Akit
Trója érdekel, olvassa inkább az Iliászt
(Forrás: National
Geographic)

Elképesztő
pontatlanságok és tudatos ferdítések jellemzik a Trója című
hollywoodi mozit, a tudományos sajtó máris élesen kritizál. Ugyanakkor a
cselekmény tévedésein, illetve megváltoztatásán túl a film viszonylag
korszerű értelmezését adja a történteknek.

Ha valaki Trója történetére kíváncsi,
annak javasoljuk, hogy olvassa el Homérosz Iliászát, mert a most a
mozikban vetített film cselekménye néha még köszönőviszonyban sincs az
ott történtekkel. Szerencsére azért faló van a moziváltozatban is…
(Igaz, a vele kapcsolatos eseményeket tévesen ábrázolja Hollywood,
Laokoónt pedig, aki ellenzi a bevonszolását a várba, meg sem említi.)

De ki kell ábrándítanunk cikkünk
olvasóját, ha arra vágyik, hogy csak kritizáljuk a nagyszabású,
történelminek csak hellyel-közzel nevezhető, kicsit a „fantasy” világát
idéző filmet. (A csatajelenetek igencsak emlékeztetnek a Gyűrűk Ura
trilógiára.)

Ha a cselekmény mögött
lévő gondolatokat tekintjük, akkor egy kicsit háborúellenes, egy kicsit
filozofikus nézetrendszerre bukkanhatunk. A film erénye – és talán
ezért is tér el oly sokszor a mitológiai történettől – az, hogy szinte
teljesen kihagyja az isteneket a „sztoriból”. Akhilleusz, a trójai
mondakör főhőse esetében ez igencsak nehézkes, de még így is sikerül
Thetis tengeristennőt egyszerű anyaként bemutatni.

Még megdöbbentőbb az, amikor a filmbeli Akhilleusz
(Brad Pitt) arról beszél, hogy az istenek voltaképpen irigylik az
embereket halandóságukért. Kár tehát nekünk siránkozni az elmúló
pillanatokon, merthogy éppen ez az, amit a halhatatlanok soha sem
érezhetnek át: soha nem érezhetik, hogy ez talán az utolsó alkalom volt…

Mindez meglepően egybeesik
Devecseri Gábor, a legnagyobb magyar Homérosz-fordító elemzésével, aki
így fogalmazott: „Mi lehet az oka annak, hogy az istenek olyan sűrűn
fordulnak az emberekhez? Mit kereshetnek náluk, ami belőlük hiányzik? A
sorsot keresik. Mert ez az, amiben az isteneknek része nem lehet, s
amibe csak nagyon kevéssé szólhatnak bele.” Devecseri ezután a
legnagyobb magyar klasszika-filológusok egyikét, a hazai mitológiai
szakirodalom legtekintélyesebb alakját, Kerényi Károlyt idézi: „Az
istenek – mondja Kerényi – azáltal, hogy halhatatlanok, súlytalanok is.
Küzdelmük csak komolytalan lehet, mert hiszen nem tudnak elpusztulni
benne. Hozzátehetjük: az igazi változatosságot és magát a változást is
csak az embereknél találhatják meg az istenek.”

A film másik alapvető pontatlansága, hogy Trója-párti.
De ezek a pontatlanságok sem véletlenek. Szinte egyetlen szimpatikus
görögöt sem találunk, Trójából pedig az ellenszenves szereplők
hiányoznak. Ennek oka azonban esetleg az is lehet, hogy véletlenül vagy
tudatosan, a film alkotói Homéroszra túlságosan is ráhangolódtak.

Már régóta gondolkodnak ugyanis
irodalomtörténészek és klasszika-filológusok azon, hogy a trójai
mondakör egy olyan énekes-költő nyomán maradt fenn, aki pozitívan volt
elfogult a védekező trójaiakkal, és a görögöket kissé negatívan
állította be. Az enyhe elfogultság viszont nem jellemző a filmre. A mozi
ugyanis egészen elképesztő mértékben negatívan ábrázolja a görögöket:
vérengző, szadista, alattomos alakokként mutatja be őket, míg a trójaiak
jók, kedvesek, aranyosak…

És itt
elérkeztünk a film hamisításaihoz, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy
igazán örüljünk annak, hogy elkészült. Ha valakit a cselekmény érdekel,
az most ne olvassa tovább cikkünket, mert részletezzük a
pontatlanságokat. A hibákat egyébként az Iliász és Vojtech Zamarovsky
„Istenek és hősök a görög-római mondavilágban” című műve alapján
összegezzük. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Iliász, illetve
a trójai mondakör tele van kitalált és csodás elemekkel. Az ezektől
való eltérés önmagában nem lenne baj, de a főszereplők szinte teljesen
hamis színben való feltüntetése több, mint bosszantó.

Kezdjük talán Helénével, akit
Parisz trójai királyfi visz haza magával Spártából. Ő a film végével
ellentétben nem Kisázsiában bolyongva menekül meg az ostromlott
városból, hanem boldogan él, amíg meg nem hal – méghozzá nem mással,
mint első férjével, a spártai Menelaosszal.

