Nagy bizonytalanság övezi a most bevezetett
érettségi-felvételi rendszert. A cikkben elolvasható Kopcsik István, a
TTE alelnökének véleménye is.
(Forrás: Népszabadság-Varga
Dóra)

Én 2001-ben érettségiztem. A
választott tantárgyam a biológia volt, ami 5-ös lett. Jövőre orvosi
egyetemre szeretnék bejutni. Azt már tudom, hogy az orvosin biológia és
fizika tárgyból középszintű vizsgát kérnek. Ha én emelt szintű fizikát
akarok írni (mint kiegészítő vizsga), akkor nem kell a biológiából is
emeltszintűt írnom? Ha nem, akkor emelt szintű fizikám mellett lesz egy
középszintű biológiám?

Vagyis lesz
egy középszintűnek számító érettségim és egy emelt szintű, kiegészítő
fizika vizsgám? Ezeket hogyan egyeztetik össze? Csak azért nem értem,
mert felhívtam az Oktatási Minisztériumot és ott egy illetékes személy
azt mondta, hogy írhatok emelt szintű fizikát, de mivel a biológiám 5-ös
lett, ezért abból nem kell emelt szintűt írnom. Viszont, mivel
százalékosan másképpen számítják át felvételi pontokká a középszintű és
az emelt szintű vizsgát, ezért akkor miért nem kell írnom biológiából?
És hogy is van ez a kétszintű érettségi? – tehetnénk még hozzá az OM
honlapjáról származó, egyáltalán nem értelmetlen kérdéshalmazhoz.

A tanárok, a diákok és a szülők
többségének fejében még mindig nem állt össze a kép, pedig májustól már
„élesben megy a játék”. Egy-két éve érettségizett fiatal például már azt
sem érti: felvételiznie kell-e vagy pedig újraérettségiznie.
Tulajdonképpen mindkettőt, illetve egyiket sem.

A felvételi eljárás megmarad, ugyanúgy be kell majd
adni a jelentkezési lapokat a megpályázni kívánt egyetemekre és
főiskolákra, és ugyanúgy lesznek felvételi pontok – ebből kifolyólag
ponthúzás is. A hagyományos értelemben vett felvételi vizsga azonban
megszűnik: helyére a kétszintű érettségi lép. A diákok emelt és
középszint közül választhatnak, de bárhogy döntenek is, mindkettővel
bekerülhetnek a felsőoktatási intézményekbe. Az eredeti elképzelések
szerint nem így lett volna ugyan, mert csak az emelt szintű érettségi
jelentett volna belépőt az egyetemekre és a főiskolákra, a felsőoktatási
intézmények azonban keresztülhúzták az oktatási kormányzat
elképzeléseit.

Az egyetemek és a
főiskolák vezetői, bár a felvételiztetés jogát lényegében elveszették –
hiszen az egyik fő cél is az volt, hogy ne a felsőoktatás határozza meg a
felvételi vizsga, és ezzel gyakorlatilag a középiskolai oktatás
tartalmát -, eldönthetik, hogy az egyes szakokra mely tárgyakból és
milyen szintű érettségit szabnak meg bejutási feltételként. Az angol, a
német, a francia, az olasz és a spanyol nyelvszakokat tömörítő
úgynevezett bölcsész kettes szakcsoporton kívül az idén sehol nem lesz
követelmény az emelt szintű érettségi. Az egyetemek vezetők attól
tartottak ugyanis, hogy ha a többiekhez képest magasabbra teszik a
mércét, a diákok a könnyebb ellenállás irányában haladva inkább máshová
felvételiznek. Ezzel pedig a létszámalapú finanszírozás miatt rengeteg
pénzt veszíthettek volna. Így tehát az idén a fent jelzett öt szak
kivételével az összes – mintegy négyszáz – szakra be lehet kerülni
középszintű érettségivel is.

