Vallástörténeti
vitákat váltott ki Mel Gibson új filmje
(Forrás: Népszabadság)

Mire a nagyközönség holnap,
hamvazószerdán végre először maga is megnézheti, már szinte mindent tud
róla. A Mel Gibson által rendezett The Passion of the Christ (Krisztus
passiója) című filmet ugyanis parázs történeti-valláselméleti vita
előzte meg. Bár egyetlen hollywoodi óriás sem vállalta a vitatott mű
terjesztését, az ingyenes, világméretű botránykampány nyomán biztosnak
látszik, hogy a premier napján Amerikában telt ház lesz mind a kétezer
teremben, ahol bemutatják.
 
A Passió-őrület csak áprilistól kezdődően, tavasszal-nyáron
csap át öreg kontinensünkre is. Az itteni siker arányaira még nem lehet
következtetni, ám a tengerentúli érdeklődésre jellemző, hogy ott
egyetlen hét leforgása alatt több mint 150 ezer példány fogyott a
Gibson-film képeit tartalmazó albumból, s a terjesztők bíznak benne,
hogy az eladott könyvek száma holnapra eléri a negyedmilliót is.(…)

A beszámolók szerint a nézőket
sokkolja a Krisztus életének utolsó tizenkét óráját feldolgozó film
brutalitása, a vásznon „hektoliterszámra” folyik a vér. „A film nagyon
erőszakos, ám szerintem ez az erőszak nem ellentétes a kereszténységgel,
hanem a katarzis egy formája, amely, reményeim szerint sok embert
visszatérít a hithez” – nyilatkozta a rendező a Corriere della Serának,
az egyetlen európai lapnak, amely hivatalos meghívót kapott az egyik
zártkörű vetítésre.(…)

Sokkal hosszadalmasabbnak
és elkeseredettebbnek ígérkezik azonban az a vita, amely a film
ideológiai üzenete körül bontakozott ki. A Passióval összefüggésben
ugyanis már látatlanban elhangzott az antiszemitizmus vádja. Ez aztán az
első olyan vetítések után, melyekre a jelentősebb amerikai zsidó
szervezetek vezetőit is beengedték, az „antiszemita hangulatkeltésre
alkalmas” formulává szelídült. (…)

Az Itáliában eredeti, latin és arámi nyelven
leforgatott produkciónak azonban, a jelek szerint, szüksége volt a
pápára. Az események utólagos rekonstruálása nyomán valószínűsíthető:
éppen a produkciót jegyző Icon Films terjesztette el, hogy II. János
Pál, miután megnézte, jóvá is hagyta a filmet. A pápa személyi titkára,
Stanislaw Dziwisz érsek cáfolta hogy az egymilliárd katolikus lelki
vezetője – ezzel mintegy jegyvásárlásra biztatva híveit – áldását adta
volna a Passióra. A film azonban így is tarolhat: az Icon Films reményei
szerint a Passió már az első héten visszahozza a Mel Gibson által
beléfektetett 25 millió dollárt.

Mire a nagyközönség holnap, hamvazószerdán végre
először maga is megnézheti, már szinte mindent tud róla. A Mel Gibson
által rendezett The Passion of the Christ (Krisztus passiója) című
filmet ugyanis parázs történeti-valláselméleti vita előzte meg. Bár
egyetlen hollywoodi óriás sem vállalta a vitatott mű terjesztését, az
ingyenes, világméretű botránykampány nyomán biztosnak látszik, hogy a
premier napján Amerikában telt ház lesz mind a kétezer teremben, ahol
bemutatják.
 
A Passió-őrület csak áprilistól
kezdődően, tavasszal-nyáron csap át öreg kontinensünkre is. Az itteni
siker arányaira még nem lehet következtetni, ám a tengerentúli
érdeklődésre jellemző, hogy ott egyetlen hét leforgása alatt több mint
150 ezer példány fogyott a Gibson-film képeit tartalmazó albumból, s a
terjesztők bíznak benne, hogy az eladott könyvek száma holnapra eléri a
negyedmilliót is.

