A
tankönyvek szövegeinek pontos megértése gyakran gondot okoz a
tanulóknak, ami kudarcélményt és frusztrációt okoz.
(Forrás:
origo)

Egy nemrégen közzétett
felmérés a tankönyvi szövegekben előforduló szakszavak számát vizsgálta.
Az adatok szerint van olyan középiskolai biológiakönyv, amelyben tíz
oldalon több mint 400 szakszó található, egyes történelemkönyvek pedig
egyetlen témakör tárgyalásához 88 szakkifejezést használnak. Az
általános iskolai kínálatban van olyan könyv, amely mondatonként majdnem
három idegen szót tartalmaz.

Magyarországon a szülők és tanárok
egyre többször panaszkodnak amiatt, hogy nehezen érthető a tankönyvek
szövege. A túl sok és túl nehéz ismeretanyagot tartalmazó tankönyv
túlterheli a tanulókat, kudarcélményt és frusztrációt okoz – vélik
nevelési tanácsadók. Egy közelmúltban közzétett vizsgálat többek között a
tankönyvek szövegeiben levő idegen szavak, szakkifejezések
megszámolásával, a mondatok hosszúságának vizsgálatával próbálta
felmérni a kritikák jogosságát, illetve összehasonlította a különböző
tankönyveket.

A legtöbb tanulási
problémát a szakszavak szokták okozni a tanulóknak. Az általános iskolai
tankönyvekben mondatonként átlagosan másfél-két szakszó fordul elő. Van
olyan biológiakönyv, amely mondatonként csaknem három szakkifejezést
tartalmaz. A vizsgálat tapasztalatai alapján többnyire jellemző, hogy a
természettudományi tárgyak tankönyveiben sokkal több szakszó fordul elő,
mint például a történelemtankönyvekben.

A középiskolai tankönyvekben mondatonként átlagosan 2-3
szakszó van, a különböző kiadók könyvei között azonban nagy a
különbség. Az egyik biológiakönyvben mondatonként csaknem négy
szakkifejezés szerepel. A legfeltűnőbb adatok a középiskolás biológia
tankönyveknél láthatók, ahol tízoldalnyi szövegben több mint 300, egy
esetben pedig több mint 400 speciális szakszó található.

A tanulást az idegen szavak
ismétlődése is elősegíti, a speciális szakszavak többsége azonban
legtöbbször egyszer vagy kétszer fordul elő a szövegekben, pedig
általában ezek jelentik az új ismeretet a tankönyvi leckékben. A
középiskolai történelemtankönyvek például, bár viszonylag kevesebb
szakkifejezést használnak, azokat azonban mindössze egy vagy két
alkalommal. A történelemkönyvek között van olyan, amelynek a kiegyezés
témakörének elmagyarázásához 88 szakszóra van szüksége, míg más
tankönyveknél ez az érték 40 körüli. Az előbbi tankönyv 44, a többi
mindössze 10-14 évszámot rendel a kiegyezéshez.

A vizsgálat vezetője, a Commitment Pedagógiai Intézet
főigazgatója, Kojanitz László szerint a szerzők sok esetben túlértékelik
a diákok szövegértési képességeit, nem alkalmazkodnak az életkori
sajátosságokhoz. „Gyakorta előfordul, hogy a tanulói terhelés könnyítése
érdekében a tankönyvszerzők igyekeznek rövidebbre fogni a tankönyvi
leckéket. Ezt azonban a magyarázó vagy kiegészítő információk
elhagyásával valósítják meg. Ilyenkor nemhogy könnyebb, inkább nehezebb
lesz a tanulók dolga” – írja Kojanitz a tanulmányban.

A vizsgálat során a mondatok
hosszúságát is vizsgálták. „Lehet nehezen érthető szöveget írni úgy is,
hogy kevés benne az ismeretanyag, de a mondatok túl hosszúak” –
magyarázta Kojanitz. A magyar tankönyvek esetében a 100 betűhelynél
hosszabb mondatokat már nehéznek számítanak. Ennek jelentőségét a
tankönyvszerzők is érzékelik Kojanitz szerint, de több tankönyv használ
120 betű körüli hosszúságú mondatokat. Nagy különbségek vannak az
illusztrációk mennyiségében is, amelyek könnyebbé teszik a megértést.

Kojanitz szerint a tanulók
teljesítményével összevetve lehetne megválaszolni a kérdést, hogy
oldalanként hány szakszó az, amely felett már a diákok többségének
szövegértési problémái adódnak. „Nem ugyanaz, ami a tanórán történik és
ami a tankönyvben van” – mondta Kojanitz.

A megkérdezett nevelési tanácsadók egyetértettek abban,
hogy „szükségtelen és káros a tankönyvekben az idegen szakszavak
tömkelege”. „Ha azt éli meg a gyerek, hogy folyamatosan nem érti a
tankönyv szövegét, az súlyos frusztrációt, teljesítményszorongást okoz” –
mondta Bátorné Páhoki Zita pszichológus. Szerinte ezt a helyzetet a
helyes tankönyvválasztással meg lehet előzni. A pedagógusnak meg kell
tudni ítélni, hogy melyik tankönyv tanítható – vélte.

Radnóti Emőke nevelési tanácsadó
hangsúlyozta, hogy a tanulási nehézségekért nem kizárólag a tankönyvek
tehetők felelőssé. A tankönyvi szövegekkel felmerülő problémák szerinte
többnyire kiküszöbölhetők, ha szabadon lehet kérdezni a tanártól, ha a
diák nem ért valamit. „Nem minden tanár szereti azonban, ha kérdéseket
tesznek fel a gyerekek” – vélte Radnóti. Fehérné Csikós Zsuzsa nevelési
tanácsadó úgy fogalmazott: ha a gyerek nem tudja, mit jelent a „pék” szó
és megkérdezi, még azt is el kell magyaráznia a
pedagógusoknak.

A tankönyvekben az
utóbbi időben egyre több adat szerepel, aminek részben az az oka, hogy a
legújabb tudományos eredményeket is beépítik az anyagba. Kojanitz
László szerint a tankönyvek funkciója is megváltozott: a szerzők inkább
kínálatot, hátteret akarnak adni az órai anyaghoz. A tanárok azonban ezt
úgy értelmezik, hogy egyre több a kikérdezni való anyag. A
tankönyvszerzőt ma már nem köti a szigorúan kidolgozott tanterv sem –
tette hozzá Kojanitz.