Kilencszázhatvanöt
éve halt meg Székesfehérvárott a magyar állam megalapítója, aki 969-ben
még Vajk néven született Esztergomban
(Forrás: Múlt-kor)

Apja Géza nagyfejedelem, a hagyomány szerint
Árpád vezér dédunokája. István anyja, Sarolt az Erdélyben uralkodó
Gyulák családjából származott. A Gyula eleinte méltóságnév volt, Sarolt
apja Bizáncban lett keresztény, így e házasság a két fejedelem
együttműködését, a nyugati és keleti orientáció párhuzamát is
jelentette.

Géza felismerte, hogy
népe európai beilleszkedése csak a kereszténység felvétele révén
lehetséges, s azt is, hogy e vallás alkalmas egy új, letelepedett
társadalom irányítására, ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római
császártól. Ottó Brúnó szent-galleni szerzetest püspökké nevezte ki,
Gézát és udvarának tagjait ő keresztelte meg, ám a fejedelem holtig
áldozott pogány isteneinek is.

Vajk
a keresztségben – akárcsak apja – az István nevet kapta, Szent István
vértanú nyomán. (Vajkot a hagyomány szerint Vojtech prágai püspök, a
későbbi Szent Adalbert keresztelte, más források szerint bérmálta.) Géza
a bajor herceg – a későbbi II. Henrik császár – nővérével, Gizellával
házasította össze őt. Ekkor számos német lovag érkezett az országba,
akik István seregének magvát alkották.

István atyja halála után, 997-ben vette át az uralmat,
melyet a somogyi Koppány, a család legidősebb férfitagja fegyverrel
vitatott, a korábbi, szeniorátuson alapuló örökösödés alapján. István
legyőzte őt a veszprémi csatában, s tetemét felnégyelve, tagjait
Esztergom, Győr, Veszprém kapujára függesztette ki, valamint elküldte
Erdélybe.

Teljes
cikk

Témához
kapcsolódó cikk: Pontos
kép a kor valóságáról