Az
iskolák és a társadalom túlbecsüli a felvételin, a tanulmányi
versenyeken elért eredmények alapján fölállított középiskolai rangsorok
jelentőségét – mondta lapunknak a sorrendeket évtizedek óta készítő
oktatáskutató. A középiskolák eredményességét nagyban befolyásolja
például az, milyen diákok jönnek az általános iskolából, vagy hogy
mennyire iskolázottak a szüleik.
(Forrás: Népszabadság)

A diákok sorsa legtöbbször már az általános
iskolában eldől. Azok a gimnáziumok fognak az országos rangsor élére
kerülni, amelyek a legjobbakat vonzzák magukhoz az általánosból. Ha
valamelyik középiskolába olyan diákok iratkoznak be, akiknek általános
iskolai átlaguk legalább 4,5 volt, akkor onnan a tanulók nyolcszor
nagyobb eséllyel jutnak be az egyetemekre, főiskolákra, mint az olyan
szakközépiskolákból és gimnáziumokból, amelyek diákjai az általánosban
még hármas átlagot sem értek el. Többek között ezt állapította meg
Neuwirth Gábor oktatáskutató, aki évtizedek óta veti öszsze a
középiskolák különféle területeken elért eredményeit, és elkészíti a
gimnáziumok, szakközépiskolák rangsorát.

A középiskolák sorrendjét föl lehet állítani az
egységes felsőoktatási felvételi vizsgákon, illetve a tanulmányi
versenyeken elért eredmények alapján, illetve aszerint is, hányan
jutottak be az adott iskola diákjai közül a kiszemelt felsőoktatási
intézménybe. Neuwirth Gábor mindig öt év eredményeit veszi figyelembe,
mert – mint mondta – egy-egy évfolyam lehet kiemelkedő vagy éppen
rosszabb teljesítményű, abból még nem lehet messzemenő következtetéseket
levonni.

– Az iskolák és a
társadalom túlbecsüli ezeknek a rangsoroknak a jelentőségét – véli az
oktatáskutató. Szerinte csak azt mutatják, ami számokban mérhető. –
Márpedig nagy hibát követ el az a szülő, aki pusztán ennek alapján
választ iskolát gyermekének. A számok nem tükrözik az iskolában folyó
erkölcsi, szellemi és testi nevelés minőségét, a tanári kar
öszszetételét vagy azt, emberszámba veszik-e és partnerként kezelik-e a
pedagógusok a gyermeket, vagy csupán az oktatás tárgyának
tekintik.

Neuwirth Gábor
oktatáskutató azt mondja: bár fontos dolgokat mutatnak a rangsorok, nem
szabad kizárólag ezek alapján megítélni az iskolákat. – Már csak azért
sem, mert a sorrendek elsősorban nem az adott iskolában folyó munka
minőségét mérik – hangsúlyozza az oktatáskutató. Elmondta: az eredmények
nagyban függnek az iskolába beiratkozó tanulók felkészültségétől,
képességeitől, családi helyzetétől.

A vizsgálatokból kiderült: azokból az iskolákból, ahol a
tanulók szüleinek többsége diplomás, ötször-hatszor nagyobb arányban
kerülnek a felsőoktatásba az érettségizettek, mint azokból, amelyeknél a
szülők iskolázottsága alacsonyabb az érettséginél. A szülők
munkanélkülisége is befolyásolja a felvételi esélyeket: azokból az
iskolákból, ahol a szülőknek kevesebb mint öt százaléka munkanélküli, a
diákok 55–68 százaléka bekerül az egyetemekre, főiskolákra, ahol viszont
a munkanélküliség aránya meghaladja a 20 százalékot, onnan csak a
diákok 20-21 százalékát veszik fel.

Az általános iskolai tanulmányok fontosak: több mint
négy ponttal jobb felvételi eredményeket produkálnak azon iskolák
diákjai, amelyekbe a beiratkozó tanulók általános iskolai átlaga 4,5
fölött van, mint azoké, ahol az átlag nem éri el a
közepest.

Neuwirth Gábor rámutatott:
az iskolák mintegy 80 százalékában a szociokulturális mutatók (az
általános iskolai eredmények, a családi háttér) szerinti sorrendben
elfoglalt hely majdnem azonos azzal, amit a különféle eredményességi
mutatók (felvételi arányszámok, versenyeken elért eredmények) alapján
felállított rangsorban ér el az iskola. Az iskolák mintegy 20
százalékában azonban eltérés mutatkozik. Tíz százalékukban romlanak a
gyerekek esélyei, tíz százalékuk viszont hozzáad a tanulók által
„hozottakhoz” – közölte az oktatáskutató. Ennek okait még vizsgálják, de
nyilván itt mutatkozik meg az adott iskolában folyó pedagógiai munka
színvonala.