A középiskolák idei felvételi eredményességi rangsorát a
fővárosi Fazekas, a zalaegerszegi Zrínyi, a szegedi Radnóti, a
debreceni Kossuth gyakorló és a nyíregyházi Krúdy gimnázium vezeti –
derül ki az Országos Közoktatási Intézet friss összesítéséből. A hozott
hátrányok ledolgozásában a budapesti Patrona Hungariae, a
törökszentmiklósi Bercsényi, a debreceni Svetits, a mohácsi Kisfaludy és
a tamási Béri-Balogh jeleskedett leginkább.
A HVG csütörtökön utcára kerülő
lapszámából kiderül, hogy sokkal könnyebb sikereket felmutatni egy olyan
középiskolában, ahová a felvett diákok többsége kitűnő eredménnyel
érkezik az általános iskolából, s ahol a tanulók viszonylag
kiegyensúlyozott családi háttérrel rendelkeznek, mint azokban a
gimnáziumokban, szakközépiskolákban, amelyek csak a „másodvonalból”
meríthetik tanulóikat.
Erről a
„törvényszerűségről” tanúskodnak az Országos Közoktatási Intézet (OKI)
által évről évre közzétett középiskolai rangsorok, s ezt látszik
alátámasztani a tavalyi eredmények feldolgozása alapján készült legújabb
– még nem publikált – összesítés is.
„A toplisták élén álló iskolák időnként egy-két hellyel
feljebb lépnek vagy lejjebb csúsznak, de az élbolyban összességében
alig változik valami, így szinte predesztinálják, hogy a nagyon jól
tanuló gyerekek ezekbe jelentkezzenek” – mondta a HVG-nek Neuwirth
Gábor, aki 15 éve dolgozik a különféle szempontok alapján készített
középiskolai eredményességi mutatók összeállításán.
Abszolút sorrend természetesen nem létezik. Az
eredményeket ugyanis jelentősen befolyásolja, mi a sorba rendezés
alapja. Ha például az egyetemekre, főiskolákra felvettek arányát
viszonyítják a jelentkezőkéhez, első lehet egy olyan iskola is, ahonnan
csupán egyetlen diák felvételizett, de sikerrel vette az
akadályt.
Tavaly a gimnáziumok mellé
csupán egyetlen szakközépiskola tudott bekerülni abba a top 20-ba,
amely aszerint rangsorolta az intézményeket, hogy a végzősök közül
hányan nyertek felvételt valamely felsőoktatási intézménybe (tavaly a
győri Jedlik Ányos Szakközépiskola diákjainak 92 százaléka tanult
tovább). Ám a vizsgálódást az elmúlt öt évre kiterjesztve már azt lehet
tapasztalni, hogy az 1999 és 2004 közötti összesített tabella első 20
helyén kizárólag a gimnáziumok állnak.
Nem feltétlenül az a legeredményesebb iskola, amelyik a
legtöbb tanulmányi versenyt nyert diákot vagy a legtöbb továbbtanulót
tudja felmutatni, hanem az, amelyik a legtöbbet tudja tenni a „hozott
hátrányok” ledolgozása, kiegyenlítése, illetve a képességek
kibontakoztatása terén. Ez utóbbiak – ahogy Neuwirth fogalmazott: az
iskola által „hozzáadott érték” – mérésére az OKI kutatója a
közelmúltban új módszert dolgozott ki.
Egy-egy középiskola „bemeneti oldalának” több
összetevője – a szülők iskolai végzettsége, munkahelye-munkanélkülisége,
illetve a diákok általános iskolában elért tanulmányi eredménye –
alapján kialakult sorrendet vetette össze a „kimeneti oldal”
eredményességi mutatóival. Azzal, hogy milyen átlagot értek el a
központi felvételi írásbeli vizsgákon, hány százalékukat vették fel
egyetemre-főiskolára, illetve milyen arányban és hány nyelvből szereztek
államilag elismert nyelvvizsgát.
Az iskolák e szempontok szerint sorrendje arról
tanúskodik, hogy az élgimnáziumok közül itt csak a budapesti piaristák
értek el jegyzett eredményt. Ugyanakkor az egyházi fenntartású iskolákra
igaznak látszik, hogy az átlagosnál eredményesebbek az
esélyegyenlőség-teremtésben: a „hozzáadott érték”-lista húszas
élbolyában szereplő gimnáziumok negyede (Patrona Hungariae, Svetits,
Piarista, Sancta Maria, Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma) e
fenntartói körből kerül ki, miközben a gimnáziumok közötti részesedésük
országosan 15 százalék.
A
hozzáadott érték alapján készült szakközépiskolai top 20-ba ugyanakkor
kizárólag vidéki iskolák kerültek.