Tudatos stratégia a főispánok és vármegyék visszahozása, amely egyúttal arra is alkalmas, hogy fontos, húsba vágó kérdésekről elterelje a figyelmet – mondja Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Miközben erről beszélünk, az iskolában, ahol tanít, még soha annyi tanár nem távozott a tanév befejezése után, mint most.

– Kicsit zavarban vagyok, nem tudom pontosan, hogyan szólíthatom. A kegyelmed megfelel? Vagy ez méltóságon aluli, és legyen inkább nagyságos úr?

– Maradjunk a tanár úrnál.

– A Fidesz főispánokká akarja átnevezni a kormánymegbízottakat. Varga Mihály pénzügyminiszter indoklása szerint a közigazgatás így több szállal kötődik majd a „kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez”, ezáltal tovább élnek az „ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai”. Tanár úr, a főispánok valóban az alkotmányos hagyományok letéteményesei lennének?

– A főispán a király embere volt. Az ispánok már Szent István idejében is a király megbízottjaként irányították a vármegyéket. A tisztség számos változáson ment át az idők során, egészen 1950-ig, a megszüntetéséig. Ilyen értelemben elmondható, hogy a kormány az úgynevezett kommunista rendszer előtti állapothoz akar visszatérni. A kérdés az, hogy a visszatérés miről szól, mi ennek az üzenete. Az idézett indoklással másfajta probléma is van. Nem egyértelmű, hogy mit jelent az ezeréves magyar államiság.

– Mi ezzel a gond?

– Az ezeréves államiság értelmezendő, és nem is olyan könnyen értelmezhető fogalom. Magyarország ugyanis önálló entitásként nem volt folyamatosan jelen a történelemben, miközben egyfajta folytonosság – például a királyválasztás révén – kétségkívül létezett. Fölvethető az is, hogy mi tekinthető az „alkotmányos hagyomány”, vagyis az úgynevezett történelmi alkotmány részének. Közmegegyezés van például arról, hogy az 1222-es Aranybulla annak fontos eleme, ugyanakkor kérdéses, hogy főispán ide tartozik-e. A történelmi alkotmány lényege, hogy nem taxatív formában megjelenő jogszabályról van szó, hanem hosszú időn keresztül fennálló, meghatározónak tartott jogszabályok sorozatáról. Ezeket utólag minősítették történelmi alkotmánnyá.

– A fideszes Kocsis Máté az alaptörvényt módosítaná, és a megyék helyett visszahozná a vármegyék elnevezést. Történelemtanárként mit tanít a vármegyékről?

– Leginkább azt, hogy a vármegyéket az egyházmegyékkel együtt Szent István hozta létre, a vármegyék vezetője az ispán, akinek meghatározó államszervezési feladatai voltak. Az általános iskolai tananyagba nagyjából ennyi fér bele.

– Mennyiben lehet indokolt – vagy éppen anakronizmus –, hogy napjainkban vármegyékké nyilvánítják a megyéket?

– Az, hogy a pénzügyminiszter javasolja a főispán kifejezés újbóli bevezetését, valamint az, hogy Kocsis Máté terjeszti be a vármegyékről szóló alkotmánymódosítást, jól megmutatja – ha eleve nem tudtuk volna –, hogy ezt politikai kérdésnek tekintik. Nem lényegtelen, hogy a történelmet mire használják. Ha a történelmet a napi politika szolgálóleányává kívánják tenni, akkor az a történelemmel való visszaélés. Nem először fordulna elő Magyarország történetében, hogy aktuálpolitikai célokból citálják a történelmet, és nem annak a megismerése okán. Amikor kiforgatják, megváltoztatják, saját érdekeik szerint alkalmazzák a múltat, annak kevés köze van magához a történelemhez. Ha azt vizsgáljuk, hogy a rendszerváltás után milyen szerepet töltöttek be a megyék, akkor több időszakra oszthatjuk az elmúlt évtizedeket. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy az uniós csatlakozással létrejött régiók felválthatják a megyéket, aztán mégis maradt a korábbi állapot. Leegyszerűsítve azt mondom: feudális irányba való visszalépés lenne a vármegye fogalmának visszahozása, és a legkevésbé sem vagyok biztos abban, hogy Magyarországnak ma erre van szüksége. Tanárként azt is megkérdezhetném, hogy mi köze van a diákjainknak a vármegyékhez, miközben a megyékhez azért már kialakult valamilyen kötődésük. Az idősebb korosztályokról nem is szólva. Csak ismételni tudom: ez egy aktuálpolitikai szándékból történő visszalépés feudális irányba.