A
felvételi pontokat az emelt vagy a középszintű érettségi vizsgán elért
eredményekből számolják ki. Aki korábban maturált, annak régi
bizonyítványa jegyeit számolják át, de ha javítani akar, újra is
érettségizhet.

Eddig talán még nem
is volna olyan bonyolult a rendszer, aki azonban elmélyed a részletekben
– márpedig a most érettségizők és a felvételizők kénytelenek ezt tenni –
könnyen elvesztheti a fonalat. Egy magát kísérleti egérnek tituláló
végzős gimnazista szerint az új pontszámítást csak jó matematikai
képességű egyének képesek átlátni. Mint fogalmazott: kombinatorikai
számításokkal az ember egészen jól elboldogul, bár talán a
rulettasztalnál könnyebb dolga van. Ott nincs annyi ismeretlen tényező.

Somogyi László, a budapesti
Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója a probléma fő forrását abban
látja, hogy egyszerre változik az érettségi-felvételi rendszere és
tartalma is. És hol az egyiket, hol pedig a másikat veszik elő.
Megjegyezte: az új érettségi rendszernek azért vannak a hagyományossal
hasonló vonásai. Például az emelt szintű érettségi, amelyet külön
vizsgaközpontokban, külön vizsgabizottság előtt tesznek majd le a
diákok, sokban hasonlít a korábbi közös érettségi-felvételire, vagy az
egységes felvételi vizsgákra.

Az
egységes teszteket a jelentkezők az egész országban egy napon írták meg
az egyes tárgyakból, és egységes javítókulcs alapján értékelték őket.
Csakúgy, mint az idéntől az emelt és a középszintű érettségiket.
Különbség viszont, hogy nem kellett mindenkinek ilyen vizsgát tennie,
csak ha olyan helyre jelentkezett, ahol ilyet írtak elő. Az elmúlt évek
vizsgáiból pedig nagyjából ki lehetett következtetni, mire lehet
számítani, milyen elvárásoknak kell megfelelni.

Most viszont egy teljesen új rendszert vezetnek be,
amelynél senki nem támaszkodhat az elmúlt évek tapasztalataira, ezért
nagy bizonytalanság is övezi az új matúrát. Hogy nincs többé felvételi,
csak érettségi, ráadásul mindjárt kétszintű, már éppen elég változást
jelent. Például a pontszámításban. Borul minden eddigi hagyomány: nem
lehet tudni, hol milyenek lesznek a ponthatárok. Márpedig a felvételizők
– esélyeiket latolgatva – megnézik, hogy a korábbi években mely szakra
hány ponttal vették föl a jelentkezőket. – Az idén viszont az új
pontszámítási rendszer miatt teljesen más ponthatárok lesznek – mondja
Somogyi László -, így ez a támpont megszűnt.

Minden diáknak egyéni technikát kell hát kidolgoznia.
El kell döntenie, miből ír, ha ír egyáltalán emelt szintű vizsgát, és
miből elégszik meg a középszintűvel. – Sok gyerek viszont teljesen
tanácstalan ebben – mondja az igazgató -, mi pedig nem nagyon merjük
orientálni őket. – A diák önbizalmától függ, nekivág-e az emelt szintű
érettséginek. Az ugyanis a tantárgyak többségénél sokkal nehezebb, mint a
középszintű, de hét pluszpontot ér.

A diákok latolgatják, melyik tárgyból milyen szinten
vizsgázzanak ahhoz, hogy minél több pontot érjenek el. Csakhogy ott az
ismeretlen tényező: nem ismerik a többiek technikáját. Ha sokan tesznek
emelt szintű vizsgát, a hét pluszpont miatt megugranak a ponthatárok,
ebben az esetben tehát jó, ha az adott diák is emelt szinten vizsgázik.
De lehet, hogy ahová jelentkezik, ott csak pár felvételizőnek lesz emelt
szintű érettségije, megéri-e akkor nekimennie a nehezebb vizsgának?

