Kronstein Gábor írása

Az
MTI jelentette nemrég, hogy “Hitelesítette a hun kisebbség
elismerésére irányuló népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét az Országos
Választási Bizottság”. A kezdeményezőknek két hónapon belül ezer
érvényes aláírást kell összegyűjteniük. A kisebbségi törvény szerint az
OHB-nek csak arra van joga, hogy formai szempontból mérlegelje: a
kérdőív szabályos-e, vagy sem. Az érdemi elbíráláshoz szerencsére
hozzátartozik, hogy az Országgyűlés elé csak a kellő nyelvi és
kulturális bizonyítékokkal fölszerelt kezdeményezés kerülhet. A
megszűrést talán a belügyi tárca szakértői végzik el.

A döntés nem lesz nehéz. Tudjuk, hogy nincs élő hun
nyelv, nincs kortársi hun kultúra. Tudjuk, hogy szép számmal vannak hun
kori sírok az egykorvolt hun uralmi területen. Némi bizonytalankodással a
szakemberek ki tudják választani a sírmellékletek alapján, melyikben
fekszik hun halott, s melyikben csak hun alattvaló. Tudós munka,
amelynek során – maradva a magyar föld leleteinél – rámondja a régész az
áment a kiásott csontokra, hogy te alán vagy, te onogur, te vizigót, te
gepida, te pedig hun. A nyelv, az már bajosabb. A professzorok még azon
is hajba kapnak, hogy a vezértörzs anyanyelve mi volt. Iráni
szkíta?
Ó-török? Esetleg archaikus mongol? Netán vallatóra kell
fogni valamely paleo-szibériai nyelvet is? Attilát rávitte a szükség,
hogy nemzetközi udvarában az övéivel valamely török dialektusban, a
szövetséges népek fejedelmeivel talán gótul, talán gepida nyelven,
esetleg alánul, a bizánci követekkel választékos udvari görögséggel
beszéljen. Bizáncban túszként nyilván megtanulta a népi görögöt, a
koinét is.

Ezek tények. Tények a hun
köztörténet eseményei is. Sokat mond el a régészet, dokumentumok révén a
sok szemtanú, az utókor szavaként egynéhány naiv kompilátor. Ezekről
tudnak a diákok is. Meg lehetne velük még osztani az újabb történeti
fölfedezéseket is – a hunoknak azokból az évszázadaiból, amelyekben
senki sem gondolt a tudósok közül civilizációra, földművelésre, fejlett
mesterségekre velük kapcsolatban. A pazar fejedelmi, vezéri sírleletekre
Mongóliából, de még Tuvából is. A velük kapcsolatos hiedelmekről,
tévhitekről, megcáfolt tudományos tézisekről beszél eleget az
iskola.

Most azonban új feladattal
találja magát szemben. Kortársi áltudományos nézeteket kell megcáfolnia a
hunokról. Nem lepődnék meg, ha más nézetfoszlányokkal keveredve
állítaná némely tanítványunk, hogy a hun-magyar rokonság
etnikai-nyelvi-kulturális tény. Hogy Árpád népe, a honfoglaló, csupán
csatlakozott a vélelmezett hun-magyar néphez, amely a Kárpát-medencében
őshonos. Élnek tehát ebben az országban magyar-hunok is. Nemsokára
tárgyalni fogja az Országgyűlés a hun nemzeti kisebbség jogi
elismerését?!

Móra Ferenc egész
novellafűzért állított össze, hogyan tárta föl a Fehér-tó mellett az
egyik hun temetőt. Megírta, hogy barátja, a Hopp Ferenc Múzeum
igazgatója, kétszer is “lejött a Fehér-tóra délibábot látni és
hunokat nézni”.
Fölteszem, hogy a népi kezdeményezés kiötlői a
délibábot nézték hunoknak.
Vagy rosszul gondolom? Csavaros
eszű értelmiségiek lehetnek ezek. Annyi naivitás sincs ebben a
lépésükben, mint a köröm alá fekete. Van viszont politikai tudatosság.
Számítanak az írott és elektronikus sajtó gátlástalan híréhségére, amely
sikeres reklámot csinál ennek a célzatos ostobaságnak is. Az elgondolás
nem jut el a honatyákig. A félműveltek, a ködevők, életük sivárságából a
dicső múlt képzeleti játékaiba menekülők azonban el fognak jutni
hozzájuk: újságjaikhoz, elektronikus portáljaikhoz, üzleteikhez, ahol a
témáról CD-ket lehet vásárolni meg diafilmeket, meg
társasjátékokat.

A
történelemtanároknak szerencsére jó az egyensúlyérzékük. Biztonságosan
végighaladnak azon a keskeny pallón, amely megóvja őket e népi
kezdeményezés lebecsülésétől is, túlbecsülésétől is. Humor, mosoly a
szájszélen, okos érvek. Meggyőződésem szerint kollégáink nagyon
érdekessé tudják tenni a hun históriát, de a rosszhiszemű politizálásból
kinőtt “hun-kérdés” hátterét is.

Kronstein
Gábor

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.