Különleges
interjút adott a korábbi német köztársasági elnök, Richard von
Weizsäcker a Spiegel és az FAZ kiadóinak.
(Forrás: National
Geographic)

A veterán politikus a
Hitler elleni merénylet előkészítéséről nyilatkozott, illetve arról,
hogy mit tudtak Auschwitzról a Wehrmacht katonatisztjei.A német sajtó
vezető egyéniségei, a Spiegel magazin főszerkesztője, Stefan Aust és a
Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kiadója, Frank Schirrmacher
különleges interjút készítettek a második világháború befejeződésének
hatvanadik évfordulójához közeledve. A két vezető beosztású újságíró
Richard von Weizsäckert faggatták múltjáról, emlékeiről.

A beszélgetésben Weizsäcker elmondta, hogy még fiatal
katonatisztként, a második világháború idején hallott a Hitler ellen
készülő merényletről. Néhány héttel a sikertelen akció előtt az egyik
szervező megkereste, hogy készen áll-e az összeesküvőkkel való
együttműködésre. Weizsäcker igent mondott, bár a szervezkedés
részleteibe nem avatták be pontosan.

Mint ismeretes, Hitler ellen 1944. július 20-án
kísérelt meg merényletet gróf Stauffenberg (Claus Schenk Graf von
Stauffenberg) vezetésével egy katonai csoport. Weizsäcker Stauffenbergen
kívül több tagját is ismerte a szervezkedőknek, így például három
héttel a merénylet előtt Fritz Schulenburg (Friedrich Werner Graf von
Schulenburg) kereste fel őt Potsdamban. Schulenburg gróf zavaros
pályafutását, kalandok és árnyak tarkítják: a nácik pártolójából
meggyőződéses ellenállóvá vált – Weizsäcker szerint. Schulenburg
tájékoztatta az akkor még fiatal tisztet, a későbbi szövetségi elnököt a
merénylet tervéről, de a dátumot nem közölte vele.

A szervezkedők arra voltak kíváncsiak, hogy Weizsäcker
hajlandó lenne-e melléjük állni, a rendelkezésére álló
csapattestetekkel, ha sikerül az akciójuk. A Wehrmacht tartalékos
tisztjeként Weizsäcker igent mondott, de részvételére, későbbi
együttműködésére nem volt szükség, hiszen a Hitler elleni merénylet
sikertelen maradt, az elkövetőket pedig kivégezték.

Az interjú készítői Weizsäckert arról is faggatták,
hogy mit tudott Auschwitzról, a katonák kegyetlenkedéseiről, az egyéb
megsemmisítőtáborokról. Ennek kapcsán a német ex-elnök elmondta: nem
emlékszik olyan napra, amikor valóban hitte volna, hogy megnyerhető a
háború. Ugyanakkor megjegyezte: a szörnyűségekről nem tudtak a
csapattisztek, akik nem hallgatták az angol rádiót vagy nem jártak
magasabb berlini körökbe. Pontosabban keveset vagy semmit sem tudtak.
Weizsäcker például úgy emlékszik, hogy az „Auschwitz” szót csak 1945
elején hallotta először.

Sőt az
úgynevezett Einsatztruppékről sem tudott, amelyekben katonák is részt
vettek, s amelyek tömeges kivégzéseket hajtottak végre a hadműveleti
területeken. A német veterán politikus azt is kiemelte, hogy a
koncentrációstáborok létezéséről sem voltak ismereteik. Weizsäcker azt
állítja az interjúban, hogy édesapja – aki pedig Ribbentropp, a hírhedt
náci külügyminiszter mellett dolgozott államtitkárként egy ideig -,
tehát Ernst von Weizsäcker sem tudott Auschwitzról. (Ez azonban igen
kétséges, ugyanis mint cikkünk későbbi részéből kiderül, az édesapa
zsidók deportálásáról szóló intézkedést is aláírt, méghozzá Auschwitzba
való deportálásról volt szó! Erről egyébként a Deutsches Historisches
Museum, a Német Történeti Múzeum honlapján is olvasni lehet.)

A Weizsäcker család történetét több
évszázadon át lehet nyomon követni – visszafelé az időben -, de a
família igazi politikai karrierjét csak a XIX. század végén alapozták
meg. Karl Hugo Freiherr von Weizsäcker 1853-ban született Stuttgartban, s
életében számos württembergi politikai posztot töltött be. Az első
világháború előtt különböző kormányzati és bírósági posztokat tölt be a
német tartományban. A XIX. és a XX. század fordulóján a kultusztárca
vezetéséig avanzsál (1900-1906), majd pár hónapos tartományi
külügyminiszterkedés után 1906 és 1918 között Württemberg
miniszterelnöke és külügyminisztere. Minthogy az első világháború
átalakítja a német közigazgatást, ő volt e tartomány utolsó kormányfője.
1916-ban kapott magasabb nemesi rangot (Freiherr). Karl Hugo 1926-ban
hunyt el. Az ő fia volt Ernst von Weizsäcker, aki a náci külpolitika
egyik irányítója volt a második világháború első
éveiben.
 