Az idén mintegy 96 ezren
érettségiznek: kétharmaduk várhatóan csak középszintű vizsgát tesz majd.
A tavaly novemberi próbajelentkezések során alig harmincezren jelezték,
hogy legalább egy tárgyból emelt szinten vizsgáznának. Az adatokból úgy
tűnik, mintha a diákok megijedtek volna az emelt szintű érettségitől.
Egy tavaly márciusi felmérés során még jóval többen mondták, hogy a
nehezebb vizsgát választanák. Matematikából például akkor több mint
tízezer diák jelezte, hogy emelt szintű vizsgát tenne, most alig
négyezer. Történelemből márciusban még több mint tízezren vágtak volna
neki az emelt szintű matúrának, novemberben már csak öt és fél ezren.

Persze ezek a számok még csak
előzetes adatok, és a statisztikában nincsenek benne a korábban
érettségizettek. Az ő terveik nem ismeretesek. Nem lehet tudni,
megelégszenek-e régi érettségi eredményük beszámításával, vagy
szeretnének javítani, és újra vizsgázni. Hogy tavasszal végül ki milyen
szinten érettségizik, február 15-ig eldől: eddig kell jelentkezniük a
diákoknak a matúrára és egyidejűleg a kiszemelt intézménybe.

Fülöp Judit, az
érettségi-előkészítő tanfolyamokat szervező DFT-Budapest igazgatója
szerint a diákoknak célszerű a felkészülés előtt eldönteniük, hogy emelt
vagy középszinten érettségiznek-e. – A két szint más típusú
felkészülést és tudást igényel. Ezért nem elég csupán eldönteni, milyen
szinten vizsgázik az ember, annak megfelelően is kell tanulni.

Az új érettségi tartalmában is
különbözik majd a hagyományos matúrától. Nem csak a lexikális tudás
számít majd, szükség lesz az egyéb készségekre, képességekre is. A
tények ismerete mellett észre kell venni például az azok közötti
összefüggéseket is. Ezzel tisztában is van az érintettek többsége, azzal
viszont már jóval kevésbé, hogy milyen típusú feladatokra is kell majd
számítani.

A diákok nem igazán
tudják, pontosan mit is fognak tőlük számon kérni. Az biztos, hogy mást
és másképp, mint eddig. – Az iskolában viszont továbbra is ugyanúgy és
ugyanazt tanítják, mint eddig – mondja Kati, aki az idén végez az egyik
fővárosi gimnáziumban, és az ELTE magyar szakára szeretne felvételizni.
Délutánonként előkészítőre jár, ott az új érettségi szisztémának
megfelelően írja a dolgozatokat, az iskolában azonban továbbra is a régi
hagyományok szerint. Amit az előkészítőn maximum egy oldalban kell
tömörítenie, azt az iskolában négy-nyolc oldalon kell kifejtenie.

Bár az új érettségi bevezetésének
az is célja volt, hogy a diákoknak ne kelljen külön tanfolyamokon
elsajátítaniuk a felvételi intézményenként meglehetősen eltérő
követelményeit, az érettségi-előkészítők iránt most is ugyanakkora az
érdeklődés, mint korábban a felvételi előkészítők iránt volt. A
DFT-Budapest egész éves, tantárgyanként 20-40 ezer forintba kerülő
előkészítőjére mintegy kétezer fiatal jár. A legtöbben, 890-en a
történelem érettségire tanulnak. – Ez valamivel több hallgatót jelent,
mint tavaly, és sokkal többet, mint amire számítottunk – mondja Fülöp
Judit. Szerinte a nagy érdeklődésnek az általános bizonytalanság az oka.
Sok diák kétségbe van esve, mert az új érettségi teljesen más
képességeket mér, mint eddig, ezért, mint mondják, jó lett volna már a
9. osztálytól így tanulni és vizsgázni. Fülöp Judit úgy véli: a
szaktárca honlapján kevés feladat található, és kevés a kiadvány is,
amiből tanulni lehetne. A DFT saját érettségis könyveit pillanatok alatt
szétkapkodják. Megjegyezte: a korábbiakhoz képest egyre több régebben
érettségizett, de az idén felvételizni szándékozó diák is beül az
előkészítőkre. Számukra teljesen új a rendszer, ők végképp nem az új
elvárások szerint tanultak annak idején.

