Új előadássorozat a Magyar Történelmi Társulatban (Forrás: Népszabadság)

Öt esztendeje választották Kosáry Domokost a Magyar Történelmi Társulat elnökévé. Azóta megélénkült a társulat tevékenysége. Az utóbbi években nagy érdeklődés kísérte azokat az előadásokat, eszmecseréket, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémián rendeztek előbb a huszadik századi, majd általában a magyar történelem vitás kérdéseiről. Szeptember 15-én új sorozat kezdődik.

Erről szólva Kosáry Domokos azt mondta: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk arra serkenti a történészeket, hogy megvizsgálják, vajon megfelelőképpen látja-e a magyar társadalom az európai közösséghez való tartozásunk mikéntjét. Ha ugyanis az európai értékeket a magyar történelemben egészen Szent Istvánig visszamenően érvényesnek minősítjük, akkor megfontolandó, hogy históriánk bizonyos mozzanatait nem másképpen kellene-e értékelnünk, mint ez ideig. Kosáry Domokos felidézte a múlt század elejének neves történészét, Márki Sándort, aki korábban egyebek között Dózsa Györgyről és Rákóczi Ferencről írt jelentős könyveket. A kitűnő historikus a turáni népek történetéről szóló, Trianon sokkhatása nyomán született munkája szerint a magyar politika legnagyobb tévedése az volt, hogy 1241-ben nem csatlakoztunk Dzsingisz kán hadaihoz, hogy a dekadens nyugatot azokkal együtt rohanjuk le. Amint Kosáry professzor megállapította, Márki felfogása jól példázza, miként foglalhatja el a józan ész helyét a sértődöttségből fakadó zavarodottság egy különben kitűnő szakembernél is. Az akadémikus szerint érdemes végigtekintenünk történelemszemléletünkön: hol találunk benne a Márkiéhoz hasonló félrefogásokat. Ezt a visszatekintést szolgálja például az a vita, amelyet a Magyar Történelmi Társulat mostani sorozatában Thököly Imre pályafutásáról rendez. Amint Kosáry Domokos megállapította, helyénvaló figyelembe venni, mi a bolgárok véleménye a fejedelemről. Eléggé kevéssé ismert ugyanis, hogy a törökök az ő elnyomásukat Thököly Imrére bízták. Ez is jelzi, hogy hajlamosak vagyunk a számunkra kényelmetlen történelmi tényeket figyelmen kívül hagyni. Ma sem tudja a magyar közvélemény jelentős része elfogadni, hogy Thököly Imre nagy politikai hibájának kell tekintenünk törekvését a független magyar fejedelemség megteremtésére. Tévedés minden olyan történészi elképzelés, amely szerint az oszmán birodalommal ki lehetett volna egyezni.

Épp így hatalmas hiba volt Thököly részéről azt hinni, hogy a törökbarátság célravezető lehet a magyar függetlenség szempontjából. Innen nézve hamisak a párhuzamok Rákóczi és Thököly között. Rákóczi szabadsághős volt, aki az ellen a Habsburg-monarchia ellen lépett fel, amelyhez nekünk magyaroknak tartoznunk kellett. A fejedelem azonban nem azért kezdte meg küzdelmét, mert úgy vélte volna, hogy a török uralom jobb, mint az osztrák. Úgy gondolta, hogy az adottnál jobb feltételeket lehet elérni a Habsburg Birodalom keretein belül. Vajon melyik volt az a magyar mozgalom, amelyik elérte, hogy az angolok politikai tárgyalásokat folytassanak az érdekében Ausztriával? – tette fel a kérdést Kosáry professzor. Rákóczi mozgalma volt ez. A Rákóczi-féle szabadságharc és a Thököly-féle mozgalom vagy a két emigráció egybemosása helytelen. Nem azért, mert Thököly jobb megvilágításba kerül általa, hanem, mert Rákóczi rosszabba. Azonban nem az a lényeg, hogy Thökölyt negatívan értékeljük, hanem az, hogy ne állítsunk hamis példaképeket a társadalom elé, hangsúlyozta az akadémikus.

A Magyar Történelmi Társulat új sorozatát egyébként szeptember 15-én a Teleki Pál politikai pályájáról szóló vitával indítja. Ezúttal annak a legújabb történészgenerációnak a tagjai fognak véleményt cserélni az egykori miniszterelnökről, amelynek már nincsenek személyes emlékei róla. Terítékre kerül továbbá történelmünk olyan vitatott témája is, amilyen a honfoglalás, Trianon, 1945, a rendszerváltás. Egy ülést a történetírás új irányzatairól szóló eszmecserének szán a társulat. Minden alkalommal törekszenek arra, hogy a kérdésről eltérő véleményt magas színvonalon képviselő szakemberek vitatkozzanak. És nem csupán történészek, hanem politológusok és közírók is.

Kosáry professzor végezetül hangsúlyozta, hogy szándékosan rendez a társulat olyan kérdésekről vitát, amelyek indulatokat keltenek. Ugyanis az indulatoktól a magyar társadalomnak meg kell szabadulnia. A történelmet nem tudjuk úgy megváltoztatni, hogy számunkra minél kedvezőbb legyen, olyannak kell tehát elfogadnunk, amilyen.

Eredeti cikk