Az akcióhősből
lett hazafias-ájtatos rendező koncepciója szerint a Passió képi
világának Caravaggiót kellene idéznie, az olasz sajtóban azonban a film
nem ezt képzettársítást kelti. A beszámolók szerint a nézőket sokkolja a
Krisztus életének utolsó tizenkét óráját feldolgozó film brutalitása, a
vásznon „hektoliterszámra” folyik a vér. „A film nagyon erőszakos, ám
szerintem ez az erőszak nem ellentétes a kereszténységgel, hanem a
katarzis egy formája, amely, reményeim szerint sok embert visszatérít a
hithez” – nyilatkozta a rendező a Corriere della Serának, az egyetlen
európai lapnak, amely hivatalos meghívót kapott az egyik zártkörű
vetítésre.

Az új rendezés kapcsán
Gibson művészi kvalitásairól és valós filmtörténeti jelentőségéről
valószínűleg már az első szakmai bemutatók nyomán kikristályosodnak a
vélemények. Sokkal hosszadalmasabbnak és elkeseredettebbnek ígérkezik
azonban az a vita, amely a film ideológiai üzenete körül bontakozott ki.
A Passióval összefüggésben ugyanis már látatlanban elhangzott az
antiszemitizmus vádja. Ez aztán az első olyan vetítések után, melyekre a
jelentősebb amerikai zsidó szervezetek vezetőit is beengedték, az
„antiszemita hangulatkeltésre alkalmas” formulává
szelídült.

Abraham Foxman, a
Rágalmazás Elleni Liga amerikai vezetője azonban még a múlt héten is azt
szerette volna elérni a Vatikánnál, hogy az egyház ismételten határolja
el magát a zsidósággal szembeni Krisztus-gyilkosság vádjától. (A zsidó
nép kollektív bűnösségének több évszázados koncepciójával először a
második vatikáni zsinat szakított, négy évtizeddel ezelőtt.) Foxman
szerint a katolikus egy-ház megújított állásfoglalására azért lenne
szükség, mert sok nézőben óhatatlanul az a meggyőződés alakul ki, hogy a
film a Kúria hivatalos álláspontját tükrözi.

John P. Foley érsek, a Szentszék
társadalmi-kommunikációs hivatalának vezetője ugyanakkor a Foxmannel
folytatott megbeszélés után úgy vélekedett, hogy az egyháznak nem kell
újból megnyilatkoznia az ügyben, mert a film egyetlen részlete sem
antiszemita.

Maga Mel Gibson mindig
is igyekezett megcáfolni a filmjével kapcsolatban megfogalmazott
vádakat, s több nyilatkozatában „bűnnek” nevezte az antiszemitizmust,
amit – mint hangsúlyozta – a pápa nem egy enciklikájában elítélt. A
zsidóellenesség elítélése érthető gesztus, ám az, hogy II. János Pálra
hivatkozik, meglehetősen bizarrul cseng Gibson
szájából.

A színész-rendező ugyanis
egy olyan „tradicionalista” katolikus irányzat képviselője, amely
illegitimnek tekinti a második vatikáni zsinat által bevezetett
reformokat (így mindmáig latinul hallgatja a misét). Gibson emellett
sohasem határolódott el tulajdon apjától, aki még a múlt héten, a
premier előtti „visszaszámlálás” idején sem tartóztatta meg magát a
holokauszt nyil-vános tagadásától, s aki egyébként úgy gondolja, hogy
XII. Pius óta nem állt törvényes pápa az egyház élén. De a Szentszékkel
kapcsolatban maga Mel Gibson is nyilatkozott becsmérlően, például amikor
a Berlusconi-érdekeltségbe tartozó Il Foglio című lapnak „báránybőrbe
bújt farkasnak” nevezte a Vatikánt.

Az Itáliában eredeti, latin és arámi nyelven
leforgatott produkciónak azonban, a jelek szerint, szüksége volt a
pápára. Az események utólagos rekonstruálása nyomán valószínűsíthető:
éppen a produkciót jegyző Icon Films terjesztette el, hogy II. János
Pál, miután megnézte, jóvá is hagyta a filmet. A pápa személyi titkára,
Stanislaw Dziwisz érsek cáfolta hogy az egymilliárd katolikus lelki
vezetője – ezzel mintegy jegyvásárlásra biztatva híveit – áldását adta
volna a Passióra. A film azonban így is tarolhat: az Icon Films reményei
szerint a Passió már az első héten visszahozza a Mel Gibson által
beléfektetett 25 millió dollárt.

Tovább a cikkhez

A film
oldala

A film
fogadtatása