Dokumentum

Az Országos Köznevelési Tanács és a
Közoktatás-politikai Tanács közös közleménye a jászladányi alapítványi
iskola tárgyában

Az Országos
Köznevelési Tanács és a Közoktatás-politikai Tanács 2002 októberében
megvitatta a jászladányi iskola ügyét és a vita alapján az alábbi
megállapításokra jutott:

1. A Jászladányban kialakult
iskola-konfliktus társadalompolitikai jelentõsége messze
túlmutat mind az oktatásügy határain, mind a jelen esetben közvetlenül
érintettek körén.  Ami itt felszínre került, az történeti
okokra visszavezethetõ, összetett, gazdasági, politikai és
kulturális problémák jelentkezése egy adott helyen az iskolai oktatás
kérdésében. Olyan súlyos társadalmi konfliktus, amelyet rövid távon nem
lehet megoldani, hosszabb távon is csak összehangolt, kormányzati
ciklusokon átívelő komplex gazdasági és társadalompolitikai stratégia
keretében. A lényeget tekintve az a kérdés, hogy képes-e a politika és a
civil társadalom a különbözõ kultúrájú, tradíciójú,
nemzetiségû és anyagi viszonyokkal rendelkezõ
emberek számára valamilyen közös jövõt, közös világot
teremteni, vagy felerõsödnek Magyarországon is a szegregációs
tendenciák. Ha ezek behatolnak az iskolákba, ahogy most a jászladányi
iskolába, akkor nemcsak az iskola falain belül lesznek falak, hanem
Jászladányban valóban lesz két Jászladány, Magyarországon pedig két
Magyarország.

2. A tanácskozás
egyetértett abban, hogy a Jászladányban kialakult helyzet a magyar
közoktatáson belül erõteljesen érvényesülõ
szegregációs tendenciákkal és gyakorlattal összefüggésben tárgyalandó,
továbbá abban is, hogy az etnikai, illetve a bőrszín szerinti
elkülönítés a szegregáció egyik legdurvább, legkirívóbb
formája.

3. A tanácskozás
határozottan elítélte a szegregáció minden fajtáját. Leszögezte, hogy az
eltérõ kultúrájú, etnikumú, szociális helyzetû,
világnézetű gyerekek közösségi, önkormányzati iskolai oktatásában az
alapvetõ, domináns szervezeti formának –
mindenekelõtt az intézményes nevelés-oktatás kezdeti
szakaszában az integrált intézményeket és tanulócsoportokat tartja, az
oktatási kormányzat feladatának pedig azt, hogy az elkülönülési
szándékokat a jog eszközével korlátozza, az integrációs
törekvéseket  pedig megkülönböztetett figyelemben és
támogatásban részesítse. Egyidejûleg felhívta a figyelmet
arra, hogy szerte az országban vannak olyan speciális programok,
oktatási és kulturális intézmények, illetve csoportok, amelyek
kifejezetten a cigány gyerekek iskolai felkészítésére, sajátos
helyzetükbõl származó iskolai hátrányaik csökkentésére
szervezõdtek. Ezek létjogosultságát és támogatását nem volna
célszerû kétségbe vonni, amennyiben azok az érintett gyerekek
szüleinek támogatását is élvezik.

4.
Nyomatékosan hangsúlyozta a tanácskozás, hogy maradéktalanul
biztosítani kell a szülõk azon alkotmányos jogát, hogy
gyerekük számára az általuk legjobbnak vélt feltételeket biztosíthassák,
beleértve az iskolaválasztás és iskolaalapítás jogának szabad
gyakorlását is, de csak a hatályos jogszabályok, és az ezekben
lefektetett eljárásrend betartása mellett.

5. A jászladányi konfliktus máig húzódó
megoldatlanságából is adódó következtetésként fogalmazta meg a
tanácskozás, hogy a helyi konfliktusok általában is, és a jelen esetben
is csak a helybeliek erõfeszítései nyomán, tárgyalások és
megegyezések útján oldhatók meg. Az oktatási kormányzat feladata, hogy
szakértõk, tanácsadók bevonásával, a megoldási alternatívák
szakmai és anyagi támogatásával segítse a konfliktusok feloldását. Ennek
kapcsán hangsúlyosan merült fel a miniszter (oktatási kormányzat)
mediációs szerepének megerõsítése, illetve a konkrét
jászladányi esetben a krízismenedzsment eszközeinek alkalmazása.

6. A konfliktus ilyen
mérvû kiélezõdése arra is következtetni enged, hogy
a nevelõtestület nem talált megfelelő pedagógiai eszközöket
az etnikai és társadalmi ellentétekbõl keletkezõ
sajátos iskolai problémák megoldására. Ez is alátámasztja, hogy az
oktatási kormányzatnak fokozottabb gondot kell fordítania az egymástól
eltérõ kultúrák, magatartási formák megismertetésére mind a
pedagógusképzésben és –továbbképzésben, mind a közoktatásban.

7. A tanácskozás felhívta a média
figyelmét a hátrányos helyzetû, leszakadó tanulókkal, közöttük
is kiemelten a cigány tanulókkal való megkülönböztetett
törõdés pozitív példáinak, illetve eredményeinek
népszerűsítésére.

Budapest, 2002.
október