Mind az általános iskolában, mind a középfokú oktatásban az
átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetben van 1956 tanítása
(Forrás:
Népszabadság)

Mind az általános
iskolában, mind a középfokú oktatásban az átlagosnál kedvezőtlenebb
helyzetben van 1956 tanítása – mondja Miklósi László, a
Történelemtanárok Egyletének elnöke, maga is hivatását gyakorló tanár. –
Egyfelől azért, mert a forradalom és szabadságharc történetének
tanítására a 8. és a 12. osztályban kerül sor. Mégpedig a tanév végéhez
közeledve. Amikor a nyolcadikosok zöme már tudja, hogy fölvették
valamelyik középiskolába, a tizenkettedik osztályosok pedig a közelgő
érettségire készülnek. És régi tapasztalat, hogy „kifutó” osztályban a
diákok figyelme sokkal kisebb az átlagosnál. Kiváltképpen akkor, amikor
már tombol a tavasz. A másik ok: a gyerekek többsége – szemben a
nyolcvanas évek második felében tapasztaltakkal – idegenkedik 1956-tól,
viszolyog azért, mert az elmúlt évek eldurvuló közéleti, politikai
összecsapásai besározták történelmünknek ezt a fontos
ékkövét.

Mindkét iskolaszinten jó
féltucatnyi olyan történelemkönyv van forgalomban, amelyik szerepel a
szaktárca tankönyvjegyzékében, tehát lehet belőlük tanítani. Miklósi
László szerint ezek zöme szaktudományi szempontból megfelelő, köztük
különbségek legföljebb bizonyos részkérdések tárgyalásának
terjedelmében, a szövegdokumentumok és az illusztrációk kiválasztásában
vannak.

És természetszerűleg
1956-ról szólva is lehet más és más a tankönyvírók
történelemértelmezése. A tankönyvjegyzékben szereplő kötetek szerzői
szerencsére elkerülik a szélsőségeket. Más kérdés, hogy a tanárok között
vannak, akiknek a tankönyvben szereplőnél sarkosabb az értékítéletük.
Ugyancsak tanára válogatja, hogy ki-ki hány órát fordít egyik vagy másik
témakör, például 1956 tanítására – tudva, hogy ezt csak más témák
rovására teheti. Csábít az „ötvenhatos” óraszám eggyel vagy kettővel
való megnövelésére a tárgy fontosságán kívül az is, hogy a forradalomról
és a szabadságharcról egyre több a szaktudományi feldolgozás, az írott
és vizuális, audiovizuális dokumentum. Eközben azonban a pedagógus
forráselemeztető szándékát nemcsak a tanulók említett közömbössége
nehezíti, hanem az is, hogy a legtöbb iskolában anyagiak híján csak
nagyon kevés lehetőség van bármilyen dokumentum sokszorosítására,
illetőleg bemutatására.

A
Történelemtanárok Egyletének elnöke befejezésül elmondja, hogy a
minisztériumi jegyzékben nem szereplő kiadványok között akad olyan munka
is, amelyikben a szerző szakmailag gyengén, esetenként szélsőséges
felfogásban, néha még a történéseket is eltorzítva tárgyalja
históriánkat. Márpedig 1956 tanításakor sincs nagyobb veszély, mint az
akkor történtek tudományosan megalapozatlan, bármilyen irányú
szélsőséges értelmezése.