Félmillió
diák fizetett fejenként ezer, összesen mintegy félmilliárd forinttal
többet a gyakorlatilag szinte használhatatlan chipes
diákigazolványért.
(Forrás: origo)

Az 1998-ban bevezetett kártya használatához szükséges
fejlesztések ugyanis elmaradtak, mert sem a kormányzatnak, sem az
egyetemeknek nem volt rá pénzük. Emiatt a chipet csak néhány helyen
lehet használni, bár minden egyetemista és főiskolás megvásárolta. Ennek
ellenére az Oktatási  Minisztérium most új típusú, még több
fejlesztést igénylő chippel rendelkező kártyák kiadását
tervezi.
 
Ma Magyarországon több mint kétmillió diák tanul alap-,
közép- és felsőoktatási intézményekben. Az alap- és középfokú oktatásban
közel 1,8 millióan, a felsőoktatásban körülbelül 500 ezren rendelkeznek
diákigazolvánnyal. A felsőoktatási hallgatók 1998 óta chippel ellátott
azonosító kártyát kapnak, pontosabban vesznek tanulmányaik kezdetekor.
Egy közoktatásban használatos diákigazolvány előállítási költsége 360
forint, az eljárási illetékkel együtt a diákoknak 500 forintot kell érte
fizetniük. A chipkártyás diákigazolvány 1500 forintba
kerül.

A diákigazolványt az Oktatási
Minisztérium bocsátja ki, és annak háttérintézménye, a Diák-Bónusz Kht.
végzi a diákigazolványon található chip felhasználásával kapcsolatos
gyakorlati teendőket. A felsőoktatási diákigazolvány volt az első olyan,
országos szinten bevezetett hivatalos „B” típusú biztonsági okmány,
amely a legkorszerűbb kártyatechnológiát, az úgynevezett
multifunkcionális mikroprocesszoros kártyát
tartalmazta.

A chip bevezetése
kettős célt szolgált. Egyrészt a hamisítások megelőzését, mert a
hagyományos érvényesítőmatricákkal könnyű csalni. Ha ugyanis valaki
elveszíti az igazolványát vagy a matricát, újat kérhet. Aztán, ha mégis
megtalálja, biztosan akad vevő rá. A diákigazolvánnyal ugyanis számos
kedvezmény vehető igénybe, a BKV-bérlet például feleannyiba kerül. Egy
budapesti diák nagyjából 50 ezer forintot spórolhat meg évente a
diákigazolványával. Az elektronikus érvényesítés, amire a kártya elvileg
alkalmas, megoldotta volna ezt a problémát.
 

A másik cél a diákok elektronikus azonosítása, az elektronikus
fizetés – például tankönyvásárlásnál, fénymásolásnál vagy az egyetemi
üdítőautomatáknál – és a szemeszterek elektronikus érvényesítése lett
volna. A tervek között szerepelt, hogy a chipet használhatják a
könyvtárakban vagy a kollégiumok új beléptetőrendszereinél is. Az
1998-tól kiadott chipes diákigazolványok főpróbáját hat évvel később,
Szegeden tartották. Bár a próba jól sikerült, ma a félmilló chipes
diákigazolványt a diákok elenyésző hányada használja a fenti célokra. A
biztonsági funkció sem valósult meg, továbbra is a matrica jelzi egy-egy
kártya érvényességét. Szőke Péter, a Diák-Bónusz Kht. ügyvezetője
elmondta, hogy sajnálatosnak tartja, hogy a diákok nagy része nem tudta
kihasználni az igazolványát. A félmillió diákból elvben kétszázezernek
lenne erre lehetősége, mert „az országos rendszer sajnos nem épült ki”.
Ők azonban nemigen tudnak arról, hogy mire használhatnák a diákjukat.
Budapesten a Hallgatói Információs Központ épületében például olcsón
internetezhetnének vele.

A maradék
háromszázezer diáknak elvi lehetősége sincs, hogy hasznát vegye a
chipnek, amit megvásárolt. Az elmúlt években ugyanis a kormányzat nem
tudott elég pénzt költeni megfelelő alkalmazások kialakítására. Ami az
egyetemeket illeti, az ügyvezető szerint érthető, hogy nem költöttek
erre. „Belátom, hogy ha választaniuk kell, hogy kiépítsék a rendszert,
ahol használhatóak a chipek, vagy felújítsanak egy omladozó tantermet,
az utóbbit választják” – fogalmazott. „Az is igaz, hogy sokszor egy-egy
új rendszer, például egy kollégiumi beléptető kialakításánál, figyelmen
kívül hagyták a diákigazolványban lévő chipet, és új kártyát adtak ki
feleslegesen” – tette hozzá. Az ügyvezető szerint a kormányzat tanult az
elmúlt hét évből, és a következő időszakban mindent megtesznek, hogy
használhatóbbá tegyék a diákigazolványokat.

Ugyanakkor új típusú chippel rendelkező kártyák
kiadását is tervezik. Szőke Péter elmondta, hogy az új, korszerűbb
chippel lehetőség lesz elektronikus aláírásra, és e-bérletként is
funkcionálhat majd a tömegközlekedési eszközökön. Előreláthatólag 2006
elején kezdik kiadni ezeket a diákigazolványokat. Hogy jobban lehet-e
használni őket a gyakorlatban, az a további fejlesztésektől függ. Az a
félmillió diák, aki fejenként ezer, összesen mintegy félmilliárd
forinttal többet fizetett a gyakorlatilag szinte használhatatlan chipes
kártyájáért, ebben már nem érdekelt.