A közoktatási törvény módosításának nem hivatalos szakmai tervezetéről

Egy korábbi jogszabály-módosításról:

Nem elfogadható, hogy lényeges törvényi kérdéseket más jogszabályban (a 2002 végén elfogadott költségvetési törvényben) módosítson a kormányzat. Különösen sérelmes, hogy a – közoktatási törvénybe tartozó – módosítást nem volt módja az érintetteknek véleményezniük. A diákok napi vagy heti óraszámcsökkentése természetesen nem csökkentheti a tanulói túlterhelést. Ez a tartalmi szabályozás egész rendszerének felülvizsgálatával érhető el. Így az adott módosításnak valójában nem közoktatási, hanem pénzügyi indoka volt.

---

A nem hivatalos szakmai tervezetről:

Alapvetés:

Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a tervezet fontos célja a 6 osztályos általános iskola kialakítása. Ugyanakkor ez nem szerepel a jogszabálytervezet szövegében. Ahhoz, hogy ez a döntő változás értékelhető (adott esetben támogatható) legyen, elengedhetetlen a megvalósítás feltételrendszerének rögzítése, az oktatási, gazdasági, társadalmi hatások elemzésével, a szükséges háttértanulmányok, számítások közreadásával.

Mindennek hiányában minden olyan módosítás, amely a fenti irányba mutat, csak a jelenlegi iskolarendszer működését akadályozó, azt szétziláló intézkedésként értékelhető, így az nem helyeselhető, sőt: kifejezetten kifogásolandó.

1.      Előzetes megjegyzések

1.1.   A Történelemtanárok Egylete stratégiai szempontból is kiemelkedően fontos jogszabálytervezetnek tekinti a javaslatot.

1.2.   Örömmel vesszük (ha jól értelmezzük a Tárca szándékát), hogy ez alkalommal kétszer kérnek véleményt e tervezetről. A nem hivatalos szakmai tervezet véleményezését követően az állásfoglalások, javaslatok feldolgozása után ismét lehetőségük nyílik az érintetteknek a véleménynyilvánításra.

1.3.   Ugyanakkor sajnálatos, hogy a Minisztérium – miként a korábbi években is nemegyszer – közvetlenül karácsony előtt, a téli szünetet megelőzően juttatott el véleményezésre egy meghatározó jogszabálytervezetet. Ezáltal a véleménykérés formálissá válhat, kérdéses, hogy elérheti-e eredeti célját.

1.4.   Feltűnő ellentét, hogy a javaslat számos olyan elemet tartalmaz, amely az Európai Unió ajánlásait figyelembe véve készült – az EU által kiemelten fontosnak tekintett egyeztetésre mégsem biztosít kellő időt.

1.5.   Szerencsésebb lett volna, ha a közoktatási törvény módosításának a tervezetét a kapcsolódó egyéb előterjesztésekkel (a szakképzésről szóló törvény és felsőoktatásról szóló törvény módosítási tervezetével) együtt kaphattuk volna meg.

2.      Támogatjuk a tervezet számos lényeges törekvését:

2.1.   A képesség- és készségfejlesztés prioritássá tételét

2.2.   A tartalmi szabályozás megváltoztatását, így

2.2.1.      a kerettantervek megváltozó szerepét

2.2.2.      a szakmai megújulás elősegítését

2.3.   Az esélyegyenlőség növelésének szándékát

2.4.   A hátrányos megkülönböztetés tilalmának pontosítását, a diszkrimináció pontos definiálását

2.5.   A személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályozás megszigorítását

2.6.   Az értékelés nyitottabbá válásának (az osztályozás elkerülésével történő pedagógiai értékelés) lehetőségét

2.7.   A hatályos jogszabály tapasztalatokon alapuló pontosítását, korrekcióját.

3.      Ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek, hogy

3.1.   Nem állnak rendelkezésünkre azok a háttértanulmányok, költségszámítások, amelyek a tervezett változások bevezetése előtt feltétlenül szükségesek (pl.: hatás a pedagógus-álláshelyekre, az iskolaépületek illetve az osztálytermek kihasználására; az új feladatok központi és helyi finanszírozási igényei; programfejlesztés; pedagógus át- és továbbképzés, szakmai szolgáltatások stb.)

