezentativitási küszöböt túllépő képviselet esetén lesz kötelező. Miközben a reprezentativitás fogalma, követelménye a munka világának általános szabályában, a Munka törvénykönyvében már régóta nem szerepel (és a szakképzésben sem követelik meg), a tervezet egy szakszervezetet akkor tekintene reprezentatívnak, képviseletre érdemesnek, ha a teljes foglalkoztatotti kör min. 10%-át képviseli. A jelenlegi tagsági adatok alapján ezzel gyakorlatilag megkerülik az érdekvédőkkel való egyeztetés kötelezettségét. 
• Az, hogy csak a reprezentatív szakszervezetre vonatkozik a kötelező fenntartói szintű érdekegyeztetés, ellentétes a Charta 28. cikkében meghatározott kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog követelményeivel. (Bővebben: TASZ)

A változtatás cinikus!!! A reprezentativitás kifejezés és annak definíciója kimaradt, de az, hogy csak akkor kell egyeztetni, ha országos, illetve tankerületi szinten 10 %-os a képviselet.

•  Megszűnik a helyi szintű érdekegyeztetés másik fóruma, a közalkalmazotti, illetve üzemi tanács. A helyébe lépő köznevelési tanácsok létrehozására csak a törvény felhatalmazó rendelkezései utalnak, így az ezt szabályozó rendelet megalkotásáig nem tudhatjuk, hogy ezeket kötelező lesz-e létrehozni, tagjaiknak jár-e majd munkajogi védelem, órakedvezmény. 

A benyújtottból kimaradt minden utalás a köznevelési tanácsra – vagyis semmi sem fogja helyettesíteni a közalkalmazotti tanácsokat. Az egyeztetés nem a közalkalmazotti tanáccsal, csak a közalkalmazottak képviselőjével lesz kötelező! Ez azt jelenti, hogy ahol nincs 10 % feletti szakszervezeti képviselet, ott semmiféle intézményes érdekképviselet nem lesz lehetséges!

Bér

• A státusztörvény nem tartalmaz a pedagógusok megtartására, bevonzására alkalmas bérszabályozást: a leírt bérígéreteket a kormány az EU-s támogatásokhoz köti. (Költsgvtv.mód. 2.§ (1))
• A 2025 és 2030 közötti időszakra az EU támogatásokhoz kötötten ígért emelés – a diplomás átlagbér 80%-ára – is kevés lesz ahhoz, hogy a pályán tartsa a már ott lévőket és odavonzza a fiatalokat. (Költsgvtv.mód. 1.§)

6. A törvény bevezetése a nevelési-oktatási munka minőségét rontaná

A gyermekek minőségi oktatáshoz való joga még jobban sérülne

• A további központosítás hatására az intézmények még kevésbé tudnak majd alkalmazkodni a gyerekek igényeihez és a helyi szükségletekhez, adottságokhoz.
  • Az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról, működési módjáról, lehetséges programjairól már nem a nevelőtestület döntene, hanem a megkérdezésük nélkül kinevezett igazgató, a tankerület jóváhagyásával – pedig ki más tudná legjobban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek, mint maguk a pedagógusok?
  • Ha elvesszük a pedagógusok jogát, hogy dönthessenek az iskolák, óvodák működéséről, és mások döntését erőltetjük rájuk, ha korlátozzuk véleménynyilvánítási jogukat, akkor az önállótlan pedagógusok hogyan fognak önálló gyerekeket nevelni?
  • Véleménynyilvánítás, szakmai érdekérvényesítés lehetősége nélkül az építő kritika sem fog megjelenni, ez pedig az intézményi önfejlesztésnek is gátja.
• A munkabeszüntetések esetén lehetővé teszi objektív időkorlát nélkül, hogy máshova kelljen járni a gyermekeknek, csoportokat szüntessenek meg, a maximumnál nagyobb csoportlétszámokat alkalmazzanak, az órarendet változtassák, az előírtnál kevesebb tárgyi eszközzel működjenek. (Nkt. 84/A.§; Státusztv. 161.§ (34))

A változás annyi, hogy ez a lehetőség nem a munkabeszüntetéshez lenne kötve, hanem bármely, a működést akadályozó ok esetén – amibe értelemszerűen a sztrájk is beletartozhat

