Az Oktatási Minisztérium „Az alapfokú nevelés-oktatás kerettanterve” és „A középfokú nevelés-oktatás kerettanterve I-II.” című munkaanyagáról

Általános megjegyzések:

1. A Történelemtanárok Egylete fontosnak és szükségesnek tartja, hogy a Minisztérium tartalmi szabályozás egy újabb elemének, a kerettantervnek a bevezetése előtt kikérje a szakmai szervezetek véleményét.

2. A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a tényleges egyeztetést. Sajnálatos, hogy az oktatást, az iskola mindennapjait alapvetően meghatározó kérdésben nem történik meg a szükséges egyeztetés, nincs idő egy fajsúlyos, szakmailag megalapozott, a vélemények ütköztetésén alapuló elemzés elkészítésére.

a. Az időhiány miatt nincs módunk arra, hogy szakszerű és a tagság egészének véleményét tükröző javaslatot bocsássunk a Tárca rendelkezésére.

b. Nincs lehetőség a szélesebb körű szakmai vitákra, konferenciákra, egyeztetésekre sem.

c. A szakmai konszenzus kialakítása mindezek nélkül lehetetlen, s így
kerettantervek bevezetésének legitimációja is kérdésessé válik. Bízunk benne, hogy a fentiekre való tekintettel a kormányzat a közeljövőben lehetőséget biztosít a szakmai vitákra, egyeztetésekre.

3. Aggasztónak tartjuk, hogy a kerettantervek olyan részletesen kívánják szabályozni a tanítási folyamatot, hogy veszélybe kerül az iskolai autonómia és a tanári szabadság.

4. A kerettanterv – véleményünk szerint helyesen – kiemeli a készség- és képességfejlesztés fontosságát. Ugyanakkor – különösen a 9. évfolyamtól kezdődően – olyan mennyiségű ismeretanyag elsajátítását írja elő, hogy a rendelkezésre álló időben ezek együttes teljesítése lehetetlen. Ebben a helyzetben nem kétséges, hogy a képességfejlesztés háttérbe szorul, s ez számunkra elfogadhatatlan.

5. Fontos iskolaszerkezeti kérdés a 6 és 8 osztályos gimnáziumok tananyagbeosztása.
A kerettanterv – többek között történelemből – intézményesíti ezen intézmények eltérő tananyagbeosztását. Az adott iskolatípusok szempontjából ez szakmailag indokolt, kedvez az itt tanítóknak, tanulóknak. Ugyanakkor hátrányosan érinti az iskolák többségét, hogy tovább erősödnek az iskolatípusok közötti különbségek, nehezebbé válik közöttük az átjárhatóság. Erősödik a 6 és 8 osztályos iskolák kivételezettsége és ezzel – a diákok jelentős részének elvándorlása miatt – tartósan nehéz helyzetbe kerülnek az általános iskolák. (Ez éppen ellentétben áll a kormányzat deklarált céljával.)

A történelem tantárgyra vonatkozó megjegyzések:

1. Örvendetesnek tartjuk, hogy a Célok és feladatok, valamint az Általános fejlesztési követelmények blokkban számos modern elem található. Ez a Nemzeti alaptanterv fejlesztő szemléletének a továbbvitelét, másrészt a módszertani kultúra megújulását jelenthetné. Ám ezek a fejezetek nem illeszkednek konzisztensen a tanterv tartalmi egységeihez (témakör, tartalom, a továbbhaladás feltételeiben megfogalmazott ismeretszintű követelmények stb.).

2. Támogatandó a bevezetőben megfogalmazott gondolat, amely szerint az „állampolgári ismeretek alapot adnak a demokratikus közéletben való tudatos részvételhez”. Kár, hogy ennek ellentmond az a megoldás, hogy a jelenismeret kiegészítő, színesítő elemként jelenik meg a 8. évfolyam „Magyarország története napjainkig” témakörben.

3. Történelemtanításunk modern elemei (életmód, helytörténet, gazdaságtörténet stb.) sajnálatos módon csak az ajánlott témák között fedezhetők fel. A tantervet továbbra is a hagyományos politikatörténet uralja.

4. A tantárgyi tervezés megerősödése azt a veszélyt rejti, hogy kizárólag az egyes tantárgyakon belüli gondolkodás lesz a jellemző. Csökkenhet az egyes tárgyak közötti kapcsolat, nehezebbé válhat a határterületek tanítása, mechanikusan történik az egyes ismeretanyagok besorolása.

5. A kerettanterv szövege szerint az alsó tagozatban „a magyar nyelv és irodalom tantárgy fölvállalta az ember és társadalom, a társadalmi ismeretek és a dráma modul oktatási és nevelési feladatai közül a korosztálynak megfelelőket.” Ez a megfogalmazás jelentéktelenné fokozza le ezt a műveltségi területet. A társadalomismeretnek sajátos céljai és funkciói vannak, amelyek elvesznének, ha szolgálólánnyá fokoznák le őket. Nem feltétlenül kell az autonómiához önálló tantárgy: a kerettanterv nem él pl. azzal a lehetőséggel, amelyet a kereszttantervi megoldások kínálhatnának. Egy történelmi (társadalomismereti) téma éppúgy oktatható lenne a rajz és vizuális kultúra, a technika, a környezetismeret vagy akár az ének-zene tantárgy keretei között, mint olvasásórán. Egyébként a környezetismeret de facto tartalmaz is társadalomismereti (ország- és lakóhely-ismereti) témákat.

