Második nekifutásra sem sikerült korszerű irodalom- és történelemtankönyveket írni a tavaly hazafiasított Nemzeti alaptantervhez.

Nemzeti elkötelezettség, gyermekközpontúság, XXI. századi modernitás – szuperlatívuszokban bővelkedő értékelésében e három jellemzőt domborította ki tavaly a Nemzeti alaptanterv (NAT) szakmai tiltakozások ellenére is áterőltetett módosításához írt első történelem- és irodalomtankönyvek erényei közül az Emmi.

A valóságban azonban a háromból csak az elsőnek mutatkozott – erős – nyoma a kiadványokban, a másik kettőnek épp az ellenkezője volt tetten érhető a NAT szellemi atyjaként jegyzett Takaró Mihály vezényletével elkészített (a történelemkönyvek esetében a Takaró családhoz köthető Pappné Gellényi Judit által szerkesztett) tanítási segédletek esetében.

Nincs ez másként sajnos az ideiekkel sem. Az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamnak szóló tavalyi széria után most szeptemberre a másodikba, a hatodikba és a tizedikbe lépő korosztály könyveit írták át. Az elkészült munkák annak ellenére is a „rettenetes”, illetve „sírnivaló” minősítést kapták az értékelésre felkért szakértőktől, hogy a könyvek összeállítói egyrészt tanulhattak volna az előző évek hibáiból, másrészt a rohamtempóban készült 2020-as kötetekkel szemben most bő másfél év állt a rendelkezésükre.

Erről szól még a cikk:

• A hosszú rendelkezésre álló idő sem garancia a minőségre.
• Magyar és történelemtanárok sorolják aggályaikat.
• Találtak jó elemeket is, például a képregényt.

Forrás