Az új érettségi szellemiségével Kati és négy
osztálytársa egyébként egyetért. Jónak tartják, hogy nem csupán a
tényanyagot kérik számon, hanem gondolkodni is kell, és összefüggéseket
keresni. – Csakhogy – mondják – akkor tizenkét éven keresztül így is
kellett volna tanítani őket. Szerintük előbb a tanárokat kellett volna
fölkészíteni az új érettségire, mert sokszor ők sem tudják, mi hogyan
lesz.

Arató László, a Magyartanárok
Egyesületének elnöke azt mondja: természetes, hogy a pedagógusok a régi
módszerek szerint tanítanak, mert – az ellentmondásos
követelményrendszer és a meglehetősen esetleges tartalmú gyorstalpaló
tanfolyamok miatt – nem is tudják igazán, mire készítenek föl.

Magyarból például mindössze egy
emelt és egy középszintű tételsor található az Oktatási Minisztérium
honlapján. Egy típusfeladat alapján pedig nem igazán lehet belőni,
milyen kérdésekre kell számítani az érettségin, hiszen lehet, hogy egy
kérdés ugyanolyan típusfeladatnak számít, mégis egészen más – magyarázza
Arató László. Hozzátette: a szóbeli tételek is csak december közepén
jelentek meg a minisztérium honlapján, így addig azokról sem lehetett
tudni biztosat.

A próbaérettségik
sem adnak biztos támpontot. (2003-ban 42 kiválasztott középiskola
diákjai próbálhatták ki magukat egy-egy tárgyból. 2004-ben pedig az
összes 11. osztályos tanulónak meg kellett írnia az öt kötelező
érettségi tantárgy közül legalább egyből – emelt vagy középszinten – egy
tesztvizsgát.) – Irodalomból 2003-ban például Arany János volt a fő
téma, ennek kapcsán Gogol Köpönyegére is rákérdeztek, mert azt Arany
fordította le magyarra – hozott föl egy példát Arató László. – Rengeteg
asszociációs kérdést tettek föl, 2004-ben viszont jóval kevésbé tértek
el a fő témától. Mindezek ellenére Arató László úgy gondolja: pánikra
nincsen ok, csak távlatilag lenne szükség a magyar érettségi
követelményrendszerének tisztítására.

Kopcsik István, a
Történelemtanárok Egyletének alelnöke szintén úgy látja, hogy a
pedagógusokat sokkal jobban föl kellene készíteni az új érettségire, de
ehhez nincs elég pénz és tanfolyam. Rámutatott: sok tanár a
javítókulcsot sem érti, annyira bonyolult és részletekbe menő. Az
igazgatók és helyetteseik meg néhány tanár eljut ezekre a
továbbképzésekre, azután továbbadják az információkat. Persze úgy,
ahogyan ők értelmezték. Kopcsik István a jövőre nézve azt mondja: a
tanárképzésben legalább az utolsó két évben foglalkozni kellene a
kétszintű érettségivel, hogy legalább már a frissen végzett pedagógusok
tisztában legyenek a rendszerrel.

Az
Oktatási Minisztériumban viszont úgy gondolják, a pedagógusok
felkészítése a megfelelő ütemben történik, az új érettségivel
kapcsolatos tudnivalók pedig régóta ismertek. Sipos János, a tárca
közoktatási helyettes államtitkárának közlése szerint a tavaly tavasszal
indult, a kétszintű érettségire felkészítő tanártovábbképzéseken eddig
mintegy tízezer pedagógus vett részt. – Figyelembe véve, hogy a 37 ezer
középiskolai tanárnak csak a 30-50 százaléka érettségiztet egy
vizsgaidőszakban, ez igen jó arány – mondta. A szaktárca az új
érettségivel kapcsolatos tanártovábbképzésre tízezer forintos
különtámogatást biztosít pedagógusonként. Sipos János úgy fogalmazott:
ahol a feladatot komolyan vették, kihasználták a rendelkezésre álló
forrásokat, és elküldték tanáraikat a tanfolyamokra. Ezeken a 30 órás
felkészítéseken a legfontosabb problémákra térnek ki, foglalkoznak a
szakmai követelményekkel, az értékelési módszerrel, és ismerkednek az
eljárási renddel. A továbbképzések az idén is folytatódnak, a
költségvetésben az idei évre is megszavazták ezt a támogatást.

