Egy hét
múlva tárgyalja a kormány az új felsõoktatási törvény
tervezetét, amelyet Magyar Bálint oktatási miniszter szerint már a
szakma is a magáénak érez.
(Forrás: Népszabadság – Varga
Dóra

Ön kiigazodik az
új érettségi-felvételi pontszámításban?

Igen, de valóban bonyolult
rendszerről van szó. Nem pusztán azért, mert új, hanem azért is, mert az
átállási idő alatt be kell számítani a korábbi, más rendszerben mért
teljesítményeket is.

Erre mondják a szülők, hogy igazságtalan
előnyökhöz juttatják a korábban érettségizetteket.

Nem a szülők mondják, hanem az a két szülő, aki az
Alkotmánybírósághoz fordult. A korábbi rendszer jóval nagyobb
igazságtalanságokat okozott. Ha valaki egy gyengébb középiskolában jó
érdemjegyeket szerzett, az így hozott pontjainak a duplázásával jóval
magasabb felvételi pontszámot ért el, mint az, aki erősebb gimnáziumba
járt. Én annak idején a Fazekas gimnázium orosz nyelvi tagozatára
jártam. Két osztálytársnőmet az orosztanárnő eltanácsolta: a kettesükért
cserébe másik iskolába kellett menniük. Átiratkoztak a Vörösmarty
Gimnáziumba, és ott az egyik lányt mint az iskola legjobb oroszosát,
jutalomutazásra küldték Leningrádba. A most bevezetett érettséginél a
hozott pontokat már nem lehet duplázni, azaz nem lehet pusztán jó
iskolai osztályzatokkal felvételt nyerni. Meggyőződésem, hogy olyan
szabályokat hoztunk, amelyek a lehető legméltányosabban oldják meg az
átmeneti időszak nehézségeit. Csodálkozom Pokorni Zoltán sugallt
javaslatán, hogy ne ismerjük el senki korábbi érettségi eredményét,
hanem vizsgázzon le mindenki újra. Ez volna a legnagyobb
igazságtalanság.

Pokorni Zoltán azt is kifogásolta, hogy a
korábban érettségizetteknek, ha javítani akarnak eredményükön, az újra-
írt matúráért fizetniük kell.

Lehet, hogy nehezen nyelte le a szféra a törvényt, de
most már érzik, hogy nem keserű ez a pirula, sőt, ez a túlélés
feltétele. Gusztos Péter, SZDSZ-es képviselőtársam a költségvetési
törvény vitájakor egyéni módosító indítványt nyújtott be azért, hogy az
elmúlt három évben érettségizetteknek méltányosságból ne kelljen
fizetniük a vizsgáért. Ezt a kormány sem támogatta, de a Fidesz –
személy szerint Pokorni Zoltán – is leszavazta. Ha akkor nemmel
szavaztak, miért mondják most az ellenkezőjét?

A javaslat, hogy fizessenek a korábban
érettségizők, az ön által vezetett minisztériumtól
származik.

Az új
érettségi rendszerben a vizsgát a későbbiekben mindenki annyiszor
ismételheti meg, ahányszor akarja. Ez szolgáltatás, ami pénzbe kerül. Ha
a felvételizők nem térítenék meg legalább részben ennek a költségeit,
akkor az adófizetőknek kellene állniuk a teljes költséget.

Bár a jelentkezési
lapok után eddig is kellett eljárási díjat fizetni, maga a felvételi
vizsga, amelyet most az érettségi helyettesít, eddig ingyenes volt. És
szintén évente meg lehetett ismételni.

Éppen ezért gondolta úgy az SZDSZ,
hogy méltányosságból pár évig még ingyenessé kell tenni az újraírt
érettségit. Készül is egy miniszteri rendelet, amelynek értelmében
visszatérítjük azoknak a vizsgaköltségeket, akik azért kénytelenek újból
érettségizni, mert a felvételiként előírt tárgyból nem maturáltak
korábban, illetve azoknak, akik olyan helyre jelentkeztek, ahol
követelmény az emelt szintű érettségi.

A tanárok könnyű érettségi feladatokra
számítanak, mert, mint mondják, nemutolsó sorban a minisztérium érdeke
is, hogy botrány nélkül menjen le az új érettségi. De akkor a magas
pontszámok miatt lesz gond a rangsorolásnál. Ön mire
számít?

Egyszer azt
kérik tőlem számon, hogy mindenki meg fog bukni, máskor pedig azt, hogy
mindenki jelest fog kapni. Szerintem egyik sem következik be. Azt várom,
hogy az érettségi eredményei egy-egy iskola vonatkozásában közelíteni
fognak a korábbi felvételik eredményeihez. Ahonnan korábban kevesebb
diák került be egyetemre vagy főiskolára, ott az új érettségi eredményei
valószínűleg rosszabbak lesznek, mint a régieké. De nem lesznek
gyengébbek, mint a korábbi felvételi teljesítmények.

