Az
ausztrál oktatási miniszter szerint hamarosan előlép az első olyan
generáció, amely már a bölcsőben elkezdte magába szívni a
számítástechnika rejtelmeit.
(Forrás: SG)

Kérdezzünk meg egy informatikai vezetőt arról, hogy mi a
legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézni a vállalatnak: valami
olyasmivel fog válaszolni, mint például a SOA típusú architektúra
kialakítása, a szolgáltatói konszolidáció által kirótt
többlet-feladatok. Ha azonban az ausztrál oktatási minisztérium
informatikai vezetőjétől, Dr. Richard Eden-től, kérdezzük meg ugyanezt,
akkor egészen más választ kapunk: a saját gyerekeiktől kellene félniük.

Eden a héten elhangzott beszédében arra hívta fel az
informatikai vezetők és az oktatók figyelmét, hogy a vállalati
szektornak nemsokára szembesülnie kell az általa csak a „digitális
bennszülöttek” felbukkanásának titulált jelenséggel: előlép az első
olyan generáció, amely már a bölcsőben elkezdte magába szívni a
számítástechnika rejtelmeit. Véleménye szerint ezeknek a diákoknak már
az elsődleges nyelvévé vált az informatika, így eljövetelük hatalmas
mértékű változást fog okozni az IT-iparban – az informatikai vezetőknek
pedig minden erejükre szükségük lesz majd, hogy lépést tudjanak tartani
velük.

Eden szerint jelenleg az az
informatika-oktatás legnagyobb dilemmája, hogy a felemelkedő „digitális
bennszülöttek” konfrontálódni fognak azokkal az oktatókkal, tanárokkal
és üzleti menedzserekkel, akik életük későbbi részeiben kezdtek
informatikával foglalkozni. Ugyanis a jelenlegi generáció magától
értetődőnek tartja a számítógépek világát, és ennek megfelelő szintű
oktatást és tájékoztatást követel.

Hogy elébe menjenek az elkövetkező változásoknak, az
oktatási minisztérium 1300 iskolában kezdte meg minimális IT-standardok
implementálását. Ezek az intézmények 120 000 PC-vel rendelkeznek, 5,8
millió e-mail-t küldenek naponta, és havi 2,7 terabájtnyi
internet-forgalmat bonyolítanak le. „Az a célom, hogy a megmérettetésből
előnyt kovácsoljunk. Megszavaztuk az iskolák felmérését, hogy megfelelő
IT-infrastruktúrát hozhassunk létre az összes iskola között.”

A tervezett változások között az is
szerepel, hogy az egyszerű, internettel, PC-kkel és belső hálózattal
felszerelt iskolákból egy fejlődő, integrálódó és interkonnektáló
oktatási- és adminisztrációs rendszert hozzanak létre. „Az integrált
rendszerekben is érdekeltek vagyunk, nem csak a tanulók adatait
nyilvántartó rendszerekben: mindent elérhetővé akarunk tenni, amire
szükség lehet egy iskola vezetéséhez. Nem létezik túl sok alkalmazás,
amely képes lenne erre; sok szolgáltató van, de nincsen igazi alapja
ennek a termékeikben” – mondta Eden. A Queensland-i intézmény ezzel
egyidejűleg egy monumentális projekttel is küzd: egy olyan
diák-adatbázis létrehozásán fáradoznak a dolgozói, amelyben „minden
egyes személynek egyedi azonosítói vannak”, és amellyel nyomon követhető
egy diák tanulmányi útja egészen az óvodától a diplomáig – a
teljesítmény jobb nyomonkövethetőségének érdekében -, mindezt azonos
szabványok szerint az állam egész területén. Ez a feladat egyáltalán nem
könnyű, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg 470 000 digitális
bennszülött tartózkodik az állami oktatási rendszerben, amely Queensland
büdzséjének mintegy negyedét emészti fel.

Bárhogy is legyen: Eden azt tanácsolja, hogy az
IT-menedzserek kezdjék el oktatni a CFO-kat – mert talán ez az egyetlen
esélyük a túlélésre. „Az ICT-t összhangba kell hozni a tanulási és
teljesítményi mutatókkal, különben hogyan hoz majd hasznot a cégünk
számára? Ha ez nem történik meg, akkor csak kiadásként fognak tekinteni
majd a számítástechnikára – nem pedig befektetésként.”