Webkamerák
és eredeti felvételek
(Forrás: Népszabadság, TTE)
A holokauszt 60. évfordulóján, a holokauszt
áldozatainak iskolai emléknapján nyitotta meg tegnap Magyar Bálint
oktatási miniszter az egykori haláltábor borzalmait a digitális technika
segítségével bemutató új magyar állandó kiállítást Auschwitzban. – Egy
egészséges társadalom nem feledheti halottait, bárki ölte is meg őket,
bárhol nyugodjanak is – mondta. Rámutatott: Auschwitzban, több magyart
öltek meg, mint Mohácsnál, a Muhi pusztán, Isonzónál és a Don-kanyarban
összesen. A második világháborúban a nácik Auschwitz-Birkenauban ölték
meg a legtöbb embert. A táborba átlagosan 20-25 ezer embert hurcoltak
havonta, 1944 májusában azonban két hét alatt tízszer ennyi magyar zsidó
szállt ki a vagonokból. Eichmann, a Gestapo zsidóügyi osztályának
vezetője Magyarországon meg akarta dönteni az SS deportálási
„rekordját”. A magyar hatóságok segítségével elérte célját: 1944. május
15. és június 7. között 289 ezer magyar zsidót deportáltak Birkenauba. A
magyar zsidók megsemmisítése volt a tábor és egyben a holokauszt
történetének legnagyobb, leggyorsabban végrehajtott emberirtási akciója.
Az auschwitzi táborban összesen 1,1 millió ember pusztult el: közülük a
legtöbben, majdnem 400 ezren, Magyarországról érkező honfitársaink
voltak.
– Nem a mi vétkünk, ami
történt, de nekünk kell szembenéznünk vele – fogalmazott Magyar Bálint. –
Kollektív bűnösség nincs, és nem is lehet, az utódok nem tehetők
felelőssé a hatvan éve történtekért. De egyéni felelősség van. Nekünk az
a felelősségünk, hogy emlékezzünk és kimondjuk, hangosan és érthetően:
évtizedeken át sok százezernyi egyéni megalkuvásból, irigységből,
gyávaságból, bűnből és rosszindulatból állt össze az a tragédia, amely
1944– 1945-ben bekövetkezett. Auschwitz-Birkenauban nincsenek sírok,
mégis ez a hely történelmünk legnagyobb magyar
temetője.
A magyar áldozatoknak
emléket állító kiállítás egyetlen eredetije maga az egykor kaszárnyának
szánt téglaépület, amelyet 1942-ben építettek, feltehetőleg már
fogolymunkával. A 18-as számú barakkban 600 négyzetméteren elhelyezett
tárgyak egyike sem eredeti, a múlt emlékei kizárólag megfoghatatlan,
vetített képek formájában jelennek meg. Az alkotók – Rajk László
(látványterv), Kádár Gábor és Vági Zoltán (történészkoncepció,
forgatókönyv) – abból indultak ki, hogy a haláltábor területén nincs
értelme reprodukálni a történelmi valóságot, hiszen az a barakkok körül
lépten-nyomon jelen van Auschwitzban. A tárlat vizuális koncepciójának
középpontjában az elpusztított milliók hiánya áll.
A blokkba belépve a folyosó végén elhelyezett
vetítőfelületen budapesti zsidó nők menetelnek a Rákóczi úton – 1944-es,
végtelenített fotokópián. Az emeleten az eredeti döngölt padlóra
üveg-acél platformot helyeztek, innen nézzük a múlt virtuálisan
megjelenített dokumentumait. A falon on-line kép: egy webkamera
segítségével látjuk, mi történik éppen a három kilométerrel arrébb lévő,
a magyar elhurcoltak számára végállomást jelentő birkenaui megsemmisítő
tábor II-es krematóriumánál. Az élő képen egyidejűleg sorra peregnek az
áldozatok nevei.
Az auschwitzi
magyar kiállítás felavatásán részt vett 25 magyar középiskolás diák és
tíz kísérő pedagógus is, akik az Oktatási Minisztérium és a
Történelemtanárok Egylete szervezte pályázat nyerteseiként lehettek
jelen.