Menelaosz ugyanis az a spártai király, akitől Parisz a
mitológia szerint elragadta feleségét, s ezért tört ki a háború. Ezzel
szemben a filmben Menelaosz egy vérengző vadállat, aki megölné Helénét. A
film elején Menelaosz meg is hal – méghozzá Hektór, a trójai hadvezér
keze által. Ez egyáltalán nem igaz. Az eredeti történetben Menelaosz és
Heléné újra egymásra találnak, sőt bekerülnek Elüszionba, amely a
mennyország „ógörög megfelelője”. Manapság a Champs Elysée őrzi ennek az
emlékét, Elüszion talán még pompásabb hely lehetett, mint Párizs
leglátványosabb sugárútja…

Menelaosz és Heléné történetének egyébként nemcsak
végét hamisítja meg a film, hanem az elejét is. Heléné ugyanis sok
hódolója közül maga választotta eredetileg Menelaoszt, nem pedig
kényszerből adták hozzá feleségül. Máig vitatott azonban a
klasszika-filológusok körében, hogy Heléné önszántából ment-e Parisszal
vagy sem. Annyi bizonyos, hogy gyermeke is volt Menelaosztól, ezt maga
is említi az Iliászban – a film persze ilyesmivel nem zavarja meg a
nézők fejét.

A legendák
szerint Parisz Helené elrablásakor a spártai kincstárat is magához
vette, amit „a mindent legyőz a szerelem” jeligével nemigen lehetne
indokolni. (A filmben erről a lopásról szó sem esik, hiszen ott a
trójaiak abszolút pozitív szereplőkként vannak ábrázolva.)

Az elbeszélő költemény szerint
Menelaosz nemcsak Helénét nem akarta megölni, hanem Trójával sem kívánt
eredetileg háborút. Ezért ment el tárgyalni Priamosz trójai királyhoz, ő
azonban engedett kapzsi fiának, Parisznak, aki a kincstárat visszaadta
ugyan Menelaosznak, de Helénét nem. Vagyis Priamosz nem volt olyan
jóindulatú, mint az a filmből kiderül, ő is kockára tette Trója sorsát,
bár a jóslatokból tudhatta, hogy a szép Parisz rossz véget hoz a
városra.

A trójai csata idejének
nagy részében Helénével szerelmeskedő Párisz amúgy Tróján belül igen
népszerűtlen volt – az Iliász szerint. Ugyanakkor a filmben vannak jelek
gyávaságára, de ezek a jelek nem egyértelműek. Párisz a film szerint a
falóból kiszabadult Akhilleuszt nyílvesszejével sebzi halálra. (Az
Achilles-ín kifejezés innen származik: ez volt az a testrész, ahol nem
védte páncél a görög hőst, a trójai pedig sikerrel megölhette, minthogy
Akhilleusz elvérzett.)

A film
azonban erősen túloz. Akhilleusz ugyanis akkor már rég nem volt életben,
amikor a görögök a leleményes Odüsszeusz ötletére falovat eszkábáltak
össze. (Viszont tényleg Parisz ölte meg nyilával.) Így aztán az sem
igaz, hogy Akhilleusz szerelmét, Briszéiszt kereste Trójában. Briszéisz
pedig nem ölhette meg a görög sereg fővezérét, Agamemnónt (Menelaosz
testvérét) sem. Agamemnón ugyanis győztes hadvezérként tért haza
Mükénébe, ahol uralkodott, de ott csalfa felesége gyilkolja majd meg.

A filmben Hektór megöli Menelaoszt.
(A mitológia szerint egyébként Menelaosz túléli a trójai csatát, Hektór
pedig nem.) De Hektór, Parisz testvére teljesen más jellemű a filmben,
mint az Iliaszban. Például egyáltalán nem szereti annyira fivérét,
Pariszt, aki ahelyett, hogy békét kötött volna Spártával, inkább a
spártai király feleségét rabolta el. Parisz nem is Hektórral ment
Spártába, hanem a filmben érthetetlenül háttérbe szorított Aeneasszal,
aki amúgy az Iliász szerint az egyik legnagyobb trójai hős volt.

Ehhez kapcsolódik a film egyik
legtörténelmietlenebb jelenete: a mozgóképen legalábbis mindent túlélő
Párisz (a mitológia szerint ő egyébként meghalt) a mozi végén Aeneasnak a
nevét sem ismeri. Ez azért meglepő, mert a mondák szerint Aeneas és
Párisz nemcsak sógorai voltak egymásnak, hanem ráadásul unokatestvérek
is, akik korábban együtt tárgyaltak Spártában. Párisz egyébként az
Íliászban „annyira” meghalt, hogy utódja Heléné férjeként Priamosz egy
másik fia lett. Őt öli meg később Menelaosz, Heléné első férje, és ekkor
viszi majd vissza nagy boldogság közepette Spártába a szépséges
királynét.

