Öt év
alatt nem sikerült az előírt taneszközökkel felszerelni a magyar
iskolák, óvodák és kollégiumok többségét. Ezért újabb három év haladékot
kapnak azok az intézmények, amelyek nem tudják beszerezni az 1998-as
taneszközrendeletben előírt felszereléseket
(Forrás:
Népszabadság)

Egy 1998. évi oktatási
minisztériumi rendelet melléklete részletesen felsorolja, milyen
taneszközökkel és felszerelésekkel kell rendelkezniük a közoktatási
intézményeknek. A beszerzésre öt évet adott a jogszabály: a határidő
augusztus 31-én jár le.

– Pontos
felmérés nincs arról, hogy az intézmények fenntartói eleget tudnak-e
tenni az előírásoknak, a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a
többség nem – mondta érdeklődésünkre Hiller István, az oktatási tárca
politikai államtitkára. Hozzátette: a tárca ezért 2006. június 30-ig
haladékot ad azoknak az intézményeknek, amelyek a határidőre nem tudják
beszerezni a szükséges felszereléseket. Ezen iskolák, óvodák,
kollégiumok fenntartóinak az Országos Közoktatási Értékelési és
Vizsgaközpont területileg illetékes szervezetével közösen kell
ütemtervet készíteniük, melyben meghatározzák, milyen lépésekben veszik
meg 2006-ig az előírt taneszközöket.

Az úgynevezett taneszközrendelet az oktatási tárcától
kapott tájékoztatás szerint fenntartóra való tekintet nélkül vonatkozik
minden közoktatási intézményre. A jogszabály részletesen előírja, hogy
az óvodákban, kollégiumokban, általános és középiskolákban milyen
osztálytermet, tornatermet, könyvtárat kell kialakítani, milyen bútorral
kell berendezni őket, illetve milyen munkavédelmi eszközökkel,
játékokkal és egyéb taneszközökkel kell felszerelni. Az indoklás szerint
ezek előírására azért volt szükség, hogy egyenlő körülmények fogadják a
diákokat, pedagógusokat.

A
felszerelések beszerzéséhez 1998 és 2002 között közoktatási
közalapítványokon keresztül lehetett támogatást megpályázni: a tárca
adatai szerint erre 2001-ben 2,2 milliárd, 2002-ben csaknem kétmilliárd
forint állt rendelkezésre. Az idén a költségvetési törvényben
négymilliárd forintot különítettek el informatikai fejlesztésekre,
illetve további taneszközök, felszerelések beszerzésére. A tárcánál úgy
tájékoztattak: a gyermeklétszám alapján kiszámolt támogatás közvetlenül a
fenntartókhoz kerül.

A
fenntartóknak 2001 nyarára már egyszer kellett ütemtervet készíteniük.
Ebből kiderült: a közoktatási intézményekből alapvető felszerelések
hiányoznak. Az óvodákban akkor elsősorban udvari felszerelések – például
homokozó, mászóka, kerti pad – nem voltak, az általános és középiskolák
pedig többnyire a természettudományi szaktantermek előírt eszközeit
igényelték: elszívóberendezéseket vagy olyan tanulópadokat, amelyeken
vegyi anyagokkal is lehet dolgozni. Több iskola a labdától kezdve a
bordásfalig szinte mindenféle sporteszközt kért, mivel ezek rendkívül
gyorsan elhasználódnak. Több helyről jelezték az informatikai eszközök
hiányát, a kollégiumokból pedig olyan alapvető felszerelések hiányoztak –
vagy nem voltak megfelelő állapotúak –, mint például az éjjeliszekrény
vagy az ágy.

A kistelepüléseken jut a
legkevesebb pénz az iskolaieszköz-beszerzésekre. Győr-Moson-Sopron
megyében 216 általános iskola működik, felük számít kis iskolának
(kevesebb mint száz gyerek tanul bennük). A kis lélekszámú falvak csak
nagy áldozatok árán tudják fenntartani intézményeiket, de az iskolához
ragaszkodnak, mert úgy vélik, ha már iskola sincs a községben, akkor
teljesen visszafejlődik.

