Az
amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal levéltárából most nyilvánosságra
került dokumentum új megvilágításba helyezheti a Kissinger vezette
amerikai külpolitikát.
(Forrás: National Geographic)

Kissinger ellenlábasai úgy vélik, az egykori
külügyminiszter nemcsak Suharto indonéz elnök kelet-timori mészárlását,
valamint Laosz és Kambodzsa bombázását hagyta jóvá, hanem Pinochet
tábornok puccsát és az argentín katonai juntát is támogatta.

„Tudjuk, hogy komolyra fordult a helyzet Argentínában. Olyan
időket élünk, amikor a politikai, a büntetőjogi és a terrorista
cselekedetek egymásba mosódnak anélkül, hogy pontosan szét lehetne őket
választani. Megértjük, hogy a rendteremtés a legfőbb cél” – adta tudtára
Kissinger az argentín külügyminiszternek azt, hogy az Egyesült Államok
nem fog beavatkozni tevőlegesen az akkor immár harmadik hónapja tomboló
argentín válságba. Márpedig a tárgyalófél, Cesar Augusto Guizetti mást
nem is akart hallani, amikor 1976. június 10-én találkozott Kissingerrel
Santiagóban, hiszen a katonai puccsot követő vérengzések és
leszámolások elvben akár zavarhatták is volna az emberi jogok
megsértésére oly érzékeny Egyesült Államokat.

1976. júniusában azonban nem ez volt a helyzet. A most
nyilvánosságra hozott dokumentumok tanúsága szerint Kissinger
hallgatólagosan beleegyezett az argentín ellenzékiek likvidálásába,
amikor Guizettninek azt mondta: „Azt kívánjuk, hogy kormányuk sikeres
legyen. Mi mindent megteszünk ezért. (…) Ha van olyan dolog, amit meg
kell tenni, akkor azt gyorsan tegyék meg.” Hogy aztán pontosan mit is
takartak Kissinger szavai, arról persze lehet vitatkozni. Egyesek
szerint ez felért a bátorítással, sőt, sürgetéssel, hogy az argentín
katonai junta addig rendezze a helyzetet, amíg az amerikai kongresszus
össze nem ül, mivel az minden bizonnyal elítéli majd a történéseket.

Kissinger vádlói szerint a volt
külügyminiszter pontosan tudta, mi folyik Argentínában, amikor
talákozott Guizetti-vel, hiszen a Buenos Aires-i amerikai nagykövet,
Robert Hill többször is készített jelentést a kialakult helyzetről. Hill
ráadásul erélyesen tiltakozott az emberrablások, kínzások és üldözések
ellen, ám nemsokára rá kellett ébrednie, hogy főnöke kihátrált felőle.
Az argentín katonai puccsisták ugyanis a júniusi találkozót követően
azzal próbálták leszerelni a nagykövetet, hogy Kissinger mindenről tud,
és beleegyezését is adta mindenhez. Egyéb dokumnetumokban ugyan valóban
találtak arra utaló jeleket, hogy Kissingerék tudhattak a dél-amerikai
félkatonai diktatúrákat egységbe forrasztó Kondor-tervről, mely szerint
kölcsönösen támogatja egymást Brazília, Uruguay, Chile, Paraguay,
Bolívia és Argentína a szomszédos országokba emigrált baloldali vagy
demokratikus ellenzék felkutatásában és likvidálásában, de bizonyító
erejű írás senkinek nincs a kezében.

A diplomácia nyelve persze oly képlékeny, hogy nehéz
pontosan megállapítani, vajon a katonai junta tagjai csak azt hallották
meg Kissinger mondanivalójából, amit hallani akartak, avagy Kissinger
valóban nem lépett fel kellő eréllyel az embertelenségek ellen.

A Kissinger egyik munkatársa által
készített feljegyzéseken ugyanis a fent idézett mondatokat követően,
melyeket előszeretettel emelnek ki kontextusából, a következők is
megtalálhatóak voltak: „Mint az Önök barátja, ugyanakkor azt is
megjegyzem, hogy a katonai kormányzatok létrehozása nem a leghatékonyabb
módszere ezeknek a problémáknak a kezelésére. (…) Komoly
erőfeszítéseket kell majd tenniük, hogy elmagyarázzák a nemzetközi
közvéleménynek, hogy mi is folyik Önöknél. (…) Ha van olyan dolog, amit
meg kell tenni, akkor azt gyorsan tegyék meg. De minél gyorsabban vissza
kell térniük a normális eljárásokhoz.”

A szavakat természetesen mindenki saját kedvére
értelmezi. A junta és a puccsisták egyik vezére, Jorge Videla például
azt állította Hill nagykövetnek, hogy Kissinger teljességgel megértette a
problémájukat, és hogy támogatja őket a terrorizmus elleni küzdelem
minél hamarabbi sikeres befejezésében.  Carlos Osorio, a
Nemzetbiztonsági Levéltár egyik munkatársa pedig úgy nyilatkozott a brit
Guardian-nek, hogy a titkosítás alól most feloldott dokumentumok
egyértelműen bizonyítják: Kissinger tudatosan nem tiltakozott hevesen az
emberi jogok nagymértékű megsértése ellen Guizetti-nél.

A halllgatás pedig beleegyezést
jelentett, így Kissinger már leglább háromszor támogatott
emberiségellenes cselekedeteket – véli Osorio.

Az elmúlt években újra napvilágot látott vádakat
először Christopher Hitchens foglalta össze 2001-ben kiadott könyvében.
Az argentín katonai junta támogatásán kívül három fő vádpontot
fogalmazott meg Kissinger ellen:

-Nixon elnöksége alatt közvetlenül Kissinger
irányította az egyes becslések szerint 600 ezer áldozatot követelő
Kambodzsai bombázásokat 1968 és 1975 között.

-Segítette Pinochet hatalomrajutását 1973-ban.

-Személyesen egyezett bele abba,
hogy Suharto indonéz elnök lerohanja Kelet-Timort, melynek körülbelül
200 ezer ember esett áldozatául.

Védelmezői ugyanakkor arra emlékeztetnek: Kissinger a
hidegháborús időszakban is a leghatározottabban lépett fel a
szuperhatalmak békés egymás mellett élése érdekében. Ezt igazolja, hogy
elindította a stratégiai fegyverek (SALT I) illetve a ballisztikus
fegyverek leszereléséről szóló tárgyalásokat, hogy szinte barátinak
mondható kapcsolatot alakított ki a kínai kommunisták és Nixon elnök
között, de érdemei között sorolják fel a vietnámi háború befejezéséért
tett erőfeszítéseit is.