A helyettes államtitkár azonban úgy
véli: igen nagy késésben van az, aki csak az idei tanévben kezdett el
készülni. Az új érettségi általános követelményrendszeréről szóló
rendelet már 1997-ben megjelent, a 2001-ben a kilencedik osztályba lépők
már az új kerettanterv szerint tanultak. Ez a tantervi szabályozás már a
kétszintű érettségire készíti föl a diákokat, az pedig, hogy az
iskolákban valóban eszerint folyik-e az oktatás, az intézmények
felelőssége. Emlékeztetett: 2003-ban már a részletes tantárgyi
követelmények is ismertek voltak – ilyet a hagyományos érettségivel
kapcsolatban soha nem tettek közzé. Azt is két évvel ezelőtt lehetett
már tudni, hogy melyik szakcsoportban melyik tárgyból milyen szintű
vizsgát szabtak meg felvételi követelményként.

Sipos János szerint voltak olyan iskolák, amelyek arra
vártak, hogy a kormányváltással eltörlik a kétszintű érettségit, ezekben
az intézményekben valóban nem készültek az újfajta vizsgáztatásra. – De
aki hajlandó volt komolyan venni a kerettantervi követelményeket, azt
semmilyen meglepetés nem érte az új érettségivel kapcsolatban –
fogalmazott.

Somogyi László viszont
úgy látja: azok, akik bújták a közlönyöket és a jogszabályokat,
hajtották a tételeket, valóban sok mindent megtudhattak a kétszintű
érettségi részleteiről. A Berzsenyi igazgatója szerint a többség számára
azonban csak szeptembertől kezdett kikristályosodni, hogy milyen is
lesz az új matúra.

A kétszintű
érettségi bevezetéséről 1996 óta szó van ugyan, de egy időben távoli
reformról hajlamosak a pedagógusok azt gondolni, hogy talán mégsem
hajtják végre, hiszen a reformok gyakran a kormányokkal együtt elbuknak.
A kétszintű érettségivel kapcsolatos kormányzati tervek és elképzelések
gyakori változása egyébként minden alapot meg is adott erre. 1996-ban
még úgy tervezték, hogy 2004-től vezetik be az új érettségit, később ezt
kitolták 2005-re. A 2002-es kormányváltáskor rövid ideig szó volt arról
is, hogy 2005-ben csak az vizsgázik az új rendszerben, aki akar,
kötelezővé csak 2007-től teszik. Végül eldöntötték: 2005-ben bevezetik a
kétszintű érettségit.

Az új matúra
követelményeit még az Orbán-kormány alatt dolgozták ki, ám a mérce
olyan magasra sikeredett, hogy a mostani kormány kénytelen volt tíz-
illetve 25 százalékkal lecsökkenteni a közép és emelt szintű
követelményeket. Menet közben, 2003 tavaszán derült ki az is, hogy a
felsőoktatási intézményeknek eszük ágában sincs emelt szintű érettségit
követelni a diákoktól, így az új rendszer némiképp értelmét is
vesztette. Ekkor találta ki az oktatási tárca, hogy pluszpontokkal
ösztönözze a diákokat, tegyenek mégis emelt szintű vizsgát. A
pontszámítás így bonyolultabb lett, ráadásul az erről szóló
kormányrendelet csak akkor jelent meg, amikor az érintettek már 11.
osztályosok voltak.