A három
évvel ezelőtt kibocsátott jegyzék szerint előírt taneszközöket ezekben a
kis iskolákban nem tudták teljes egészében megvásárolni, a megyei
Közoktatási Közalapítvány pedig ez évre még nem írt ki pályázatot.
Egyébként a nagyobb települések iskolái is rászorulnak a pályázati
támogatásra. Rácz György, a győrújbaráti II. Rákóczi Ferenc Általános
Iskola igazgatója győri tudósítónk kérdésére elmondta: a helyi
önkormányzat évente 450 ezer forintot szavazott meg taneszközök
beszerzésére. A több mint 1,2 millió forint mellé tavaly 660 ezer
forintot a közalapítvány pályázatán nyertek, ezekből az összegekből
mostanra az előírt minimumnál jobban fel vannak szerelve. Az igazgató
szerint a több mint háromszáz gyereket oktató győrújbaráti iskola az
átlagosnál jobban ellátott, az idén a fejkvótaként járó központi
fejlesztési forrást a helyi önkormányzati támogatással együtt több mint
hétszázezer forintot hiánypótlásra, az eszközök karbantartására
fordítják. Az iskolában egy számítógépes tantermet szereltek fel, az
osztályfoglalkozásokon minden gyerek külön gépen
dolgozik.

– A zalaszentiváni
általános iskolában az elmúlt években sikerült beszerezni az
eszközjegyzékben szereplő dolgok többségét – tudtuk meg Erdélyi
Gábortól, az ezerlakosú zalai kistelepülés körjegyzőjétől. A megyei
közoktatási alapítvány pályázatain a zalaszentiváni iskola többek között
diavetítők, térképek, kőzetgyűjtemények, különféle szemléltető eszközök
beszerzéséhez kapott támogatást. Erdélyi Gábor tájékoztatása szerint
azonban az eszközjegyzék követelménye közül éppen a leginkább
forrásigényeseket nem tudták teljesíteni: az iskolában nincs tornaterem,
nincsenek kézilabdakapuk és kosárlabdapalánkok, de nem jutott pénz az
orvosi szoba kialakítására sem. A zalaszentiváni önkormányzatnak csak a
tornaterem megépítéséhez mintegy 130 millió forintot kellene
előteremtenie, amelyre egyelőre nincs reális esélye.

A szolnoki Tisza-parti Gimnázium és Humán
Szakközépiskola csak a töredékét – alig húsz százalékát – tudta
megvásárolni azoknak a taneszközöknek és szemléltető berendezéseknek,
amelyeket az oktatási tárca előírt számukra – mondta szolnoki
tudósítónknak az intézmény igazgatója, Pataki Mihály, aki egyben az
Országos Igazgatói Tanács elnöke is. Ez utóbbi minőségében – szavai
szerint – bizonyos „rálátása” van az ország összes középfokú oktatási
intézményére, s tapasztalatai szerint jó részük képtelen volt
teljesíteni az elvárásokat. A szolnoki önkormányzatnak például 1,7
milliárd forintot kellett volna erre a célra elköltenie az elmúlt három
évben, de taneszközök vásárlására jóval kevesebb pénze volt a
városnak.

Pataki Mihály kifejtette:
ilyen helyzetben a tantestület sorrendet állított fel: az elmúlt három
évben leginkább azokat az eszközöket és berendezéseket vették meg,
amelyek egyes alaptantárgyak – kémia, biológia, fizika, matematika –
oktatásához kellenek, s nagyvonalúbban kezelték mondjuk a földrajzi
kellékek megvásárlását. Így például kémcsöveket, körzőket,
Geiger–Müller-számlálót beszereztek, de a Föld már meglévő domborzati
térképe mellé már nem vásárolták meg Európa domborzati térképét. Az
igazgató közölte: a szolnoki Tisza-parti gimnázium annak ellenére nem
számolhat be ezen a téren látványos eredményekről, hogy a központi
támogatások mellett rendszeresen és sikerrel pályáztak is a
taneszközvásárlások fedezetének előteremtésére.