– Hatalmas a költségvetési hiány, 400 forintnál jár az euró, száguld az infláció, közben kiüresítik a képviselői vagyonnyilatkozatok rendszerét, kivéreztetik az önkormányzatokat, iskolabezárások és megszorító intézkedések készülődnek – lehet sorolni. Egyetért azzal a széles körben terjedő vélekedéssel, hogy a főispános-vármegyés ötletekkel a Fidesz csak a figyelmet próbálja elterelni?

– Nekem erre kettős válaszom van. Egyrészt: az ötlet nem nevezhető előzmény nélkülinek. Nem először próbálkoznak ezzel. Amennyiben azt az értelmezést fogadjuk el, hogy komolyan gondolják és meg kívánják valósítani ezt a változtatást, akkor nyilvánvalóan valamilyen szándékuk van. Lehet ez akár egy rendszerépítés köve. Mint ahogyan az Orbán-rendszernek – bár inkább rezsimként szokták nevezni – nagyon fontos eleme volt az új alkotmány, amit alaptörvénynek neveznek. Jelképes, hogy húsvétkor vezették be. A rendszerépítésnek lehetnek még újabb és újabb elemei.

– Vagyis arra számít, hogy az átnevezéseket tartalmi változások követhetik?

– Egyáltalán nem tartom kizártnak.

– Tudatosan alkalmazott stratégia megvalósítását láthatjuk?

– Úgy gondolom, hogy igen. Ugyanakkor: ha ezek a javaslatok valamiért nem jönnek be – akár azért, mert a kormánypárt oldalán is ellenkezésre találnak, akár azért, mert a mérések azt mutatják, hogy a társadalom többsége nem ért egyet velük –, akkor kiválóan megfelelnek figyelemelterelésnek. Ön is a főispánokról és a vármegyékről kérdez, miközben abban az iskolában, ahol tanítok, még soha annyi tanár nem távozott a tanév befejezése után, mint most.

– Lát esélyt a csendőrség visszaállítására is, ahogyan azt a Mi Hazánk követeli?

– Jelenleg ez a Mi Hazánk követelése, nem szerepel a Fidesz általunk ismert tervei között. De azt, hogy mi lesz fél év, egy év, két év múlva, nem tudhatjuk. Történelemtanárként kevéssé szeretek arról beszélni, mi várható. Viszont a történelmi tapasztalatok alapján, a jelent elemezve kirajzolódnak bizonyos tendenciák. Annyit mondhatok: ha ez valóban szándékos rendszerépítés, ahogyan én gondolom, akkor nem hiszem, hogy a Fidesz megállna az átnevezéseknél.

– Mi lesz a vége? Tényleg jön a királyság?

– A cél a minél erősebb központosítás. Ebben az értelemben mindenképpen a mai rendszer előképe a Horthy-korszak, amely szintén olyan viszonyokat alakított ki, hogy gyakorlatilag leválthatatlan volt a kormánypárt. Pedig az ellenzék azokban az időkben is ott ült a parlamentben.

– Karsai László történész is azt nyilatkozta lapunknak, hogy a kormány folytatja a Horthy-korszak restaurálására törekvő, múltba révedő sérelmi politikát. Ha jól értem, ön is hasonlóképpen látja.

– Annyival egészíteném ki azt, amit Karsai László mondott, hogy a múltba révedéskor a kormány számára a legenda egyes esetekben fontosabb a tényeknél, a sérelmi politikát eszközként használja. Ha a kormányzat úgy látja szükségesnek, a történelmi tényeket felülírja azzal, hogy erősíti a legendákat: ez is a rendszer fontos jellemzője.

Névjegy

Miklósi László 1962-ben született Budapesten, általános iskolai tanár. 1989-ben kezdeményezte a Történelemtanárok Egyletének megalapítását: 1995-ig a szervezet ügyvivője volt, azóta elnöke. 1994-ben megszervezte, és megszűnéséig működtette a Fővárosi Pedagógus Szakmai Szervezetek Információs Központját. 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. 2007-2011 között tagja volt a Magyar UNESCO Bizottságnak. Több szakmai szerveződésben részt vett, 2016-ban a Civil Közoktatási Platform egyik szóvivője volt, 2018-ban elindította az Emberi jogok tanítása mozgalmat.

Forrás