Az inkák
hieroglifái nem csak adminisztratív funkciót láttak el
(Forrás:
Korridor)
A XVI. század elején,
amikor a spanyolok meghódították az inkák birodalmát, a krónikások
azonnal észrevették, hogy az Andok urainak nincs az európaira
emlékeztető írásuk, helyette zsinegdarabokat használnak, amelyekre
kipunak nevezett csomókat kötnek és ezek egy számrendszert képeznek.
Ezek segítségével tudták számszerűen regisztrálni javaikat.
Évszázadok óta tartó kutatásokkal
kiderítették, hogy a kötelek színére, a csomók formájára, és más
különböző részletekre alapozódott a feljegyzési rendszer hatékonysága.
Majd a tudósok felfigyeltek arra, hogy számos korabeli spanyol felfedező
szólt olyan kipuk létezéséről, amelyek nemcsak numerikus, hanem
irodalmi információk adására is alkalmas volt, és elindultak ezen a
szálon is.
Napjainkban William
Conklin amerikai kutató jött rá arra, hogy a kipuk legalább 1530
különféle információt voltak képesek rögzíteni. Ez abból adódott, hogy a
zsinegek készülhettek gyapjúból és pamutból, és az alapanyag maga
jelezhette, hogy élő vagy élettelen tárgyról van-e szó.