Új
megközelítésben is tárgyalják a második világháború
eseményeit.
(Forrás: Népszabadság)

Vesztesnek lenni címmel kétnapos tanácskozás kezdődött
hétfőn a Terror Házában. A második világháború lezárása alkalmából
tartott rendezvény meghívóján egy stilizált vörös csillag látható, benne
katonák fényképe, és a szöveg: Magyar tragédia, 1945.

A győzelem azzal áltat, hogy minden szándékunk jó, minden
helyes – mondta Schmidt Mária főigazgató. Közlése szerint Magyarország
először semleges, majd nem hadviselő félként próbált kimaradni az
összecsapásokból, és minden erejével igyekezett elkerülni az ország
megszállását. Úgy vélte, hogy ez a taktika éveken át sikerrel
kecsegtetett, végül azonban Magyarország is hadszíntérré változott. A
főigazgató nem tért ki arra, hogy Magyarország előzőleg visszakapta a
trianoni szerződéssel elcsatolt területek jelentős részét, de később, a
háború következményeit taglalva megállapította: „a csak nemrég
viszszakerült elcsatolt területeket ismét elvesztettük, újra kisebbségbe
jutott magyar testvéreink minden eddiginél kiszolgáltatottabb helyzetbe
kerültek”.

A vesztes és győztes
fogalmába groteszk és abszurd jelentéstartalom vegyül – hívta fel a
figyelmet Schmidt Mária. Vajon győztesnek tekinthetjük-e például azt a
Lengyelországot, amely a győztesek oldalán foglalt ugyan helyet a
tárgyalóasztalnál, de idegen megszállás alatt állt, elvesztette
szuverenitását? A főigazgató szerint fel kell számolnunk
tévképzeteinket, vissza kell találnunk utolsó tiszta gondolatunkhoz, és
erről az alapról kell újra felépítenünk magunkat. A vereség – mondta –
tárgyilagosságra szólít fel, mert nem lehet, nem is szabad vele
totálisan azonosulni.

A lengyel
Tomasz Szarota professzor – részben a konferencia címére, részben
Schmidt Mária előadására utalva – kifogásolta, hogy olyan látszat
keletkezhet, mintha Lengyelország nem a világháború győztesei közé
tartozna. Hangsúlyozta, hogy a lengyelek győzelemként és
felszabadulásként élték meg a nácizmus bukását. Nem érezték magukat
vesztesnek azok a lengyel katonák sem, akik nagy számban önkéntesként
harcoltak (és nem azon az oldalon, ahol a magyar hadsereg). A lengyelek
büszkék arra, hogy nemet mondtak Hitlernek, és arra is, hogy körükben
marginális jelenség volt a kollaboráció – jelentette ki a történész.
Szólt az oroszok által elkövetett rémtettekről is.

Dieter Pohl, a Müncheni Történeti Intézet munkatársa
példátlan dimenziókban zajló bűncselekménynek nevezte a holokausztot. Ma
már nyilvánvaló – mondta -, hogy a németek többsége annak idején
támogatta Hitlert, a sztálingrádi vereség után azonban a német
társadalom kezdett eltávolodni a nácizmustól. Kérdésre válaszolva
hozzátette: 1945-ben a németeknek csupán tíz százaléka tekintette
felszabadulásnak a háború befejezését, napjainkban viszont ez az arány
eléri a nyolcvan százalékot. A konferencián Vlagyimir Bukovszkij is
előadást tartott. Az orosz emberi jogi aktivistát 1963 és 1976 között
többször letartóztatták, pszichiátriai rabkórházba zárták,
kényszermunkára és börtönbüntetésre ítélték. Bukovszkij a távirati iroda
híradása szerint kijelentette, hogy Sztálin volt az, aki feltalálta és
rászabadította Európára Hitlert.

Új
megközelítésben tárgyalják a második világháború eseményeit és
következményeit azon a hétfőn kezdődött kétnapos tudományos
konferencián, amelyet a Politikatudományi Intézet rendez Budapesten –
adta hírül az MTI. A konferencia újdonsága, hogy az előadások túllépnek a
hagyományos hidegháborús szemléleten és a történelmet 1945-nél
„megállítva” mutatják be a háborús sokk és a remény kettősségéből
született gondolatokat, célokat és terveket – mondta megnyitójában
Földes György, az intézet főigazgatója. A szervezők tájékoztatása
szerint Ormos Mária akadémikus a második világháború „feleslegességét”
emelte ki, mivel az nem oldotta meg a tőkés rendszer válságát, sem a
németkérdést. Krausz Tamás szerint a Szovjetunió magatartását a Nyugat
iránt 1945-ben a gazdasági együttműködés szándéka határozta meg. Balogh
András azt elemezte, hogy a területi terjeszkedés és új gyarmatok
szerzése jelentős helyen szerepelt a tengelyhatalmak háborús céljai
között. A gyarmati népekben ugyanakkor ezzel párhuzamosan megerősödött a
nacionalizmus, az antirasszizmus és a függetlenség vágya.

Történelmileg szennyezett terület –
írja a Der Spiegelben a berlini holokauszt-emlékmű helyszínéről Jürgen
Leinemann. Itt a közelben volt a Hitler-bunker, itt húzódott évtizedekig
a hírhedt berlini fal. A sokat vitatott emlékművet Martin Walser „egy
futballpályányi rémálomnak” nevezte, mások a „szégyen
monumentalizálását”, vagy a „megalomán gyászgiccset” vélték felfedezni
benne. Konrád György számára a „halál geometriáját”, a szabályosságot,
Auschwitz lélektelen, pontosan megtervezett-kivitelezett halálgyárát
jelenti. Valami hasonlóra gondolhatott megalkotója, az amerikai Peter
Eisenman, aki „tulajdonságok nélküli teret” képzelt el. 2711
körüljárható, hatalmas betontömb alkotja az elpusztított európai
zsidóknak állított emlékhelyet.