A Lakmusz új podcast-adásában két témát jártunk körül. – Az első részben Miklósi László, a TTE elnöke hallható.

Az Aranybulla című sorozat apropóján beszélgettünk a történelmi filmek felelősségéről, arról, hogy hogyan hat a film, és hogyan válhat a hatalom eszközévé, a prágai tavasz kapcsán pedig arról, hogyan sodródott bele Magyarország az 55 évvel ezelőtti eseménysorba, milyen hatással volt mindez hazánk nemzetközi megítélésére, és hogy jelent meg mindez a hazai lapokban.

https://omny.fm/shows/lakmusz-podcast/aranybulla-t-rt-nelemhamis-t-s-propaganda-hogy-ker/embed

A film jó eszköz, csak nem mindegy, mire

Az elmúlt hetekben rengeteg szó esett az Aranybulla című sorozatról (mi például azt néztük meg, hogy mennyire van összhangban a történet azzal, amit az iskolában tanulnak a diákok a témáról).

Ennek kapcsán Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével beszélgettünk arról, hogy mi az a kurzusfilm, és milyen szerepet tölt be a mindenkori hatalom kezében.

• Hogyan lehet jól használni a filmet, és hogyan nagyon rosszul a történelemoktatásban?
• Hogyan használta a filmet a szovjet hatalom, és hogy a Rákosi-éra? Mi a történelemhamisítás?
• Mit tanulhatunk ma az Aranybullától?

A kádári centrális erőteret nem fenyegette veszély

A podcast második felében a Blinken OSA Archívuma segítségével néztünk annak utána, hogy működött a Kádár-kori sajtó – és hogy számoltak be Magyarországon a korszak egyik kiemelten fontos eseményéről, a prágai tavaszról.

Az esemény 55 évvel ezelőtt, 1968 januárjában kezdődött, amikor Csehszlovákia kísérletet tett az “emberarcú szocializmus” megteremtésére. Brezsnyev azonban kíméletlenül elvágta a különutas politikát: rövid úton, fegyveres csapatokkal fojtotta el a kezdeményezést. Csehszlovákia lerohanásában a Varsói Szerződés egyes tagállamai is, köztük magyar csapatok is részt vettek.

Mai szemmel olvasva a korabeli lapok témába vágó írásait különösen szembetűnő, hogy hogyan próbálták megindokolni az inváziót, milyen szóhasználattal (“baráti segítségnyújtás”, “testvéri közösség”, stb.) próbálták enyhíteni az eseménysor valódi durvaságát, és hogyan alakult ki idővel a “nyugati országok” démoni képe, akik durván be kívántak avatkozni az eseményekbe.

Kép forrása: Blinken OSA Archívum

A képen a Dél-Magyarország 1986. szeptember 28-i lapszámának cikke látható. A kiemelések az Szabad Európa Rádió munkatársától származnak: a SZER egyes témák (itt például a csehszlovák események) feldolgozásához külön szemlézte a hazai és nemzetközi lapokat is, majd ezekből külön aktákat készítettek, így a Blinken OSA Archívumában ma is kereshetőek ezen események korabeli sajtómegjelenései.

A Dél-Magyarország 1968. szeptember 28-i lapszámának hasábjain többek közt arról olvashatunk, hogy a külföldi lapok egyfajta “mentőövet” dobnának Magyarországnak, amikor hazánknak az invázióban való részvételét azzal magyarázzák, “hogy Magyarország tulajdonképpen csak úgy ‘belesodródott’ a fegyveres akcióba; kelletlenül és kényszeredetten, s külső nyomásra szánta el magát…”

“A ‘nyomás’, a ‘kényszerítés’ fogalma avas nyugati mánia.” – olvasható kiemelve a hasábokon.

Kép forrása: Blinken OSA Archívum

A Kossuth Rádió 1968. augusztus 21-i adásának leiratában található MTI-közlemény szövegében az olvasható: “A testvéri szocialista országok egységét és szolidaritását állítjuk szembe az ellenség bűnös próbálkozásaival. Soha senkinek nem engedjük meg, hogy a szocialista közösség valamelyik tagját kiragadják sorainkból.”

Kép forrása: Blinken OSA Archívum

A Népszabadság 1968. augusztus 31-én már kifejezetten “nyugati propagandáról” írt, amely kétségeket igyekszik támasztani a moszkvai megállapodásokkal kapcsolatban. Ebből pedig – írja a Népszabadság – “nyilvánvalóvá válik, hogy a nyugati fővárosokban szeretnék siettetni a testvérországok csapatainak kivonását, még mielőtt a csehszlovák helyzet normalizálódna. Amiből viszont újra csak az derül ki, hogy a testvérországok akciója mennyire keresztezte egyes nyugati körök terveit.”

Ezek a mai füllel is ismerősnek ható szólamok mind azt kívánták elfedni, mennyire problematikus volt hazánk részvétele az eseményekben. Kíváncsiak voltunk arra:

• Milyen szerepet játszott a történtekben Magyarország?
• Mennyit tudott a magyar lakosság az intervenció hátteréről, és hogyan értékelte azt?
• Hogyan hatottak az események hazánk nemzetközi megítélésére?
• Mennyire működött a kádári taktika, mit sikerült “megúsznia” Magyarországnak?

Ezekről a kérdésekről Mink András történésszel, a Blinken OSA Archívumának  tudomnyos főmunkatársával beszélgettünk.

És végül egy programajánló

Kétnapos konferenciát szervez az ELTE Média és a Lakmusz nemzetközi résztvevőkkel Fighting Disinformation – Research seminar of the Hungarian Digital Media Observatory címmel január 26-27-én, a CEU Nádor utcai kampuszán.

A konferencián főként olyan előadásokkal készülnek a meghívott előadók, amelyek arra a kérdésre keresik a választ:

milyen eszközökkel és milyen megfontolások mentén lehet a jelenkori médiakörnyezetben felvenni a küzdelmet az álhírekkel, és ebben a tényellenőrzés, mint speciális újságírói műfaj, hogyan teljesít.

A konferencia ingyenes, és bárki számára látogatható.

Az esemény eventje itt érhető el.

A podcast a Science+ támogatásával készült. A Science+ nemzetközi hálózat célja, hogy erősítse a dezinformációnak ellenálló újságírást Közép- és Kelet-Európában.

A műsor elkészültében ismét nagyon sok segítséget kaptunk a Blinken Osa Archívumától, ezen belül is legfőképp Zsámboki Miklóstól. 

Forrás