Teleki-vita
az Akadémián
(Forrás: Népszabadság)

A Magyar Történelmi Társulat Műhelybeszélgetések című
őszi- tavaszi vitasorozata kedden kezdődött a Magyar Tudományos
Akadémián. A sorozat első témája Teleki Pál pályafutása
volt.

Bevezető előadást Ablonczy
Balázs tartott, akinek nemsokára megjelenik Teleki-monográfiája. A
történész elsősorban a politikus 1939-1941 közötti, második
miniszterelnökségének belpolitikájáról beszélt. Ablonczy jelezte, hogy a
közhiedelemmel ellentétben nem valószínű, hogy valahol a háttérben
működött volna valamiféle Bethlen-Teleki vonal. Bethlennel meglehetősen
ritkán találkozott Teleki, viszont több kérdésben komoly vitáik voltak.
Így például a zsidótörvényekkel kapcsolatban. Teleki tehát arra
törekedett, hogy kikerüljön Bethlen árnyékából. A történész Teleki
második miniszterelnökségének időszakát a szociális törvényhozás
periódusának minősítette, amelyre a társadalom alsóbb rétegeinek
felemelésére irányuló törekvések – földreform, szegények lakáshoz
juttatása, nyugdíjtörvények stb. – voltak jellemzőek.

A szerző távolmaradása miatt Zeidler Miklós olvasta fel
Ungváry Krisztián előadását. Ungváry elsősorban Telekinek a
„zsidókérdéssel” kapcsolatos magatartását elemezte. Bel- és
külpolitikájában dilettáns, erkölcstelen politikusnak minősítette a
miniszterelnököt. Hangsúlyozta, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra,
hogy Teleki német nyomásra vált volna antiszemitává. A tények azt
bizonyítják, hogy már 1904 óta a faji eszmék hatása alatt élt. Erre vall
az 1920-ban született numerus clausus, ezt bizonyítják a Teleki második
miniszterelnöksége idején hozott zsidótörvények, amelyek némely
tekintetben súlyosabbak voltak a nürnbergi faji
törvényeknél.

A harmadik előadást
Zeidler Miklós tartotta, aki Teleki 1939-1941 közötti külpolitikájáról
beszélt. Megállapította, hogy a politikus Magyarország számára rendkívül
kedvezőtlen nemzetközi viszonyok között lett miniszterelnök.
Nagy-Britannia egyre távolodott Európától, Franciaország pedig
tehetetlenül nézte a hitleri Németország előretörését. Ebben a
helyzetben próbálkozott meg Teleki egy olyan hintapolitikával, amely a
lehetetlenre törekedett: az egykori magyar területek visszaszerzésére,
egyszersmind az ország semlegességének, függetlenségének
megőrzésére.

Az előadásokat élénk és
hoszszú vita követte. Vigh Károly és Jeszenszky Géza történészek
elsősorban Ungváry Krisztiánnal vitatkoztak. Jeszenszky Géza szerint
Ungváry Teleki-értékelésének legnagyobb gyengesége, hogy mintegy kiemeli
korából a politikust. Nem veszi figyelembe, hogy a miniszterelnök egy
megoldhatatlan egyenlettel került szembe 1939-ben. Talán egy sikeres
emigráns kormány felállítása segíthetett volna ebben a helyzetben, de a
magyar történelmet ez sem befolyásolhatta volna meghatározóan. A további
felszólalók Telekinek a földreformmal és a „zsidókérdéssel” kapcsolatos
felfogását bírálták, illetve a szociális kérdések iránti érzékenységét,
valamint a lengyel menekültek mentésében tanúsított bátorságát
méltatták. Felszólalt Fellegi Ádám zongoraművész is, aki a Teleki Pál
szobrának budapesti felállításával kapcsolatos tiltakozás kezdeményezője
volt. A művész méltatta Ungváry előadását, egyszersmind örömét fejezte
ki, hogy valódi vita alakult ki a néhai miniszterelnök politikájáról.
Kosáry Domokos akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke az estet
bezárva afölötti örömét fejezte ki, hogy a fiatal történésznemzedék az
idősebbek fájdalmától megszabadulva képes egy olyan ellentmondásos
személyiséget megfelelőképp értékelni, mint amilyen Teleki Pál
volt.

Eredeti
cikk