Egy
letűnt kor két relikviáját fedezték fel a Cape Canaveral egyik régóta
nem használt épületében, két űrkémszkafandert, melyek közül az egyik a
007-es jelzést viseli.
(Forrás: SG)

A kilövő komplexum 5/6-os tömbházát két biztonsági
tiszt vizsgálta át. Dan E. Oakland a NASA különleges ügynöke és Henry
Butler, a létesítmény jelenlegi tulajdonosának, a Delaware North Parks
and Resorts biztonsági vezetője egy lezárt szobára bukkant, melyben az
Egyesült Államok légierejének „Manned Orbiting Laboratory ” (MOL, lakott
űrállomás) programjának két űrruhájára akadtak.

A tervezet a hatvanas években volt terítéken, egészen
pontosan 1964-ben vette kezdetét, amikor a Légierő azon gondolkozott,
hogy emberei az űrből végezzenek kémmunkát. A terv része lett volna egy
űrállomás, valamint egy Gemini kapszula, amivel az asztronautákat
feljuttatják állomáshelyükre, majd néhány hét elteltével visszatérnek a
Földre. 1966-ban egy tesztkilövést is elvégeztek egy ember nélküli
Gemini kapszulával. Maga a MOL egy Titan II rakéta tartályából készült
el. A tervek szerint a működő MOL-t a Vandenberg Légitámaszpontról
lőtték volna ki, a Légierő azonban 1969-ben a műhold- és a robottechnika
fejlődésének köszönhetően végleg lemondott a program
kivitelezéséről.

Mindemellett a
program elég jelentős technikai fejlődést ért el, és három csoport
MOL-asztronauta kiképzése zajlott le. Közülük a program leállítása után a
hét legfiatalabb katonatisztet átcsoportosították a NASA emberi
űrrepülési programjába, akik igen szép karriert futottak be. Közülük
került ki az első űrsiklórepülés pilótája, Robert Crippen és Richard H.
Truly, aki idővel a NASA vezetői posztját is betöltötte.

De térjünk vissza a két biztonsági
tiszthez, akik végül bejutottak a lezárt szobába, de a használaton
kívüli épületben áram se volt, így elemlámpáik segítségével kutattak át.
Korábban, a tulajdonoscsere idején már rengeteg filmtekercs került elő a
tömbházból, ami egykor az első emberi űrrepülés vezérlőtermének is
otthont adott. A filmek azonban rendkívül rossz állapotban voltak, nem
úgy, mint az Oakland és Butler által felfedezett két darab kék űrruha,
melyek még eredeti tárolórekeszeikben pihentek repülési adatok aktáival
egyetemben.

A nyomozók elkezdték
kutatni a ruhák eredetét, melyekről gyártójuk, a Hamilton Sundstrand
megerősítette, hogy két MH-7 gyakorlóöltözetről van szó, amit a rövid
életű hidegháborús programhoz rendelt meg a Légierő. A két űrruha
számmal is el van látva, az egyik a 008-as, ezen egy „LAWYER” felírat is
található, ami egyértelműen Richard Lawyer alezredest takarja, aki az
első kiképzett csoport tagja volt. A feljegyzések szerint ennek az
űrruhának a tulajdonjogát a NASA 1983-ban átadta a Smithsonian Légi- és
Űrmúzeumnak, így ennek megfelelően át is szállították oda. A másik,
007-es számot viselő ruháról azonban nincsenek
feljegyzések.

A MOL-program
lezárulásával a gyártó elvileg begyűjtötte az űrruhákat és átadta azokat
a Smithsoniannek, ami gyakorlatilag az amerikai űrprogram archívumának
számít, és itt állították ki az Enterprise és az Enola Gayt is. Két
égszínkék űrruha azonban eltűnt és senki nem tudja mennyi időt töltött
Cape Canaveralban, és főként hogy miért került oda.