Visszatérve Hektórra: a
trójai fővezér gyermeke a film pozitív kicsengésével ellentétben
elpusztult azután, hogy a görögök bevették és felégették a várost.
Hektór és Akhilleusz párbaja pedig szintén nem úgy zajlott, mint a
filmben, mert Hektór például háromszor körbefutotta Tróját a mitológia
szerint. Az viszont igaz, hogy Akhilleusz megölte a trójai fővezért a
párbajban, és utána meghurcolta a holttestet, Priamosz, Trója uralkodója
pedig fiáért, Hektórért könyörögve kezet csókol Akhilleusznak, és
megkéri: adja ki a holttestet.

Az
végképp nem igaz, hogy Priamoszt Agamemnón gyilkolná meg – a filmből ez
derülhet ki, bár a szereplők közül csak az áldozat vehető ki egészen jól
–, mert valójában Neoptolemosz, Akhilleusz fia öli meg a trójai
királyt. (Ő viszont valóban aljas módon!) Ebből kiderül az is, hogy a
trójai háború olyan hosszú, hogy Akhilleusz fia felcseperedik közben, és
nem három hétig tart, mint ahogyan azt a film sugallja. (Bár a mozi
ebben a vonatkozásban nem egészen egyértelmű.)

Akhilleusszal kapcsolatban tehát meg kell jegyeznünk,
hogy nemcsak Briszéisz után rohangált esztlenül – ahogyan azt a film
néhol sugallja –, hanem már otthonában várandós volt tőle egy előkelő
hölgy, tőle származott a kegyetlen Neoptolemosz. Szintén Akhilleuszhoz
kapcsolódik, hogy a filmbeli kezdéssel szemben Patroklosz nem az
unokaöccse, hanem a legjobb barátja volt. Az igaz, hogy Hektór megölte
Patrokloszt – és tényleg azt hitte, hogy Akhilleusszal teszi ezt –, de
nem úgy, ahogyan azt a moziváltozatban láthattuk, hanem mások is
segítettek ebben neki. Patroklosz azonban a filmmel ellentétben nem
Akhilleusz tudta nélkül öltötte magára a hős alakját, mellvértjét és
fegyvereit, hanem Akhilleusz beleegyezésével.

Az egyik legnagyobb hazugság a filmben, és talán ez
Brad Pitt kedvéért történt így, az az, hogy miközben Odüsszeusz a
moziban a hátsó hajók egyikén tanakodik, addig Akhilleusz volt az első,
aki partraszállt Trója falai tövében. Az igazság éppen ennek az
ellenkezője: Odüsszeusz volt az első, aki furfangos módon, egy jóslatot
kijátszva, egy partra dobott pajzsra érkezve lendült a szárazföldre.

Ha már a hajóknál tartunk, érdemes
az Archeology.org internetes oldal alapján megemlékeznünk arról, hogy a
moziban látható hajók egy egészen más korban, a trójai háború után több
évszázaddal voltak használatban. Ugyancsak furcsa, hogy a halottak
szemét pénzérmékkel fedik le a máglyák meggyújtása előtt. Kis hiba
történt ugyanis: az érméket a trójai háború idején még nem találták fel…
Az ékszerek viszont éppenhogy nem túl fiatalok, hanem túl öregek
Trójához: inkább a kora bronzkorban használtak ilyeneket, s nem Priamosz
kicsei közé tartoztak…

Az egyik
legfelháborítóbb történelem-, vagy legalábbis történethamisítás az, ami
Aiasszal, vagyis – latin nevén – Ajaxszal esett meg. Őt egyszerűen
legyőzik a háborúban, ami nem igaz az Akhilleusz utáni legjobb görög
harcosra nézve. Aiasz ugyanis öngyilkos lett, de egy hollywoodi moziban a
hős természetesen nem vethet véget önkezével az életének. (Aiasz
öngyilkosságára nézve a mitológia is ellentmondó: nagy valószínűséggel
Odüsszeusszal veszett össze a gazdag zsákmány fölött.)

Érdekes, hogy az egész trójai
mondakörből máig egyetlen trójai szereplőről, a kétes hírnevű Pariszról
derült ki, hogy valóban élt. Parisz másik neve ugyanis Alexandrosz volt,
s az ő nyomán nevezték el például Nagy Sándort is. Ám nem csupán ily
módon maradt fenn a Pariszra való utalás, hanem egy kisázsiai hódító
nép, a hettiták őrizték meg a trójai államférfi emlékezetét. A hettiták
ugyanis felvésték ékírásos tábláikra, hogy Uilusz országnak (vagyis az ő
nyelvükön Trójának) van egy hettitául Alekszandrusznak hangzó
uralkodója. Alexandrusszal az egyik legjelentősebb hettita uralkodó,
Muvatalis nagykirály kötött szerződést a Kr. e. XIV-XIII. század
fordulóján.

Eredeti
cikk