Lőrinc László
cikke

Képzeljünk el egy embert, aki
egy fa lombkoronája helyén csak egy síkbeli vasrácsot lát. Van ilyen.
Gyakori például hogy valaki, miközben a politikatörténet ág-bogát
vizsgálja, kizárólag függőlegeseket vagy vízszinteseket észlel. És csak
két színben: a függőlegesek feketék, a vízszintesek fehérek. A 19.
századi kurucos szemlélet a különféle függetlenségi harcokat állította
párhuzamba, velük keresztbe az „idegen elnyomók” törekvései kerültek. Az
1945 utáni hivatalos történetírás ezt átvette, megfejelve az
osztályharccal, kialakítva az 1514-1703-1848-1919-1945 párhuzamsort. Az
ilyen rácsok egyszerűek, áttekinthetők, csak éppen semmi közük a
történelem görcseihez, kanyarulataihoz és csavarodásaihoz. A levelek meg
teljesen hiányoznak róluk.

Kerényi
Imre elhíresült június 16-i margitszigeti beszéde mutatja, hogy a
rácslátás újra él! Az ismert rendező szerint két Magyarország van, az
egyik Szent Istváné, 1100 éves, és kötődik a koronázási jelvényekhez.
Egészen Szálasiig sokan tartoztak ehhez a Magyarországhoz, bűnök is, de
ezeket is vállalni kell. Az 1100 éves Magyarország befogadó ország volt,
„török, tatár, tót, román kavarog e szívben” – idézte József Attilát.
Megemlítette, hogy Petőfi például „szerb volt”. A másik Kun Béla
Magyarországa, és 110 éves. A kezdeti tiszteletre méltó
munkásmozgalomtól a véres Kun Béla- és Rákosi-korszakon keresztül Kádár
koráig, illetve a Horn és Medgyessy kormány korszakáig tart. Hozzátette,
a Kádár korszak volt a legrosszabb, mert nem lövettek, és így nem
tudtuk megőrizni az identitásunkat. Nos, állítja, ennek az országnak a
Szent Korona svájci sapka, a pápa cápa, a Szent Jobb pedig tetemcafat. A
kunbéláknak egyedül soha semmi nem megy: 1919-ben például külföldről
szereztek fegyvert. „Mi viszont” mindig csak egyedül harcoltunk a
függetlenségünkért.

Íme a rács, a
rabul ejtett közönség pedig tapsol mögötte. Nem veszi észre, milyen
abszurd Szálasit a külső támogatás nélkül függetlenségéért harcoló – és
amúgy befogadó – Magyarország képviselőjének tekinteni. De Szent István
se „idegen” támogatás nélkül térített. Ezzel szemben ha valaki, hát
éppen Kun Béla volt az, aki érdemi külföldi segítség nélkül vitte végbe
ámokfutását. Antant blokád, román és csehszlovák támadás közepette. (Szó
sem volt szovjet fegyverekről. Ez a ’19 utáni politikai propaganda
ötlete, melyet hűen lekopíroztak Kádárék az 1956 utáni
„külföldről-jött-a-fegyver” szöveggel.) 1919-ben éppenséggel nem Kun
volt az, aki idegen hadsereg segítségével jutott hatalomra, hanem a
„Szent Korona Magyarországának” Horthy Miklósa. A román hadsereg és az
ide érkező antanttisztek jóvoltából. Védje meg Kun Bélát az, aki szereti
– nem én leszek az. Ettől a történelmi ág-bogak még nem állnak
„elvágólag”. Ettől még igaz, hogy Babitsnak, Krúdynak, Bartóknak,
Mórának azért kellett retorziókat elszenvedniük 1919 után, mert, ha
ideig-óráig is, részt vállaltak e „110 éves” Kun Béla-Magyarország
működésében. Ők melyik Magyarországhoz is tartoztak akkor?

Petőfi persze magyar volt, ha
szerb-szlovák származású is. Ám hogy a királyi ereklyetisztelet távol
állt tőle, az kiderül a királysír-feltárásról írt Históriai
jegyzetei-ből. Vagy híres verséből, mely szerint minden király „már
anyja méhéből gazságot hoz, … s megromlik a föld, melyben elrohad”,
továbbá, hogy „hiába omlik hősök, véretek, / Ha a koronát el nem
töritek”. Tiszteletlen antiklerikalizmusa is közismert. Most akkor ő a
Szent Korona-Szent Jobb, avagy a svájci sapka Magyarországa? Hova
tartoznak a Petőfi függetlenségi hevületében gyűlölt Habsburg dinasztia
azon tagjai, akik a Szent Korona- és Szent Jobb kultusz fellendülését
ösztönözték? És hova tartozik a beszédben tekintélyként idézett József
Attila, a maga munkásmozgalmi kötődésével?

Tovább. Hová tartozik az „idegen segítséggel” hatalomra
kerülő Bethlen Gábor, aki a függetlenségért számos „idegen” országgal
szövetségben harcolt? És hová Thököly Imre, a török embere? Hová
Rákóczi, aki az „idegen fegyverekkel” vívott spanyol háború nélkül el
sem kezdhette volna függetlenségi harcát? Sehogy sem stimmel ez az
„1100-éves-idegen-fegyverekkel-szemben-álló-magányos-függetlenségi-harcosok”
dolog.