3.2.   A vezetői összefoglaló, az indoklás számos didaktikailag vitatható illetve téves állítást tartalmaz.

3.3.   Az indoklás nemegyszer szűkíti az értelmezést a normaszöveghez képest.

4.      Képességfejlesztés

4.1.   Egyetértünk azzal, hogy meghatározó, elsődleges a képességfejlesztés. Igen kérdéses ugyanakkor, hogy ez csupán az első 4 / 6 évfolyamra érvényes-e. A tervezetből az a pedagógiai vélekedés olvasható ki, amely szerint csak a kisiskolás korban kell az ún. alapképességek fejlesztésére koncentrálni. Ebből adódóan az alsó tagozatot 4 évfolyamról 6 évre emelik.

4.2.   Véleményünk szerint a képességfejlesztésnek az egész közoktatásban kulcsszerepet kell játszania; a „készségek, képességek kialakítása” nem korlátozódhat egy (korai) pedagógiai szakaszra, hanem végigkíséri a tanulás egész folyamatát, beleértve a felnőttkori tanulási folyamatokat is.

4.3.   Egyes képességek kialakítása / kialakulása az egyes diákoknál különböző időpontban történik, így kerülendő annak törvényben való kimondása, hogy ez a szakasz mindenkinél azonos időpontban zárul le.

4.4.   A javaslat nemegyszer képességfejlesztés helyett ismeretek oktatásáról, számonkéréséről szól (pl.: informatikai ismeretek oktatása, szinten tartására 20. §).

4.5.   A képességfejlesztés megvalósíthatósága érdekében elengedhetetlen, hogy a pedagógusképzés, -továbbképzés során kiemelt helyet kapjon a módszertani képzés.

5.      Iskolaszerkezet

5.1.   A magyar közoktatás történetében nem először találkozhatunk azzal, hogy az egyes szabályozó elemek sorrendje és a szabályozás helye nem a kívánatos sorrend és funkció szerint történik. Így ez alkalommal sem a (köz)oktatási stratégia készült el először. (Ebbe kellene beilleszteni a Nemzeti Fejlesztési Terv vonatkozó részét, Operatív Programját is.) Ennek – szakmai, társadalmi, politikai – vitája, majd elfogadása után következhetne a törvénymódosítás. Ettől elkülönülve kellene megjelennie a tantervi és vizsgarendszer szabályozásának.

5.2.   A jelenlegi helyzetben jelen törvénymódosítás egyes stratégiai kérdések tekintetében is döntő fontosságú lesz.

5.3.   A javaslat nem szól kifejezetten iskolaszerkezeti kérdésekről. Amennyiben ilyen céljai vannak, azokat célszerű lenne konkrétan megfogalmazni.

5.4.   Ugyanakkor az iskolaszerkezetet is alapvetően érinti, hogy „az eddigi hagyományoktól eltérően a tanítók tovább végezhessék a nevelő és oktató munkájukat ezeken az [5. és 6.] évfolyamokon” (Vezetői összefoglaló). „A bevezető és a kezdő szakasz teljes idejében és az alapozó szakasz kötelező tanórai foglalkozások időkeretének legalább ötven százalékában nem szakrendszerű oktatás, az alapozó szakasz fennmaradó időkeretében és a fejlesztő szakaszban szakrendszerű oktatás folyik.” (5. § (1) [Kt. 8. § (3)])

5.4.1.      A tervezet az 1-4. évfolyamon a művészetek, a nemzetiségi/etnikai kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyak kivételével csak tanítói munkavégzést tesz lehetővé. A jelenlegi gyakorlattól eltérően ezt követően nem lesz lehetőség például idegen nyelv, testnevelés vagy informatika tárgyak esetén arra, hogy felső tagozatos pedagógusok „tanítsanak be” ezeken az évfolyamokon.

5.4.2.      Az 5-6. évfolyamon 50%-ban „nem szakrendszerű oktatásnak” kell folynia. Ez a megfogalmazás, aligha jelenthet mást, mint hogy az órák 50%-át tanítónak, méghozzá ugyanannak a tanítónak (osztálytanítónak) kell tartania.

5.4.3.      Miért nem tér ki a hatásokat elemző szöveg arra a nem elhanyagolható problémára, hogy az általános iskolai szaktanárok óraszáma így mintegy 25%-kal csökkenni fog?