• Emellett a vándortanárok, óraadók nagyobb aránya nagyobb pedagógusi fluktuációt eredményez. (Nkt. 22.§ (2))
  • Ezek megingatják a gyerekek stabil környezetét. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikk (2) szerint a hatóságoknak és a magánintézményeknek tevékenységükben a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie. Jelen tervezet ezt több ponton nem biztosítja, mert nem a gyermek hosszú távú sorsára, stabil környezetére van tekintettel. (Bővebben: TASZ)

Annyi a változás, hogy nem vándortanárnak, hanem vendégtanárnak hívják azt, aki több helyen is tanít

• Ez nem biztosítja a gyermek jóllétéhez szükséges gondoskodást, mert csökkenti az oktatás minőségét, hiszen nem kell betartani a minimálisan előírt feltételek mindegyikét. Vagyis ellentétes a Charta 24. cikk (1); 14. cikk (2). (Bővebben: TASZ)
• Ez beláthatatlan érzelmi, mentális, pszichés és tanulási problémákhoz vezethet azáltal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a tanulók kognitív, érzelmi és szociális szükségleteiből következő biztonságos, ismerős, kiszámítható környezet fenntartásának biztosítását.
• A státuszváltozást elutasító pedagógusok kilépésével fokozódik a pedagógushiány.

Elfedi, csupán adminisztratívan csökkenti a pedagógushiányt

• Lazítja az alkalmazási szabályokat, így próbálja a pedagógushiányt elfedni, valódi megoldás helyett.
  • A szakmai munka minősége csökkeni fog, ha csökkentik a főállású alkalmazottak arányának minimumát. A tervek szerint az intézmény dolgozóinak fele (állami intézmény esetén még ennél is nagyobb aránya) is állhat vándortanárból/vendégtanárból és óraadóból, akik munkaidejüknél fogva nem tudnak az intézmény munkájába teljeskörűen bekapcsolódni. (Nkt. 22.§ (2))
    • Az oktatás, nevelés csapatmunkát igényel a pedagógusok részéről, de a rengeteg óraadó következtében szétesnek a nevelőtestületek. A következmények: csökkenő színvonal, egyre több frusztráció, és egyre kevesebb pedagógus.
  • Lehetőséget adna a még nem végzett pedagógushallgatók teljeskörű, önálló pedagógiai munkára való alkalmazására. Ezzel a gyerekek érdekei és a hallgató tanulásának a minősége is sérül. (Státusztv. 128.§ (5))131§(4)
• A pedagógusokat a tankerület átvezényelheti, utasíthatja egy másik intézményben történő munkavégzésre. Így a tanulók bármikor elveszíthetik azokat a tanárokat, akikhez kötődnek, amennyiben a tankerületi hivatalnokok épp úgy látják jónak.

Az átvezénylés lehetősége megmaradt, de csak egy járáson belül, és a gyermek idősebb koráig védett ellene az anya – ez a tanulók szempontjából lényegtelen

• A sztrájk eltüntetése fontosabb, mint az oktatás minősége. Inkább több gyereket zsúfolnak össze egy másik intézményben. (Nkt. 84/A.§)az óvodáknál

A teljesítményértékelés tervezett módja rontja az oktatás minőségét

A teljesítményértékelés részletes szabályozása – amelynek koncepcióját iskolatípusonként megkapták a pedagógusok, és amelynek 2024/25-ös tanévben történő bevezetéséről a státusztörvény intézkedik – formailag nem része a most értékelendő jogszabálycsomagnak, azonban azzal szerves egységet alkot. Ezért értékelésére fontos kitérnünk.

• Elavult pedagógiai szemléletet képvisel. Pl.:
  • Az egyénre fókuszál az intézmény helyett.
  • Az értékelés kvantitatív, a pedagógusok, illetve a szervezetek minőségét mérhetőnek tartja. Nem a minőségre fókuszál.
  • Az alaptevékenységen túli pluszmunkákat az alaptevékenységnél jobban értékeli (ahelyett, hogy azt megfelelően szabályozott módon megfizetné).
  • Az értékelés büntető-jutalmazó, és nem fejlesztő jellegű.
• Egyáltalán nem veszi figyelembe a pedagógiai munka sajátosságait, azt a komplex pedagógiai hatásrendszert, melyben az érzékelt egyéni tanulási szükségletre születik meg a pedagógiai válasz.

