Az alábbiakban Kardos Mihály írását közöljük, miért kezdeményezte az elnöki rendszer bevezetését

A Történelemtanárok Egylete 1995. október 14-i Közgyűlésén új Alapszabályt fogadott el, amely kisebb – formai – változtatások mellett elsősorban egy új vezetési struktúra megvalósítását jelenti. Ez a struktúra a korábbinál jóval inkább megfelel a napjainkban követendő gyakorlatnak. Tekintsük át a legfontosabb változásokat.

Az Egylet Alapszabályát 1989-ben fogadta el az alakuló Közgyűlés. Tökéletesen megfelelt akkor az alakuló demokratikus játékszabályoknak, s a kor szellemét követve a vezetési struktúrát ügyvivői rendszerként (megosztott vezetés és felelősség) határozta meg. Ezzel elkerülni vélték az „egyszemélyi uralom” kialakulását és ennek állítólagos buktatóit. Az eltelt évek során azonban nyilvánvalóvá vált – és nem csak a Történelemtanárok Egyletében -, hogy a zavartalan tevékenység biztosítása, a képviselet és az ezzel járó rendszeres tárgyalások, megállapodások, az iroda működtetése szükségessé teszik a megfelelő jogosítványokkal felruházott, egyszemélyi felelős vezetés megteremtését. Az Egylet presztízse, gyakori megjelenése a médiában megkívánta az „archoz kötődést”. Kialakult az a gyakorlat, hogy az ügyvivők egyike „egyenlőbb lett” a többieknél, a szálak egyetlen kézbe futottak össze, kívülről nézve az Egylet „egyszemélyessé” vált. Ezt az – egyébként teljesen természetes, a sikeres működéshez elengedhetetlen – állapotot kívántuk legitimálni az elnöki rendszer (egyszemélyi vezetés és felelősség) bevezetésével.

Jelentős elvi vita előzte meg – már a Bizottmányban is – az Elnökség tagjaira vonatkozó kritériumok meghatározását. Az egyik álláspont szerint az Elnökség tagja nem lehet, aki valamely politikai párt, szakszervezet vagy testvérszervezet országos tisztségviselője. Nota bene a Bizottmány tagjai között – egyébként teljesen véletlenül – a PSZ és a PDSZ egy-egy országos tisztségviselője is jelen volt. A másik álláspont szerint ezek a kritériumok – legalább is az alelnökök tekintetében – diszkriminatívak, nem felelnek meg az általánosan kialakult társadalmi gyakorlatnak. Az országos szintű politikai elkötelezettség nyilván kizáró ok, de a másik kettő közül egyik sem jelenthet az Egylet (szakmai!) tevékenységét befolyásoló tényezőt. A kérdés végül is a közgyűlésen dőlt el az első álláspont javára. Így került sor az Elnökség megválasztására.

Az Elnökség tagjai: 1 elnök, 2 alelnök. Az Elnökség akkor határozatképes, ha legalább 2 tagja jelen van. Határozataikat, döntéseiket konszenzussal hozzák. Az elnök vezetésével koordinálják az Egylet napi tevékenységét, beszámolókkal, előterjesztésekkel segítik a Bizottmány munkáját.

Az elnök feladat- és jogköre: teljes egyszemélyi felelősséggel irányítja az Egylet napi munkáját, az irodát és az Egylet alkalmazottait, a külső kapcsolatok szervezését és az Egylet public relations tevékenységét, gondoskodik az Egylet képviseletének ellátásáról. Az Egylet nevében tárgyalásokat folytathat, megállapodásokat köthet. Aláírási és – legalább az egyik alelnökkel közösen – utalványozási joggal rendelkezik. Az Egylet alkalmazottaival kapcsolatban gyakorolja a munkáltatói jogokat. Vezeti a Bizottmány üléseit. Napi tevékenységének megkönnyítésére, valamint tájékoztatás céljából rendszeres konzultációs kapcsolatban áll a két alelnökkel, feladatait szükség és lehetőség szerint megosztja velük. Az elnök tevékenységéért a Közgyűlésnek felelős, de rendszeres munkájáról köteles a Bizottmány ülésein beszámolni. A Bizottmány határozatait köteles figyelembe venni és végrehajtani.

A szükséges kontrollt a továbbiakban is a Bizottmány tevékenysége és az Elnökség beszámolási kötelezettsége garantálja.

Elfogadtuk, hogy egyes fontos kérdések eldöntéséhez a Bizottmány külső személyeket is bevonhat – tanácsadóként – munkájába.

Reméljük, hogy a fenti, praktikus változtatásokkal sikerül Egyletünk sikeres munkáját – főként, ha az Isten zabot is ad hozzá – a korábbinál is gördülékenyebbé, hatékonyabbá tenni.

Kardos Mihály