5.4.4.      Megítélésünk szerint elegendő lenne kimondani, hogy az 5-6. évfolyamokon a tanulók óraszámának 50%-át – netán legalább 50%-át – ugyanannak a pedagógusnak kell tartania (függetlenül attól, hogy tanítói vagy tanári végzettséggel rendelkezik). Ennek fényében túl szigorúnak tartjuk a pedagógus munkakörök betöltéséhez szükséges végzettségek új szabályozását:

„az iskolai oktatás ötödik-hatodik évfolyamán a nem szakrendszerű oktatásban tanítói, a szakrendszerű oktatásban a tantárgynak megfelelő szakos tanári vagy a műveltségi terület tantárgycsoportjának megfelelő képesítést nyújtó tanítói [végzettség lesz szükséges]” (13. § [Kt. 17. § c)])

Úgy véljük, hasznos volna lehetővé tenni, hogy az 5-6. évfolyamon a „nem szakrendszerű oktatásban” is elfogadható legyen a tanári végzettség.

6.      Tartalmi szabályozás

6.1.   Nemegyszer keveredik egyes kérdések szabályozásának a helye.

6.2.   Műfajidegen, hogy a javaslat törvényben kíván szabályozni olyan kérdéseket is, amelyek tantervi szabályozás körébe tartoznak.

6.2.1.      A tanterv szabályozhatja

6.2.1.1.      hogy mekkora minimális terhelésre van szükség adott tartalmak elsajátításához, mivel ez az oktatás tartalmával összefüggő kérdés

6.2.1.2.      a közoktatás 12-13 évfolyamának – kimondottan tartalmi szempontú – szakaszolását

6.2.2.      A tanulók heti és napi maximális terhelése, amelyet a javaslat szerint a Nemzeti alaptanterv szabályozna (5. § (3) [Kt. 8. § (9)]), alapvetően gyermekvédelmi probléma, amelyet célszerű magában a törvényben vagy más jogszabályban szabályozni.

6.3.   Számos problémát vet föl a közoktatás 12-13 évfolyamának szakaszolása (5. § [Kt. 8. § (3-4)]):

6.3.1.      Az egyes szakaszok megnevezése önkényes, szakmailag értelmezhetetlen

6.3.2.      Az ilyen szakaszolás mindig tantervi kérdés, és a javaslat szerinti egyetlen kötelező állami tantervből, a Nemzeti alaptantervből már mai formájában sem olvasható ki az egyes kétéves szakaszok ilyen pedagógiai karaktere (az 1-2. évfolyam önálló szakaszként el sem különül).

6.3.3.      Ez a szakaszolás a törvényen belül teljesen funkciótlannak tűnik: mintha csak az lenne a feladata, hogy bizonyos évfolyamcsoportokat címkékkel lásson el, amelyekkel hivatkozni lehet rájuk. Ehhez azonban aligha van szükség – a korábban már bírált – kétes értékű pedagógiai beszédmódra.

6.3.4.      Az eddigiekből következően: ha szükség van ilyen vagy ehhez hasonló tartalmi-pedagógiai szakaszolásra, az egyértelműen a helyi tantervek kompetenciájába tartozik.

6.3.5.      Ugyanez vonatkozik az „újraoktatási” problematikára is.

6.3.5.1.      A tantervi szabályozásba illesztendőek az alábbi kitételek is: (A liberális tartalmi szabályozás platformja alapján egyébként nehezen lehetne védhető egy olyan törvény, amely kifejezetten megtilt bizonyos tartalmi ismétlődéseket.)

„Lényeges változást jelent az is, hogy az új szabályozás az oktatást egységes folyamatként szabályozza, amely szükségtelenné teszi a már egyszer átadott ismeretek újbóli oktatását.” (Vezetői összefoglaló)

„A hagyományos pedagógiai szakaszolás helyett ebből következően az ismeretátadás nem ‘fejeződik be’ az általános iskola nyolcadik évfolyamának a végén, és nem kezdődik elölről meghatározott tantárgyakból a szakiskola, illetve a középiskola kilencedik évfolyamán.” (Az 5. § indokolása)

6.3.5.2.      Érdekes ellentmondás, hogy a törvénytervezet a kerettantervet mintegy választható helyi tantervként legitimálja (6. §) – szerintünk alapvetően helyesen -, miközben a kerettanterv egész felépítése pontosan az ellenkezőjét valósítja meg a fentebb idézett törekvéseknek (ez tehát egy explicit belső ellentmondás a törvényjavaslat szövegében).

7.      Pedagógiai szemlélet, nyelvezet

7.1.   A javaslat jelenlegi nyelvezete nemegyszer éles ellentmondásban áll a jogalkotó szándékával. Miközben – általunk támogatandóan – a javaslat számos esetben a hagyományostól eltérő pedagógiai megoldásokat támogatja, a jogszabálytervezet szövegezése szakmailag igencsak vitatható, a modern pedagógiai felfogással homlokegyenest ellenkező (pl.: az „iskolázás kezdő szakaszában történik a készségek, képességek kialakítása”).