Az új érettségi
bevezetésével a tanárok többsége mindazonáltal egyért, csak az
időpontot halasztották volna – a fentiek miatt is – kicsit későbbre.
Mint mondják: előbb az új követelményrendszer szerint kellene tanítani a
diákokat, és csak azután a szerint vizsgáztatni. Ugyanakkor az is igaz,
hogy a közoktatást csak felülről, pontosabban fogalmazva a kimenet
oldaláról lehet megreformálni. Hiába vezetnek be újabb és újabb
tanterveket, hiába igyekszik az oktatási tárca a lexikális tudás helyett
a képességek fejlesztését előtérbe helyezni, ha a végső számonkérés,
vagyis az érettségi és a felvételi követelményrendszere nem változik.

A pedagógusok és a diákok a
bizonytalanság ellenére bizakodóak is a tavaszi vizsgaidőszakkal
kapcsolatban. Többen úgy vélik: mindenkinek – a minisztériumnak, a
tanároknak és a diákoknak is – alapvető célja és érdeke, hogy botrány
nélkül menjen le az új érettségi. A tanárok szerint pánikra ezért nincs
ok, legföljebb némi szervezési problémák adódhatnak. Úgy vélik: a
feladatok könnyűek lesznek, és jó érettségi eredmények születnek majd –
más kérdés, hogy ez komoly gondokat okozhat majd a felvételi
rangsorolásnál.

Magyarországon
először 1851-ben szerveztek érettségit: a vizsgának ettől kezdve egy
teljes évszázadon át két célja volt. Egyrészről a középiskolai
tanulmányok lezárására szolgált, másrészről azt mérte: kellő
„érettséggel” rendelkezik-e az adott diák a további – egyetemi,
főiskolai – tanulmányok folytatásához. A XIX. század végén már több
állás betöltésének feltétele volt az érettségi: 1883-tól például csak
matúrával a zsebében lehetett valaki köztisztviselő. Ütőné Visi Judit,
az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársa érdeklődésünkre
elmondta: az érettségin ekkoriban az általános műveltségen túl az is
fontos volt, hogy a vizsgázó megfelelő erkölcsi, vallási és hazafias
szellemről tegyen tanúbizonyságot. Iskolánként azonban még változatos
volt, hogy pontosan mit kértek számon az érettségizőktől. A kezdetekkor
még csak egy nagyon szűk rétegnek – a korosztály alig tíz százalékának –
adatott meg, hogy érettségit adó iskolába járhasson. Az idő múlásával
azonban egyre több fiatal szerzett érettségit, a diákok tudásban és
képességben egyre jobban különböztek egymástól, így a matúra egyre
kevésbé felelt meg a kettős – a lezáró és a szelektáló – célnak. Már a
XX. század elején felmerült, hogy szét kellene választani a két
funkciót, de az érettségi és a felvételi vizsgát csak 1952-ben
választották külön. A gimnáziumi érettségi és vizsgaszabályzat 1974-ben
jelent meg: ezt később sokszor módosították, de a matúrákat lényegében
egészen 2004-ig ennek alapján bonyolították le. Az érettségi innentől
kezdve egységesebbé vált, ekkor írták elő, hogy mindenkinek négy
vizsgatárgyból – magyarból és matematikából, illetve két választott
tárgyból – kötelező maturálnia. 1974-ben nem osztályozták a matúrát,
csupán annyi került a bizonyítványba, hogy „dicséretesen megfelelt”,
„megfelelt” vagy „nem felelt meg”. – Ezt a háromfokozatú minősítést
azonban nagyon hamar megszüntették, és visszaállították az ötfokú
érdemjegyskálát. Négy évvel később, 1978-ban már öt tárgyból kellett
érettségizni: magyarból, matematikából, történelemből, egy idegen
nyelvből és egy választott tárgyból. Ez egészen a mai napig így van, és
az új, kétszintű érettségi rendszerben is így lesz.