• Az értékelés a látszatra ad, és kevésbé figyeli a gyerekek valódi érdekeit. Az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy a pedagógusok munkáját nehéz számszerűsíteni.
  • a látványos teljesítményt (pl.: tanulmányi verseny) lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát (az órai pedagógiai feladatokat). 
  •  a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel való külön foglalkozás például szerepel a pontrendszerben, de a kapható pontok nem túl magasak ahhoz képest, hogy mekkora munkát jelent ez a feladat, ha azt a pedagógus lelkiismerettel végzi. Sokkal könnyebb lesz pontokat szerezni látszateredményekkel, pl. egy-két tanórán kívüli program megszervezésével. 
• A koncepció készítőinek látóköre csak az iskolával, a tantárgyi tanítással kapcsolatos munkákig terjed – ez a megközelítés nem veszi figyelembe a 21. századi nevelési-oktatási feladatok komplexitását.
  • Nem veszi figyelembe az iskolán kívüli szakmai munkát, tudásmegosztást.
  • Nem alkalmazható egyenlő eséllyel a hagyományos tantárgyi keretekben tanórákat nem tartó pedagógusokra (pl. könyvtárostanár).
• A pontrendszer mindenképpen kijelöli az „alulteljesítőket”, hiába végzik jól a dolgukat. Olyan évenkénti teljesítményértékelést vezet be, ami a pedagógusok negyedét, az úgynevezett „alulteljesítőket” mindenképpen bünteti azáltal, hogy megtiltják számukra a béremelést.
• Egyes elvárások nem teljesíthetőek. (Példa: Nem kizárólag a tanár motivációján múlik, mennyi gyerek vesz részt a programokon, versenyeken.)
• Torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy az osztályzatok aszerint módosulnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban.
• A teljesítményértékelés egyoldalú: az igazgató értékeli a pedagógust, de a pedagógus már nem értékelheti a feletteseit, és az iskolahasználók többi meghatározó csoportja, a diákok és a szülők sem nyilváníthatnak véleményt.

A benyújtott verzióba tételesen bekerült a teljesítményértékelés kötelezettsége. Nem ismert azonban a végrehajtási rendelet. Az ún. „egyeztetésen” elhangzott, hogy a törvény beterjesztése előtt a végrehajtási rendelet megvitatására is sor kerül a szakszervezetekkel, lévén, hogy a részletszabályok ebben lesznek. Ez nem történt meg. 

Felhasznált elemzések, vélemények

Civil Közoktatási Platform: A Civil Közoktatási Platform véleménye a 8 napos egyeztetésre bocsátott jogszabályokról. Bp., CKP, 2023.03.08. URL  

Könyvtárostanárok Egyesülete: A Könyvtárostanárok Egyesületének véleménye a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításának tervéről. Budapest, Könyvtárostanárok Egyesülete, 2023.03.10. 4 p. URL

Magyar Helsinki Bizottság: A Magyar Helsinki Bizottság véleménye a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény tervezetéről. Bp., Magyar Helsinki Bizottság, 2023.03.10. URL 

Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete: Ez van, és ez lesz – ha hagyjuk… Közalkalmazotti és köznevelési törvény vs. Státusztörvény-tervezet. Bp., PDSZ, 2023.05.25. URL  

Szülői Hang: Erre számítsunk szülőként, ha elfogadják a státusztörvényt. Bp., Szülői Hang, 2023. URL 

Társaság a Szabadságjogokért: A Társaság a Szabadságjogokért elemzése a Státusztörvény tervezetéről az Európai Unió Alapjogi Chartájának tükrében. Bp., TASZ, 2023.06.01., 18 p. URL  

Történelemtanárok Egylete: A Történelemtanárok Egylete állásfoglalása a bosszútörvényről. Bp., TTE, 2023.03.15. URL 

Civil Közoktatási Platform, 2023. június 9.

Forrás (Ebben sárgával jelölve, hogy a benyújtott törvénytervezetben látható változtatások mennyiben érintik a véleményben szereplő pontokat.)

---

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!