A Történelemtanárok Egylete 2010-ben családtörténeti és életútinterjúsorozatot készített. A Konrad Adenauer Alapítvány, a Friedrich Ebert Alapítvány, a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Hanns Seidel Alapítvány és a Táncsics Alapítvány támogatásával 24 családtörténeti és életút interjú, valamint 4 kisfilm készült el. Az interjúk 2011-ben folyamatosan jelentek meg a TTE honlapján a Családtörténeti és életútinterjúk című gyűjteményben. Ennek egyik interjújával emlékezünk a trianoni béke 100. évfordulójára. A visszaemlékezés a tanításban közvetlenül is felhasználható, egyszersmind felhívja a figyelmet a családtörténet fontosságára, alkalmazására a történelemtanításban.

A visszaemlékező tanárnő egyik első emléke négy éves korából származik, 1916-ból:
Az első emlék – a menekülés Három éves voltam, amikor a kiságyamban arra ébredtem, hogy a hét éves bátyám öltöztetni kezd, s azt mondja: „Violka, kelj fel, menekülünk!” Kint várt a nagyapám kocsival, feljött Nyújtódról, hogy a fiának a három gyerekét és a feleségét menekítse – apám a háborúban volt. A hétévest bízta meg: „Hozd ki a gyerekeket!” Hát a bátyám, amit talált, rámadott. Nagyapám anyámnak azt mondta: „Bertuska, maga maradjon, Albinával (Albina a cselédünk volt), amit tudnak, rakjanak el, adjanak be a szomszédba, és aztán jöjjenek utánunk Nyújtódra!” Nyújtód, ahol nagyapám lakott 3 vagy 4 kilométerre volt Kézdialmástól, ahol mi laktunk a szüleimmel. De rögtön a megérkezésünk után a falu lakosságát kiköltöztették a román betörés elől. Szegény anyám a harmadik napon ért utol bennünket, Zabolán talált ránk, addig, mint az őrült kérdezősködött mindenhol, hogy láttak-e bennünket. Még harmadnap is fűzetlen volt a cipőm. Később édesanyám mesélte, hogy mikor összetalálkoztunk, azt kérdeztem: „Anyukámat nem ették meg az oláhok?” Mert biztosan hallottam, amikor a felnőttek beszélték: „Jaj, mi lesz most Bertuskával?”