A tavalyinál 17 ezerrel kevesebben, csak
mintegy 150 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba. A Fidesz szerint ennek
az az okai, hogy nem épültek új kollégiumok…

A szakszerűtlen demagógia
határtalan.

…emelkedik a költségtérítés összege,
kevesebb az államilag finanszírozott egyetemi és főiskolai
férőhely.

Egy
hónapon belül több mint egy tucat felsőoktatási intézménnyel írunk alá
szerződést 44 kollégium, azaz 17 ezer szálláshely felújításáról az
úgynevezett Public Private Partrenship program keretében.

Vagyis magántőke
bevonásával.

Rossz
vicc, hogy a rendszerváltás után 15 évvel szitokszó a magántőke.
Manapság minél polgáribbnak mondja magát valaki, annál „kommunistább” a
vélekedése. A költségtérítés összege nem emelkedik. De az új
felsőoktatási törvényben megszabunk egy minimumot: a képzési költségek
felénél nem lehet kevesebb pénzt kérni. Ez nagyjából megfelel a
jelenlegi tandíjaknak. Ha ugyanis a tandíjas képzésben a kért összegek
nem fedezik a költségeket, az intézmények az államilag finanszírozott
diákok után kapott támogatásokat csoportosítják át. Ezt nem szeretnénk. A
jelentkezők alacsonyabb számának valódi oka egyrészt a demográfiai
csökkenés, másrészt a kilencvenes évek elején kimaradt diákok közül
azokat, akik tovább akartak tanulni, már nagyrészt felvették valahová.
Az államilag finanszírozott keretszám változatlan, de a belső elosztása
valóban más. Nem abból a szempontból van túlképzés, hogy túl sokan
tanulnak a felsőoktatásban, hanem hogy túl sokáig maradnak bent.
Nyugat-Európában a hallgatók 20 százaléka jár a kétéves, gyakorlati
tudást adó felsőfokú szakképzésre, nálunk két-három százalék. Ezen
próbálunk változtatni a keretszámok átcsoportosításával.

Úgy tűnik, a
felsőoktatási reformot sikerült lenyomni a felsőoktatás torkán, és
március 9-én tárgyalja a kormány. Elégedett?

Igen. Lehet, hogy nehezen nyelte le
a szféra a törvényt, de most már érzik, hogy nem keserű ez a pirula,
sőt, ez a túlélés feltétele. Úgy érzem, sikerült megnyerni a reformhoz a
szakma legitim szervezeteinek a támogatását. Magukénak érzik azt a
változatot, amelyhez a viták során eljutottunk, és most készek arra,
hogy kiálljanak mellette.

Az oktatók viszont sérelmezik, hogy
miközben a miniszterelnök stratégiai ágazatnak nevezi a felsőoktatást,
ezres nagyságrendű elbocsátások várhatók, és 25 milliárd forint hiányzik
az intézmények költségvetéséből.

Hogy mennyi hiányzik, azt sokféleképpen lehet számolni.
Az új törvény, amikor a minimálbérhez köti a támogatásokat, épp azt
szolgálja, hogy reálértékben ne csökkenhessen a felsőoktatás támogatása.
Az elbocsátások kétharmad részben nem az oktatókat érintik. Azt pedig
milyen ősi magyar szokás írja elő, hogy egy gondnoknak, egy kertésznek
vagy egy kollégiumi portásnak közalkalmazottnak kell lennie? Ráadásul az
oktatók egy része, miközben felveszi a nyugdíját, teljes állásban
közalkalmazott. Elismerem, hogy rendkívül feszes az intézmények
költségvetése, és azt is, hogy nincs meg a béremelés fedezete, ha nem
változtatnak a jelenlegi szerkezeten. A szakszervezetekkel kötött
alkukban a teljesítmény és a minőség mindig háttérbe szorul. Nem lehet a
világ versenyében úgy helyt állni, ha a tehetségtelen és a tehetséges
is ugyanannyit kap.

Rá lehet erőltetni az oktatásra ilyen
rövid idő alatt ennyi mindent? Új közoktatási törvény, új szakképzési
törvény, az érettségi reformja és most a felsőoktatási
reform.

Jó lett
volna, ha Semmelweis azt mondja az orvosoknak, egyelőre elég, ha csak az
egyik kezüket mossák meg a szülés levezetése előtt? Pedig az
fokozatosan bevezetett változás lett volna! Az egész világ szalad előre.
A mi reformjaink nem gyorsabbak, mint az európaiak. Nem vagyok olyan
politikus, aki négy évig sziesztázni jár be a minisztériumba, majd pedig
azzal nyugtatja magát a ciklus végén, hogy legalább nem okozott
komolyabb felfordulást.