A
civilizáció hanyatlását ökológiai és infrastrukturális katasztrófa
előzte meg
(Forrás: Magyar Hírlap)

A nemzetközi tudóstársadalom évekig
abban a hitben élt, hogy Angkor, az ősi Kambodzsa legnagyobb városa a
hódítók folyamatos támadásai miatt pusztult el a tizenötödik század
közepén. A legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy a rendkívüli
civilizáció hanyatlását ökológiai és infrastrukturális katasztrófa
előzte meg.

Angkor templomai és
régészeti kincsei évtizedek óta vonzzák a turistákat és a tudósokat a
délkelet-ázsiai dzsungel mélyére. A látogatók különösen azokra a több
ezer éves épületekre kíváncsiak, amelyeket generációkon keresztül
építettek a térség hindu királyai. A birodalom fővárosa a kilencedik és a
tizennegyedik század között élte fénykorát, majd lassan hanyatlásnak
indult és elnéptelenedett. A mai történelemkönyvek egyértelműen a sziám
hódítók támadásait tartják a pusztulás fő okának, egy tudóscsoport
azonban azt állítja, hogy Angkort nem a támadók, hanem a modern
civilizáció átka sújtotta.
A legújabb elmélet szerint az
angkori lakosok elköltözését azoknak a csatornáknak és víztározóknak az
eltömődése vagy eliszaposodása okozta, amelyeket a város öntözésre,
kereskedelemre és utazásra használt. A kutatás vezetője azt állítja,
hogy a túlnépesedés és a vízproblémák miatt az emberek nehezebben tudtak
kommunikálni és kereskedni, ezért fokozatosan délre vándoroltak, és új
városokat alapítottak. Roland Fetcher szerint az angkoriak „saját
maguknak okozták az ökológiai problémákat, és túl későn vették észre a
bajt”. A régészek elméletük bizonyítására első lépésként azt mérték fel,
mekkora területen feküdt az ősi város. Az eredmények azt mutatják, hogy
Angkor Thom korának valódi metropolisa volt: falai között 750 ezer
ember élt mintegy ezer négyzetkilométeren. A házakat, a mai Los
Angeleshez hasonlóan, hatalmas szabad területek vették körül, az óriási
csatornarendszer pedig olyan szerepet töltött be, mint ma a sugárutak. A
korabeli mérnökök még a folyókat is elterelték, hogy megfelelő
feltételeket biztosítsanak a rizstermesztéshez, amíg az egész terület
egy mesterséges rizsfölddé nem vált.

A népesség növekedésével azonban a vízrendszerre
nehezedő nyomás is egyre súlyosabb lett. Minél több helyen kellett
változtatniuk, annál több lett a probléma. Ráadásul a több mint
félmilliós város ellátásához a közeli dombokon is ki kellett vágni a
fákat, hogy termőföldhöz jussanak, emiatt azonban az eső a lankákról a
csatornákba mosta az üledéket. A vízellátás akadozása pedig végül a
város pusztulásához vezetett.

A
tudósok most arra figyelmeztetnek, hogy Angkor sorsa példát mutathat a
modern civilizációknak is. A város hanyatlását előidéző tényezők
ugyanis, ha más formában is, de máig léteznek. A régészek szerint elég
csak a régi csatornákat a mai autópályákhoz hasonlítani, vagy a
kommunikációs hálózatot összevetni az elefántok ösvényeivel, és az
összefüggés máris nyilvánvalóvá válik. Ha pedig az infrastruktúra hibái
korának legnagyobb civilizációját is el tudták pusztítani, könnyen
lehet, hogy a modern városok is erre a sorsra jutnak.

Eredeti
cikk