7.2.   A tervezetből kiolvasható felfogás szerint csak a tanító feladata a képességfejlesztés, kizárólag ő alkalmas erre. (Az 5.4 pontban leírtakból is kiolvasható a jogszabályalkotó azon szándéka, hogy amíg lehetséges, ‘tartsuk távol a gyerekeket’ a felső tagozatos tanároktól.) Ezt – ha ténylegesen ez húzódik meg a koncepció kidolgozása mögött – elfogadhatatlannak tartjuk (l. feljebb a Képességfejlesztésről írottakat!).

7.3.   Üdvözöljük, hogy hét végén és szünetben nem szabad majd írásbeli házi feladatot feladni. Ugyanakkor nem értjük, miért korlátozódik ez az 1-4. évfolyamra?

7.4.   Nem egyértelmű számunkra, hogy stiláris vagy tartalmi kérdés, hogy a kerettantervet egyes esetekben egyes számban, máshol többes számban írták a szövegben.

8.      Minőségfejlesztés / -biztosítás

Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a tervezet által javasolt törvénybe való beemelés célszerű, elősegítené a végzett szakmai munka színvonalát. Ugyanakkor támogatjuk, hogy ennek elfogadásakor legyen egyetértési joga a szülői és diákképviseleteknek.

9.      Tankönyvválasztás

Elvileg támogatandó, hogy a szülőknek nagyobb beleszólása legyen abba, milyen tankönyvből tanulnak gyermekeik. Ugyanakkor a javasolt szabályozás alapján mindennapos problémát jelenthet a gyakorlatban, ha a szülők egy szakmailag gyenge minőségű, de a többi műhöz képest lényegesen olcsóbb könyvet választanak. Egy kiadó akár üzletpolitikát is építhet erre! Megoldást jelenthet, ha az iskolaszék (szülői szervezet, közösség) véleményezési és nem egyetértési jogot kap.

10.  Túlmunka

A javaslat intézményesen lehetővé teszi a pedagógusok kötelező óraszámon felüli foglalkoztatását. Önmagában helyesnek tartjuk azt, hogyha egy pedagógus többletmunkát kíván végezni, lehetőleg saját szakmájában tegye. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozás
– intézményessé válása miatt – növelheti a pedagógus-munkanélküliséget, továbbá kedvezőtlenül hathat a végzett munka minőségére is. A megoldás értelemszerűen az lehet, ha a pedagógusok munkaidejükben végzett tevékenységükért kapnak akkora jövedelmet, amelyből megfelelően meg tudnak élni.

11.  Szakmai szolgáltatás

Szakmai szolgáltatást nem kizárólag erre a célra létrehozott közoktatási intézmények (pedagógiai intézetek) végeznek – hanem szakmai szervezetek is. A tervezet szerint a jövőben ez nem lenne lehetséges. Különösen feltűnő ennek lehetetlenné tétele, hiszen van olyan civil szervezet, amely éppen ezért a munkájáért nyerte el a kiemelkedően közhasznú minősítést. Elfogadhatatlan, hogy ne a végzett tevékenységet, hanem a szervezeti formát vegyék alapul e munka ellátásának lehetővé tételéhez.

12.  Egyebek

12.1.     Nem világos számunkra, hogy miért csak bizonyos intézménytípusokat, pedagógiai módszereket nevesít a tervezet (Waldorf-iskolák, tanoda, erdei iskola) – másokat miért nem említ (pl.: komprehenzív iskola, ÁMK).

12.2.     Támogatjuk, hogy a pedagógiai program végrehajtásához szükséges intézményen kívüli foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére kell megszervezni, a szülők segíthetik ezt, de nem kötelezhetőek a költségvetési fedezet előteremtésére. Ugyanakkor kérdéses számunkra, hogy megvan-e ennek a (központi és/vagy helyi) költségvetési fedezete.

12.3.     A középszintű vizsga érettségi témakörei központilag meghatározottak, ezért nem világos számunkra, hogy miért kell a pedagógiai program részévé válniuk.

12.4.     Nem tartjuk szerencsésnek a pedagógiai felügyelő elnevezést. Megjelenését örömmel üdvözöljük, de más elnevezést javasolunk.

12.5.     Nem szerepel a tervezetben, de célszerű lenne a hatályos helyesírási szabályoknak megfelelően módosítani a Közoktatás-politikai Tanács írásmódját.

Budapest, 2003. január 9.

A Történelemtanárok Egylete Bizottmányának nevében:

Miklósi László