B. Zsolt esete az érettségizőkkel, az érettségivel és úgy általában a tudással.

Egy Magyar Nemzetben minap megjelent írás szerint helyesebb a matekérettségin csalni, mint nyilvánosan tiltakozni a magasnak vélt követelmények ellen. A szerző, Bayer Zsolt büszke arra, hogy ők bizony a Kádár-korban nem petícióztak, hanem az utolsó pillanatban tanultak, majd hamisítottak. „Két magyarérettségit írtam meg, cserébe másnap a vécé víztartályában megtaláltam két matekpélda megoldását. Ma már a Zs (?) generáció nem ilyen elmaradott. Ők egyszerűen tiltakoznak.”

Persze a tiltakozókról a szerző azt is állítja, hogy kommunisták. Ám tudva-tudatlan, valójában éppen Bayer fogalmazza meg cikkében a reálkommunista korszak etoszát: ne tiltakozz, hanem ügyeskedj. Ezt sírja ő vissza. Máskülönben szerinte, ha így megy tovább, visszajön „Kosztolányi Aranysárkányának világa, ahol meg is verik a tanárt, ha buktat. Hamarosan jön a lumpenprolik apoteózisa … S aki mondjuk megtanult helyesen írni, az rághatja szégyenében az ökleit…” Meglepő, mert a Kosztolányi-regény a Horthy-korban íródott, és eddig jobbos lapokban azt olvastuk, hogy akkoriban még rend volt az iskolákban, csak a kommunisták és Magyar Bálint rombolták le a tanárok tekintélyét. Mégis lám, a nagy államférfi országáig kellett visszamennie egy kis kísértésre képes múltért. Amúgy egy jelöletlen Radnóti-idézettel. „Oly korban éltem én e földön – írta Radnóti –, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit.” Freudi. Mert hát valójában ez az egész így együtt azt sugallja, hogy a költemény kussolós korszakának kéne eljönnie újra, ahogy könnyes nosztalgiával visszahozták már a versírás évének Kossuth terét is. Máskülönben, ha „szót emelni” divattá válik, akkor „a jövőben ezek az érettségizők fogják betölteni a teret, a vakok lesznek a hadsereg mesterlövészei és a féllábúak indulnak az olimpián” – vizionálja.

Szerencse, hogy a régi nem-petíciózók prominense derekasan készült a csalásra, talán gyakorolta előre a WC-tartály-szerelést is, és az így összehazudott eredménye lehetővé tette, hogy felvételizzen a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Hogy ott a történelemtanári diplomáját hogy szerezte, nem tudjuk, de manapság olvasva okfejtéseit, erős a gyanúnk, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy a matekérettségijét, vagy ahogy legjobb iskolai pajtása, Semjén Zsolt a doktoriját. Bayer szerint ugyanis Oliver Cromwell liberális volt, Imrédy Béla pedig egyenesen zsidóvédő antináci; ezek azért érettségin is necces állítások, nem hogy államvizsgán. De igen harmatos ismeretei vannak a felvilágosodásról, a francia forradalomról, a forráskritikáról (sikerült például egy 1907-es sztorit ellenkezőjére fordítva interpretálnia), vagy a magyar parasztság történetéről is. Mindezek alapján Bayer inkább tűnik „vak mesterlövésznek”, mint akiket célba vett.

De jó is lenne, ha – akár jogos a mostani matekérettségi miatti felháborodás, akár nem – az idén maturálók nem a simlizést választanák életstratégiának, hanem a munkát és a kiállást vélt igazuk mellett. És a kommunizmusban szocializálódott „antikommunisták” generációinak megtanítanák, mi a tisztesség.

Cikk a HVG-n