Filmklub a Holokauszt Emlékközpontban

Helyszín: Budapest, 1094, Páva u. 39. Oktatóterem (A filmek hosszúsága 55-60 perc)

A filmklubban öt olyan filmet láthatnak az érdeklődők, amelyeknek az elkészítésére a los angelesi Shoah Alapítvány kérte fel a magyar, az orosz, az argentín, a cseh és a lengyel alkotókat, országaik filmművészetének reprezentatív képviselőit, hogy a holokauszt zsidó és nem zsidó túlélőivel rögzített interjúk felhasználásával készítsék el saját dokumentumfilmjüket. „Túlélésünk az emberségünktől függ, a gyakorlatban alkalmazott tolerancián és a kölcsönös megbecsülésen múlik” – vallja Steven Spielberg filmrendező, a Shoah Alapítvány létrehozója.

November 18. (csütörtök) 18. óra
Szász János: A holokauszt szemei
A film után beszélgetés a filmrendezővel – Szász Jánossal, vendég: Illy Luca, a Shoah Alapítvány magyarországi képviselője
 
A film kortárs kerettörténettel indul: egy tizenéves roma lány az éjszakai utcán ázott, foszló könyvecskét talál. Behúzódik egy lépcsőházba, és lapozgatni kezdi. A kisszótár egyes címszavai (egyebek között: barchesz, holokauszt, zsidótörvények, numerus clausus, gettó, koncentrációs tábor, felszabadulás stb.) idézik meg az emlékezők (a vészkorszak idején egy kivételével mind gyerekek) szavait, melyek megelevenednek a képen. A beszélgetésrészleteket, archív fényképeket, sokkoló híradófelvételeket számos fikciós látványelem és –effektus teszi még átélhetőbbé. Az Auschwitzba induló vagonsor mozdonya játékvonattá, a masírozó ólomkatonák egy archív felvétel nyilasaivá, a felidézett péntek esti vacsora pedig gyerekrajzzá változik. A film egy pontján gyerekhangok sorolják hosszan az elpusztult gyerekek nevét, miközben rémült gyerekszemeket látunk. A film executive producere Andy Wajna, szakértője Randolph L. Graham volt.

November 25. (csütörtök) 18. óra
Pavel Csuhraj: Gyerekek a szakadékból

A szélhámos című, Oscar-díjra jelölt film rendezője megrázó részletességgel eleveníti fel mindazt, amit a Szovjetunió elfoglalt részében zsidó gyerekek éltek át. A túlélők beszámolnak arról, hogyan kellett végignézniük családjuk lemészárlását, egyikük arról beszél, hogyan mászott ki a tömegsírból, másikuk arról számol be, miképpen élte túl egyedül a koncentrációs tábor borzalmait. A riportalanyok őszintén beszélnek bosszúterveikről, szóba kerülnek a partizánok, a kollaboránsok és a passzív kívülmaradók is. A szovjet utódállamokban, ahol mindez megtörtént, nagyon kevesen tudnak a tömeggyilkosságokról. A holokauszt még mindig nem része sem a történelem órák tananyagának, sem a történelemi köztudatnak.

December 1. (szerda!!!) 18. óra
Luis Puenzo: A túlélő kevesek

Az Oscar-díjas argentin filmrendező az Argentínába emigrált túlélők nyilatkozatait használta fel filmjéhez. A spanyol nyelvű beszélgetéseket dokumentum felvételek és eredeti kísérőzene egészíti ki. A felelevenedő történetek a történelmi sorrendet követik: még mielőtt szóba kerülnének mindazok a rémtettek, melyeket a náci követtek el, a zsidó élet békés mindennapjairól és örömeiről is hallhatunk. Az ötből ez az egyetlen film, mely Európán kívüli témákat is érint: sokat megtudhatunk az argentin fasizmus történetéről, a háborús bűnösök befogadásáról, az 1976-tól ’83-ig tartó katonai diktatúráról és az országban élő antiszemitizmusról is.
– Szembe kell néznünk vele, hogy a holokauszt bárhol a világon megismétlődhet – kommentálta filmjét, Luis Puenzo.

December 9. (csütörtök) 18. óra
Vojtech Jasny: Pokol a földön

A cseh új hullám egyik meghatározó alakja, Vojtech Jasny – aki a II. világháború idején ellenállóként harcolt a német megszállók ellen – a Shoah alapítvány készítette videofelvételeket újonnan forgatott és archív anyagokkal is kiegészítette. Az ő filmje a theresienstadti koncentrációs tábort helyezi középpontjába. E „bemutatótáborban” látták a németek vendégül a semleges államok diplomatáit és más propaganda okokból meghívottakat, hogy bebizonyítsák: jól bánnak az elfoglalt területek zsidóival. Az itt készült régi fényképeket gyermekrajzok kísérik: ezek olyan gyerekektől kerültek az archívumokba, akik később Auschwitzban pusztultak el. A visszaemlékezők a gettóról, a deportálásról és a koncentrációs táborok mindennapjairól is beszámolnak.
– Ez szinte nem dokumentumfilm, hanem igazi horrormozi – nyilatkozza Jasny -, és azért olyan ijesztő, mert minden szava igaz.

December 16. (csütörtök) 18. óra
Andrzej Wajda: Emlékszem

A film fekete-fehér. Lengyelország legnevesebb rendezője négy túlélő emlékezését vegyíti mai híradófelvételekkel; az effajta dokumentumfilmektől eltérő módon egyáltalán nem használ narrációt vagy eredeti híradórészleteket. A dokumentum felvételeken azonban feltűnnek a híres „Remény menet” zsidó, német és lengyel részvevői és a jeruzsálemi siratófalnál imádkozó II. János Pál pápa is.
– A film az elfoglalt Lengyelországban élő zsidók és lengyelek közötti különleges és meglehetősen drámai kapcsolatra koncentrál – nyilatkozott Wajda. Az emlékezők között szót kapnak azok, akik honfitársaik segítségével élték túl a vészkorszakot és azok is, akiket épp az ő árulásuk juttatott a koncentrációs táborba. – E néhány ember visszaemlékezése megengedi, hogy az érzelmekre koncentráljunk. Az, amit tőlük hallunk nemcsak a tényeket, hanem a történtek szellemét is felidézi.