Ernst von Weizsäcker az első
világháborúban katonatiszt (korvettkapitány) volt, majd diplomáciai
pályára lépett. A náci időkben, a második világháború kitörésekor évekig
a legmagasabb rangú hivatalnoka volt, a német külügyminisztérium, a
„Wilhelmsstrasse” államtitkáraként Ribbentropp mellett dolgozott.
Belépett a náci pártba és az SS-be is. Részt vett a
Sztálin-Hitler-paktum, illetve más néven Molotov-Ribbentropp-paktum
létrehozásában, amely Kelet-Európát osztotta fel a két diktatúra között.
Később – minthogy mérsékeltebb álláspontot képviselt feletteseinél –
többször is kérte a felmentését. Végül 1943-ban a Vatikánba helyezték
át, s a háború végét Olaszországban, Rómában érte meg. Ezután a
nürnbergi perben önkéntesen jelentkezik tanúnak. Később viszont maga is
vádlottá válik: a nürnbergi perhez kapcsolódó, úgynevezett
„wilhelmsstrassei” perben fia, Richard, a későbbi köztársasági elnök az ő
jogi védelmében segédkezik, ám végül hét évre ítélik 1949-ben. A
rákövetkező évben, 1950-ben azonban amnesztiával szabadul Ernst von
Weizsäcker, aki ezután röviddel, 1951-ben meghalt. Ernst von
Weizsäckerről tudjuk, hogy még a két világháború között fedezte egyik
katonatársát, aki részt vett a kommunista vezető, Karl Liebknecht
meggyilkolásában. Bár államtitkárként Hitlert mérsékelni akarta a
terjeszkedő politikában, később kiderült, hogy Ernst von Weizsäcker
francia zsidók Auschwitzba való deportálásáról szóló utasítást is
aláírt, amikor még a német külügyminisztérium második embere
volt.

Az 1920-ban született Richard
von Weizsäcker, aki a Német Szövetségi Köztársaság legfőbb közjogi
méltósága volt egy évtizeden keresztül, 1984 és 1994 között. Korábban a
CDU, a kereszténydemokraták parlamenti képviselője, az evangélikus
egyház egyik vezetője, illetve Berlin kormányzó-polgármestere volt.
Richard von Weizsäcker a német újraegyesítés elnökeként történelmi
időszakban állt az NSZK élén, amely magába olvasztotta az egykori NDK-t.
A német köztársasági elnök funkciója reprezentatív jellegű, Weizsäcker
azonban hivatali idejében népszerűvé vált a kisebbségek, az elnyomottak
iránti gesztusaival.
 
Érdekesség, hogy míg
Richard von Weizsäckert a konzervatívok kérték fel köztársasági
elnöknek, testvérét, Carl Friedrichet még Willy Brandt, a híres német
szociáldemokrata vezető, az SPD kancellárja javasolta volna még korábban
erre a tisztségre. Carl Friedrich von Weizsäcker azonban nem fogadta el
Brandt felkérését. Ő egyébként német atomfizikus, aki a plutóniumbomba
tervén is dolgozott a harmincas-negyvenes években. A német
atombombaprogramban egykori tanárával, Werner Heisenberggel, és a
maghasadás felfedezőivel, Otto Hahnnal és Fritz Strassmann-nal is együtt
dolgozott, de nem értek el eredményeket. (Hogy szándékosan
szabotálták-e a munkát, vagy sem, az egyelőre vitatott. (A német
atombomba esetleges kifejlesztéséről nemrégiben a National Geographic
Online-on is beszámoltunk.)

Carl
Friedrich az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok
energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Vele egyidőben jött rá
Bethe is arra, hogy a magfúzió termeli az energiát a mi Napunkban. Hans
Bethe később Nobel-díjat kapott (ő akkor már Amerikában élt) ezért a
teóriájáért, Weizsäcker, aki Németországban maradt, és professzor volt a
náci időkben, viszont nem részesült a legmagasabb tudományos
elismerésben. A második világháború után Carl Friedrich von Weizsäcker
az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként
tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát is kapott, ahol elsősorban
Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.