6. Az alsó tagozatos (magyar nyelv és irodalom) kerettantervben felsorolt történelmi témák a kezdőszakaszban is a politika- és konfliktusközpontú történelemtanítás hagyományát követik. Mi lehet az oka annak, hogy – tekintet nélkül a tanulók életkorára – kizárólag háborúk, forradalmak, államférfiak szerepelnek a tananyagban, és kísérlet sem történik az életkorhoz közelebbi témák, megközelítések, például az életmódtörténet beemelésére? Az 5–6. évfolyamon megjelenő hagyomány- és népismeret részben jó lehetőséget teremthetne az életközeli múltismeret közvetítésére, ha nem lenne ez is teljesíthetetlenül túlzsúfolt – ezzel lehetetlenné téve a sokoldalú (időigényes) megismerést, valamint az adott korosztály sajátosságaihoz közel álló képességek fejlesztését.

7. A felső tagozat történelem tananyaga – egyes korábbi változatok ellenére – a régi hagyományokat követve a középiskolai történelemtanítás logikájára épül. Az államtörténet minden hagyományos témáját érintve a középiskolai tananyag egyszerűsített változatát kell előre megtanítani/megtanulni az általános iskolában.
Akoncentrikus tananyag-elrendezésnek ez a formája az ismétlésnek kétségkívül a legkevésbé hatékony módja. Ennek eredményeként túlzsúfolt tananyag tanulására kényszerülhetnek a diákok. (Jellegzetes példa: valóban szükséges egyes fejedelmek, királyok uralkodásának évszámait kiemelni?) Különösen aggályos ez, ha a diákok összetételének változására, a különféle tanulási nehézségekkel küszködők magas számára gondolunk. A nagyon heterogén összetételű korosztály számára túlzottan rövid idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy elvárható legyen egy-egy tananyag megértése. Indokoltnak tűnik az aggodalom: a történelemtanulás értelmetlen magolássá válhat. Megvalósítható-e így az élményszerű, az életkori sajátosságokat fokozottan figyelembe vevő történelemtanítás?

8. Amennyiben valóban eleget kívánunk tenni heti 2 órában a megfogalmazott követelményeknek, a megjelölt tevékenységformáknak és a továbbhaladás feltételeinek, akkor a szabad órafelhasználás lehetősége csupán vágyálom.

9. Érdekes kettősség, hogy miközben a kormányzat egyfelől kiemeli a 20. század történelemtanításának s ennek a jelenre vonatkozó hatásainak a fontosságát
holokauszt emléknapjának valamint a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjának bevezetése), ezzel egy időben heti két órára csökkenti a 8. évfolyamon
történelemórák számát.

10. A történelemtanítás egyetlen (államtörténeti-kronologikus) modelljének abszolutizálása valószínűleg a szakiskolai tantervben vezet a legabszurdabb eredményekhez. A 9. évfolyamon a tanulóknak végig kell száguldaniuk a magyar történelmen a 19. század végéig és a 19. századi egyetemes történelmen, természetesen alapvetően politikatörténeti szempontból. Ha mindezt nem tanulták meg kedvezőbb körülmények között az általános iskolában, a szakiskolában rövidebb idő alatt aligha fogják. Ha pedig megtanulták, minek most újra elővenni?

11. A középiskolai történelemoktatás tanterve egy olyan arisztokratikus műveltségeszményt tükröz, amely egyáltalán nem hajlandó tudomásul venni
középiskolák megváltozott tanulói összetételét. Ezt az extenzív és adatokkal telezsúfolt tananyagot nemhogy megérteni, de bemagolni sem lesz képes a tanulók túlnyomó többsége. Az utóbbinak egyébként nem is lenne semmi értelme.
képességfejlesztési célok, a „belépő tevékenységformák” csak komolyan nem vehető függeléknek tűnnek fel a részletes tananyag-felsorolás tükrében.

Összegzés:

A Történelemtanárok Egylete tizenegy éves fennállása során mindig kiállt a tartalmi korszerűsítés gondolata mellett.
Véleményünk szerint a Nemzeti alaptanterv szakmai értelmét éppen az adta, hogy lehetővé tette, ösztönözte az innovációt, a tanítási-tanulási folyamat megújítását.
Figyelemreméltó, hogy a kerettanterv egyes elemeiben (a célok és feladatok megfogalmazásaiban, az általános fejlesztési követelményekben, valamint a belépő tevékenységformákban) számos előremutató vonás fedezhető fel, ám a tartalom részletes felsorolása ezek teljesítését lehetetlenné teszi.
Az adott követelmények gátjává válnak a szakmai megújító törekvéseknek. A modern elemek többnyire csupán ajánlott témaként jelennek meg. Reálisan nincs mód (idő) sem a tartalom megújítására (pl. a művelődéstörténet életmódtörténet beemelésére), sem – a kinyilatkoztatott célok ellenére – a képességfejlesztésre.
Miközben a kerettanterv deklaráltan a NAT-ra épít, részben arra hivatkozik – bizonyos újszerű elemek ellenére – nem mutat folyamatosságot a Nemzeti alaptanterv által elindított, illetve támogatott szakmai megújító törekvésekkel. A gyakorlatban az 1978-as tanterv szellemét idézi, összességében a korábbi állapotokhoz történő visszalépést jelent.

A fentiek alapján a kerettanterv jelenlegi formájában történő bevezetését nem javasolhatjuk.

Budapest, 2000. május 26.

A TTE Bizottmánya