A
legújabb genetikai vizsgálatok alapján 70 ezer évvel ezelőtt mindössze
kétezer egyedre fogyatkozott az emberi faj lélekszáma
(Forrás:
Origo)
Közeli genetikai
rokonainkkal, a csimpánzokkal ellentétben mi emberek genetikai
értelemben szinte egyformák vagyunk. Bár a genomprogramok eredményei
alapján két ember között átlagosan 3 milliónyi betűeltérés van a 3
milliárd betűből álló genetikai állományban, ez igen kis változatosságot
jelent: egy csimpánzcsoport két tagja között nagyobb genetikai
különbséget találhatunk, mint a két leginkább különböző ember között az
egész Földön.
Ez azt jelenti, hogy a
mai emberhez (Homo sapiens sapiens) vezető fejlődés során egy komoly
populáció-beszűkülés történt, vagyis fajunk egyedszáma egy időben
alaposan megcsappant. Az egymáshoz képest csekély változatosságot mutató
túlélőkből fejlődött ki aztán a mai, emiatt szintén kevéssé változatos,
több mint 6 milliárdos populáció. (A szakirodalom ezt
palacknyak-hatásnak nevezi: a populáció és génkészletének átmeneti
beszűkülése.)
Egy amerikai-orosz
kutatócsoport (a Stanford Egyetem és az Orosz Tudományos Akadémia
kutatói) a világ 52 tájáról gyűjtött emberi DNS-mintákat hasonlítottak
össze. Olyan jellegzetes ismétlődő szekvenciákat (ún.
mikroszatellitákat) vizsgáltak, amelyek magas mutációs rátájuk miatt
remek evolúciós óraként alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy miközben
generációról generációra továbbadódnak, sok öröklődő változás keletkezik
bennük, s ezek alapján meg lehet állapítani például két populáció
elkülönülésének időpontját.