Közös
filmvetítés a TTE és a Best Hollywood szervezésében.

A Best Hollywood és a Történelemtanárok Egylete
tisztelettel meghívja az érdeklődő történelemtanárokat 2005. május 3-án
kedden 15.00-kor a Vörösmarty moziba (1085 Budapest Üllői út 4. a Kálvin
térnél) Az utolsó óráig – Hitler titkárnőjének visszaemlékezései című
film vetítésére. A filmvetítésre 60 helyet tudunk biztosítani,
jelentkezni az info@tte.hu e-mail címen lehet. A
sikeres jelentkezést visszajelezzük, a helyek betöltésekor a
jelentkezési sorrendet vesszük figyelembe. Jelentkezési határidő:
2005. május 2. 17.00.

Traudl Junge 1943-tól a náci birodalom összeomlásáig volt
Adolf Hitler egyik személyi titkárnője. Dolgozott a főhadiszálláson a
Farkaslakban, az obersalzburgi Berghof-ban és a berlini különvonaton.
1944-ben szemtanúja a sikertelen Stauffenberg-merényletnek; a háború
utolsó napjait és a Führer öngyilkosságát a Führerbunker-ben, a
körbezárt fővárosban élte át. Hitler Traudl Jungenek  diktálta
le végrendeletét.

Ebben a filmben
nyilatkozik először Traudl Junge nyilvánosan az életéről, vall
önmagáról. Beszél müncheni gyerekkoráról, a véletlenekről és az
életkörülményekről, amik először Berlinbe „A Führer Kancelláriájába”
majd később mint személyi titkárnőt a Farkaslakba vezették. Beszámol a
napi eseményekről, amelyek barátságos banalitása abszurd ellentmondásban
van a náci hatalom népirtó politikájával.

Az utolsó óráig csak az elbeszélőre koncentrál:
intenzíven és roppant töményen tárja elénk Junge évtizedekig titkolt,
előítéletektől mentes gondolatait a történelemről, az elfojtásról, az
egyéni felelősségről és a bűnről. A film nem bocsátkozik spekulatív
történelem-értelmezésekbe Hitler személyével kapcsolatban. A filmben
tanúi lehetünk, ahogy Junge asszony a nemzetszocializmus dühödt
ellenzőjévé lép elő, valamint ahogyan arról vall, hogy soha nem tudta
magának megbocsátani akkori naivitását,
nemtörődömségét.

A
filmről:

A
beszélgetések André Heller és Traudl Junge között 2001-ben Melissa
Müller írónő közreműködésével jöttek létre, aki ebben az időben Traudl
Junge – már 1947-ben papírra vetett – emlékiratainak kiadásával
foglalkozott. Othmar Schmiderer, aki a kamerával követte a
beszélgetéseket, olyan filmes megközelítési módot választott, aminek
köszönhetően kevés beállítást használt és lemondott minden fölösleges
mesterséges megvilágításról. A kamera mellett a hangmérnöki feladatokat
is ő intézte, így tudták elkerülni, hogy az interjú túlzott
beállítottságot sugározzon. A beszélgetéseket 2001 elején Junge asszony
müncheni lakásában vették fel. Heller és Schmiderer a tízórás anyagból
először egy 3 és fél órás változatot vágott össze, amit megmutattak
Traudl Jungénak. A vetítések alkalmával Jungénak lehetősége nyílt arra,
hogy a kamera előtt kiegészítéseket és javításokat eszközöljön. Az új
felvételekkel kiegészítve Heller és Schmiderer a filmet végülis 90
perces mozi változatra vágták.
A film bemutatója 2002-ben volt a
Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol megkapta a Panoráma szekció
Közönség díját. Traudl Junge súlyos betegsége után, 2002. február 12-én
halt meg; néhány órával a film ősbemutatója után.

A háború utáni években Junge asszony visszautasított
minden olyan felkérést, ami a saját történetét kifejtő beszélgetésre
irányult és csak táviratszerű kommentárokat adott, ha valaki a múltjáról
kérdezte. Mindig megpróbálta – legtöbbször sikerrel – titokként kezelni
saját történetét. A film készítési folyamata olyan hatással volt az
alkotókra, amelyre egyikük sem számított. André Heller családja
közvetlenül volt érintett a holokausztban, számos rokonát Auschwitzban
gyilkolták meg. Nem sokkal a felvételek után Heller elismerte, hogy a
film elkészítését megelőzően nem gondolta volna, hogy ez a téma ennyire
nagy hatással lesz rá.

Ottmar
Schmiderer:
„Szándékosan nem állítottuk be a
fényeket, hogy megőrizzük a találkozás intimitását. Mindenképpen el
szerettük volna kerülni azt, hogy Junge asszony vallatásként élje meg a
felvételt.
Amikor elkészült a 3 és fél órás változat, megnéztük
közösen Junge-val még egyszer és rögzítettük reakcióit. Így lehetősége
nyílt arra, hogy újra átgondolja történetét és reflektálhasson saját
magára. Ezzel a megoldással, úgy gondolom, sikerült a beszélgetés
lényegét 90 percben összesűríteni.”

André
Heller:
„Soha meg sem fordult a fejemben, hogy
Junge asszony mondanivalóját bármiféle filmbetéttel
alátámasszam.
A film egy olyan embernek a története, aki
azáltal, hogy képes volt elgondolkodni és változtatni életén, készen
állt tanulni hibáiból és tudatosította magában múltbéli
hibáit.
Amint felkészült arra, hogy feldolgozza és a nagy
nyilvánosság előtt is felvállalja múltját, azután érezte magát késznek
arra, – saját bevallása szerint – hogy életétől is
megváljon.”

„Számomra Junge asszony
egy tiszteletre méltó asszony, azon kevés emberek egyike, akik iránt
azért érzek mély tiszteletet, mert hajlandóak a történelemből, saját
maguk történetéből tanulságokat levonni.”

„Az elfojtás – és ezt ebben a filmben nagyon jól látni –
önvédelmi mechanizmus, ami csak korlátozottan és ideiglenesen működik:
egyszer mindaz felszínre kerül, amit az ember saját maga előtt is
titokban tartott.” – Die Presse

ANDRÉ HELLER ÉS OTHMAR
SCHMIDERER FILMJE
Interjú: ANDRÉ HELLER, Kamera és Hang: OTHMAR
SCHMIDERER,
Vágó: DANIEL PÖHACKER,  Producer: DANNY
KRAUSZ & KURT STOCKER

Produkciós társaság: Dor Film
Production
Együttműködő partner: HELLER
WERKSTATT
Díjak: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2002) –
Panoráma szekció: Közönségdíj
Chicagó (2002) – Legjobb
dokumentumfilm
Európai Filmakadémia (2002) – Legjobb
dokumentumfilm-jelölés

Magyarországon forgalmazza: Best
Classics
Magyarországi premier: 2005. Május 5.
Honlap:
www. http://www.im-toten-winkel.de