Szavazunk, de mire is?
Értékekre voksolunk, vagy politikusokat tüntetünk ki sztárokat illető
rajongással azok allűrjeiért?
Gondolkodó Gerzson írása

Már megint szavazunk, aztán szétszakadunk.
Minimum ketté, de legalább háromba, négybe, hogy aztán a hétköznapokban
is összehúzott szemekkel lessük a másik minden mozdulatát, aki nem arra
voksol, akire mi, és nem azt gondolja, amit mi. Persze az mellékes
marad, hogy véleményszabadság van, meg hát tisztában kéne tartani a
másik gondolatait. De ha egyszer másra szavazott, akkor hát nem.
Mindenkinek szavazni kell, méghozzá hitbéli, lelki meggyőződés alapján,
mert nem leszünk ilyenek vagy olyanok, ha nem így vagy nem úgy
szavazunk.

Az alábbi gondolatok
mind-mind egy dolog felé mutatnak. Még pedig arra, hogy hiába gondol
bárki bármit, igazodni kell. Aki pedig nem igazodik, azt bizony
letapossa a tömeg. Az a tömeg, mely a fanatizált gondolkodási közegben
nem is mondhat mást, mint amit a hozzá legközelebb álló politikusok
mondanak, még akkor sem, ha azok gondolatainak nagy részét, zöldnek,
elhamarkodottnak, és nagyon is éretlennek találja. Aztán persze szembe
kell nézni azzal is, hogy így a másik oldal szakít, méghozzá ő is ketté,
mert ott is igazodnak, így „árkok” képződnek, és kettészakadunk. Utána
pedig ártatlanul teszik fel a kérdést: hát olyan természetellenes
ez?

A kérdésre a válasz szerintem
igen. Természetellenes a szakadás, és annak mindenfajta gerjesztése.
Mert egyrészt van a fanatizált és lebutított közélet (főleg így a hajsza
utolsó napjaiban), másrészt meg van a hétköznap, amikor lemegyünk a
boltba, és ott a Géza, aki ugye egyrészt gonosz ellenség, és áruló,
másrészt viszont jó haver és igazán jót tudunk vele dumálni. Most akkor
mi is van? Miért nincs olyan civil közélet aki elejébe menne a dolognak?
Miért nincs egy olyan köztársasági elnök, akinek feladata lenne
felemelni a szavát ez ellen a dolog ellen? Végül miért nincs olyan
médium és olyan média, akinek fontosabb lenne az elfogulatlan bemutatás
és tárgyalás, mint a pártoskodás?

Gyerekes kérdések ezek, mindenki elmondhatja. Ám néhány
szempontból mégsem azok. Mutatja ezt az is, hogy így előzetesen is
mekkora érdektelenséget szült a választás, és annak eredményei. Talán
mégis kilábalunk ebből a hisztérikusan fanatizált közállapotból?

De akkor mihez kezdenek a
politikusaink? Az ő szerepük ugyanis szép lassan ahhoz a sztárvilághoz
közelít, mely oly nagyon felkapott és magasztalt lett az elmúlt években.
Gyors csillogás és még gyorsabb bukás? Ez várna hát rájuk is? Talán
igen, mert aki annyira kapaszkodik a hatalom minden csírájába önmaga
teljes kifordításával, az már nem egy természetesen normális állapot.
Vagy esetleg villába költöznek, hogy kamerák közvetítsék
hétköznapjaikat? Persze az számukra mégsem lenne jó, mert akkor nem
lehetne megállás nélkül gyűlölködni, mert ha mégis ezt tennék, akkor
mindenki azt látná, hogy nem idolok ők, hanem elmeorvosi esetek. A
bolondokat pedig gyorsan elfelejtik.

GG

A fenti írás a szerző véleményét
tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek
is van véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt
e-mailben az info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.