Élénk
történészvita folyik a legnagyobb olasz napilapban, a Corriere della
Serában megjelent dokumentumról, amelyet a Szentszék 1946. október 20-án
küldött a párizsi apostoli nunciusnak.
(Forrás:
Népszabadság)

A német megszállás
alatt katolikus intézményekre és családokra bízott zsidó gyerekekre
vonatkozó elõírások lényege, hogy az árván maradt és
megkeresztelt gyermekek nevelését nem szabad kiadni az egyház
kezébõl. Ha pedig „a gyerekeket szüleik az egyházra bízták,
és most visszakérik õket, visszaadassanak, kivéve, ha
keresztségben részesültek”.

„Borzasztó! Ha a Vatikán továbbra is kitart XII. Pius
boldoggá avatása mellett, feszültté válhat a zsidókkal való viszony!” –
nyilatkozta Amos Luzzatto, az olaszországi zsidó közösségek elnöke, aki
szerint elképesztő, hogy ’46 októberében a kúria száraz, bürokratikus
rendelkezése egy szóval sem utal a shoára. Másképpen látja az ügyet
Pacelli pápa (1939-1958) boldoggá avatásának posztulátora, Peter Gumpel
jezsuita atya, aki szerint a dokumentum – ha eredeti – csupán azt
bizonyítja, hogy a Szentszék tiszteletben tartotta az akkor érvényes
egyházi törvényeket. „A Vatikán zsidópolitikája a második világháború
végére sem változott meg” – szólt a római állami egyetem történelem
tanszéke, a katolikus Gregoriana visszaüzent: öszszeesküvés folyik XII.
Pius boldoggá avatása ellen.

A sokat
vitatott pápa kanonizációjának útja továbbra is rögös, pedig Pacelli
szerepének tisztázására 2003-ban megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltár
– egyelőre – 1922-1939 közötti részét, amikor a németországi nuncius a
későbbi XII. Pius volt. A történészek azonban hangsúlyozzák, hogy a
párizsi levél címzettje az akkori nuncius, Angelo Roncalli – a későbbi
XXIII. János pápa -, aki ’46 júliusában Palesztina főrabbijának,
Herzognak segített a francia zsidó gyerekek megtalálásában, és ezt
követte októberben a szentszéki utasítás. Talán pápa és nuncius
másképpen vélekedett, bár maga Roncalli állította, hogy a háború alatt,
isztambuli nunciusként, XII. Pius utasítására mentette a zsidókat. „Ha a
háború végén az egyház ezzel szembesült, azt jelenti, hogy tett is
valamit a zsidókért” – jegyezte meg Vittorio Messori, II. János Pál
életrajzírója.