És tovább. Hová tartoznak a
protestáns prédikátorok, akiket pápa- és ereklye-ellenes
tiszteletlenségük a cápánál és tetemcafatnál keményebb szavakra ragadt?
Hová tartozik a „svájci sapkás” Kis János és a „cápás” Eörsi István, két
olyan ember, aki a Kádár-korban a „lövetés hiánya” ellenére „megőrizte
identitását”? Hol is voltak ők akkor színi direktorok és főiskolai
tanárok? Hogyan is alkotnak ők egy kunbélatársaságot Kádárékkal? Miért
is éppen ők? És melyik Magyarországhoz tartozik Kerényi Imre ama különös
ötletével, hogy a Kádár-korban az volt a baj, hogy nem lövettek?
Legalább a túlélők megmaradtak volna hazafinak? Mitől jobb ez a
Mao-vágyta atomháborúnál, mely után a maradék túlélő mind kommunista
lett volna? Vagy éppen Kun Béláék azon nézeténél, hogy a kommunistáknak
jobb a nyílt, „lövetős” ellenforradalom, mint a „puha” Károlyi-kormány,
mely megtéveszti a népet?

Ismét
csak: védje meg a Kádár-kort az, aki nosztalgiával gondol vissza a
diktatúrára. Tudjuk, valóban korrumpált. De hát az ág-bogak!

 A szigeti gondolatok később egy Kerényi-cikkben
köszönnek vissza, melyet a szerző Demszky Gábornak szentelt (Magyar
Nemzet, 2002. június 21.). Ebből tudjuk meg, hogy az Erzsébet téren van
egy „csodás kert”, a „Gyönyörök Kertje”: „Orbán Viktor kormánya
építtette a fővárosiaknak” (ó, kunbélás Szabad Nép, tudtál te ilyet?),
de Demszky, a „Vadsuhanc” „vasfüggönnyel” vette körül, ezért
„Kelet-Berlin” lett. Kiderül, hogy „Demszky Gábor a három ciklus után
maga alá kaparná a kunbélákkal a negyediket is”, pedig az amerikai
elnöknek is csak nyolc év jut. Végül újra a főmotívum: „A kunbélák
uralkodói csoportja… százéves göb az 1100 éves drágakőben. Ezek
terroristák. Idegen hatalmakra és fegyverekre támaszkodnak. Egymás
között szaporodnak.” Kommunista vezetők unokáiból médiasztárt,
minisztert faragnak. „Közben besúgják egymást. Folyamatosan
átkeresztelkednek. Időnként megölnek maguk közül egyet-egyet. Azután
karon fogva koszorúznak.” Tudniillik, ahogy a bevezető utal rá: Nagy
Erzsébet és a szocialisták vezetői.

Hagyján, hogy nem Kelet-Berlin, hanem Nyugat-Berlin
volt körülkerítve. Hagyján, hogy egy területet éppoly nehéz egyszerre
Kelet-Berlinnek és a Gyönyörök Kertjének elképzelni, mint a kunbélákat,
amint Demszky maga alá kaparja őket. Hagyján, hogy „egymás között” még a
nyulak sem „szaporodnak” legfeljebb párosodnak. Az is érdektelen most,
hogy ki mit gondol Demszkyről, és arról, hogy ki „keresztelkedett át”
többször, ő avagy bírálója. Az igazán érdekes megint az, hogy egy
történelmi vérvonal nyílegyenesét látjuk a lombozat helyén. Ha igaz az,
hogy nagyapa és unoka eszméi összeazonosíthatóak, akkor vigyük ezt
végig. Akkor az abszolutizmus és a szabadságharcos liberalizmus is
azonosul a Tisza családban (Jókainál: Baradlayak), nemzetiségellenes
konzervatív nacionalizmus azonosul a náci-ellenes liberális fellépéssel
az Apponyi családban, radikális demokratizmus az ókonzervativizmussal a
Károlyi családban, véres neoabszolutizmus az európai integráció
eszméjével a Habsburg famíliában, katolicizmus a protestantizmussal a
Rákócziaknál, pogányság a kereszténységgel az Árpádoknál és így tovább a
végtelenségig. Ezt az unokás teóriát pont Kun Béla példája cáfolja
ismét, hiszen unokája ma történetesen ugyanazon politikai oldalon áll,
mint Kerényi Imre.

Továbbá. A
főpolgármester választáshoz minek az amerikai történelmet citálni, miért
nem inkább a fővárosét? Kamermayer Károly például 23 éven keresztül
volt polgármester (éppen négyszer választották meg), a város
legnevezetesebb vezetője, Podmaniczky Frigyes pedig egyenesen 32 évig
állt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén.

Persze tudjuk, e cikkekben-beszédekben politikáról van
szó; az olvasóra bíznám az irányzat beazonosítását és ízlése szerinti
értékelését. A nagy baj, hogy ehhez, mint annyi – kommunista és
antikommunista – elődje, Kerényi Imre is a történelem fáját nézte ki
magának hivatkozási mászókának. Szegény történelem! Csak egyszer
választanák már maguknak mondjuk a kibernetikát vagy az ornitológiát!
Csak egyszer bizonyítanák aktuális választási programjaikat a
kvantumfizikára való hivatkozással! Ahhoz sem érthetnek ennél kevésbé. S
hagynák már a magyar történelmet békén. Van neki szegénynek éppen elég
baja anélkül is.