Van-e
fegyelmező eszköze a pedagógusnak?
(Forrás: Magyar Rádió)

Kérdés, életszerű-e az, hogy az a másik
huszonnyolc gyerek a kezét-lábát törné azért, hogy tanuljon, miközben
egyik renitens társuk a jogait gyakorolja a többiek
rovására? 
  
Sokat hallunk manapság a tanulók jogairól. Általában maguk
az érintettek is tisztában vannak ezekkel, néha talán túlzottan is –
egyikük-másikuk a többiek rovására érvényesíti. Legalábbis a pedagógusok
joggal hivatkoznak arra, hogy a fékezhetetlen gyerek a többieket
akadályozza a tanuláshoz való joguk gyakorlásában. A háború előtt ilyen
esetekben megszokott eszköz volt a körmös, és még néhány éve, évtizede
is minden további nélkül meg lehetett húzni a renitens diák fülét. De
ma?
  
Varga László, a Pedagógus
Szakszervezet elnöke szerint: ” Az, hogy az individuum erőteljesebb
hangsúlyt kap a rendszerváltást követően, talán még érthető is.
Ugyanakkor ma már szembe kell nézni azzal, hogy az individuum mindig
közösségben létezik. Tehát igenis a többségnek van joga, és ez fontos!
Csak kérdés (és ez végig bennem motoszkál), hogy a szituációban
életszerű-e az, hogy az a másik huszonnyolc gyerek a kezét-lábát törné
azért, hogy tanuljon. Inkább az a valószínű, hogy az osztály lelkesen
mosolyog az osztály bohócán, aki ezzel látszólag egy közösségi sikert ér
el, s ez még tovább erősíti. Ezért az, hogy a többi gyerek hogy
viszonyul hozzá, az adott szituációban sokkal nagyobb fékezőerő lehet,
mint a tanári magatartás.”