Hogyan kapcsolódnak a közgyűjtemények pedagógiai programjai a közoktatáshoz? A Fiatal Levéltárosok Egyesülete (FLE) e kérdés köré szervezte őszi konferenciáját 2017. november 28-án Budapest Főváros Levéltárában. Az ebédszünetet követően Miklósi László, a TTE elnöke tartotta meg előadását Szélmalomharc vagy szakmai evidencia? címmel, amelynek témája az iskolai tanórán használható módszerek, illetve különböző hasznos adatbázisok voltak. 

Előadásának bevezető részében azt a kérdést tette fel, hogy vajon a kerettantervekben hányszor jelennek meg a közgyűjtemény, levéltár, könyvtár, múzeumszavak általános iskolára, illetve középiskolára, azon belül a történelem tantárgyra vonatkozóan. Az eredmény szerinte megdöbbentő volt. A levéltár egy alkalommal sem jelenik meg egyik kerettantervben sem, a közgyűjtemény csak egyszer (az általános iskolai curriculumban), de a könyvtárak, múzeumok említése is csak néhány alkalommal fordul elő. A lesújtó eredmények láttán azt a kérdést tette fel a hallgatóságnak, hogy „lehet-e helye a levéltárnak?” Erre a felelet nem lehet más, mint „Hát hogyne lehetne!” – mondta. Erre pedig indokot maga a tanterv szolgál, ugyanis a tankönyvekben (primer) forrásokat kell a diákoknak megfigyelniük, elemezniük.

Miklósi László előadása (Fotó: Bádi Barbara, Újkor)

Az előadásának következő részében a családtörténet jelentőségét hangsúlyozta, ugyanis nagy hatással van a gyerekekre az, ha nagyszüleikkel, dédszüleikkel kapcsolatos tárgyakkal, családfájukkal foglalkozhatnak, ráadásul ez a történelemhez való viszonyukat is pozitívan befolyásolja. Ezt követően Miklósi a közgyűjtemények tartalomszolgáltatását járta körül. Hangsúlyozta, hogy „számos könyvtár, levéltár anyaga a tanteremből is elérhető, csak épp használni kéne”. A résztvevőknek különböző példákat mutatott olyan felületekre, amelyek online is elérhetők. Így kutatható, elemezhető – a már említett Hungaricana mellett – a MaNDA és a SZER archívuma, az OSA 1956-os filmgyűjteménye. Kiemelte, hogy 1956 kapcsán volt egy nagyszerű verseny, amelynek során a diákoknak utána kellett nézniük, hogy egy, a forradalom idején iskolájukba járó osztálynak kik voltak a tagjai, és mely tanulók maradtak ki az események következtében. Ehhez – mondta – elmaradhatatlan a levéltár használata.

Előadásának utolsó részében a források kerültek előtérbe. Elmondta, hogy jelentős „az áltudományok előretörése”, sok helyen, a tankönyvekben, televízióban jelennek meg olyan információk, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Erre lehet megoldás a szakemberek cikkeit közlő Tényleg! nevű oldal, amelyen tudományosan hiteles információkat publikálnak. Felhasználható forrásokként – az iratok mellett – a képeslapokat, a térképeket, a filmeket és a híradókat emelte ki. Hangsúlyozta a levéltár jelentőségét ezekkelkapcsolatban, ugyanis a tanárok túlterheltek, sokszor hiányzik a megfelelő anyagi keret, így nehéz a közgyűjtemények látogatása. Erre megoldásként a tanárok és a közgyűjtemények együttműködését javasolta, illetve azt, hogy a diákok érdeklődésének, a XXI. századnak megfelelő, online szolgáltatásokat kell létrehozni.

A teljes cikk itt olvasható