A cél:
az életre, ne csak a felvételire készüljön a diák.
(Forrás:
Népszabadság)

Amíg a fél országot a
meglovasított érettségi tételek, vagy az új típusú matúrán elért
gyanúsan jó eredmények tartják lázban, szinte titokban beérik egy régen
várt reform a magyar közoktatásban. A kétszintű érettségi csak a jéghegy
csúcsa. A középiskolában tanító pedagógusok között sokan tartják úgy,
az új típusú matúra bevezetésével és a felkészítő programokkal először
sikerült a magyarországi közoktatást alapjaiban érintő reformot
átverekedni a rendszeren.

Az új típusú érettségi egyik legfontosabb eredménye az, hogy
bevezetésével az úgynevezett kimeneti szabályozás szerepe erősödhet a
közoktatásban. Vagyis, ma már nem az egyetemi felvételire készül a diák a
gimnázium négy éve alatt, hanem az életre. Remélhetőleg. Ez
mindazonáltal még nem jelenti azt, hogy pont kerülne az
„ismeretközvetítés avagy készségfejlesztés” évtizedes vitájának végére,
sőt egy pozitívuma biztosan akad: az újítás gondolata és igénye
beköltözött a tantestületekbe is. És ezen sok múlik.

– Az utóbbi évtizedekben sokféle reformot próbáltak
már lenyomni az oktatás torkán sikertelenül, mert a tanárok válaszképpen
előhúzták a fiókból a negyvenéves egyetemi jegyzeteiket, és abból
tanítottak – vélekedik Szántó Judit, a kőbányai Zrínyi Miklós Gimnázium
és Szakközépiskola történelem szakos tanára. Hozzáteszi: az új típusú
érettségi bevezetésével megszűnik ez a kényelmes megoldás, szerinte
sokan ezért is ellenzik. – Ez az érettségi radikálisan új, tartalmilag
sokkal jobb, mint az eddigiek. Nem olyan régen hozták nyilvánosságra a
PISA-felmérés sokkoló eredményeit, szerintem Magyarországon ennyire
gyorsan az amúgy nehézkes oktatás még nem reagált egy ilyen jellegű
problémára.

Mint ismert, a
nemzetközi teljesítménymérés célja a diákok olvasási-szövegértési
képességeinek, matematikai és természettudományos eszköztudásának
feltérképezése volt. Bár a francia forradalom tényanyagából valószínű,
hogy kenterbe verné a magyar diák a franciát, és az olasz nebuló is
alulmaradna, ha Dante poklának mértani pontosságú felvázolásában kelne
versenyre a magyarral, a PISA-felmérések azt bizonyították, hogy a hazai
tanulók a modern munkaerőpiacon semmit nem érnek ezzel a tudással.
Vagyis a középiskolai, egyetemi padból kiesve nehezebben állják meg a
helyüket az életben, mint külföldi társaik.

– Manapság arra az ismeretre van szükség elsősorban,
hogy honnan, és hogyan szerezzünk be információkat, mert olyan
információs dömping van a világban, hogy az ember minden adatot úgysem
tud a fejében tartani – folytatja a történelemtanár. – Eddig az alapján
szortírozták a gyerekeket, hogy ki hány adatot tudott megtanulni, olyan
volt, mintha a telefonkönyvet kellett volna bemagolniuk. A középszintű
történelemérettségin viszont minden feladathoz lehetett használni olyan
térképet, amin szerepelnek a fontosabb adatok. Az új érettséginek így
már lényegesen több köze van a történelemhez, mint a korábbinak.

– Az új szemlélet, miszerint érteni
is kell a gyereknek a szöveget, amit olvas, nemcsak a humán-, hanem a
reáltárgyakban is megjelent az érettségin – veszi át a szót Nahalkáné
Czédulás Margit, a Zrínyi Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. –
Régen matematikából az volt az érettségi, hogy a diák kapott hét
feladatot a zöld könyvből, amiket nem is kellett nagyon elolvasnia, elég
volt rájuk nézni, és tudta, miről volt szó, mert rengeteg hasonlót
megoldott már. Itt nagyon oda kellett figyelni a szövegekre is. Az
írásbeli vizsga már önmagában egy komoly szövegértési feladat volt.

No de mitől is új ez az érettségi?
Hogy a magyar nyelv és irodalom feladatlapon aktuális, a Mindentudás
Egyetemén elhangzott előadás szövegét kellett értelmezni bemagolt
verselemzés visszaböfögése helyett? Részben. Hogy a történelem érettségi
Rákosi-korszakot elemző feladatában olyan tág szempontokat adtak meg a
feladatírók, hogy azzal csak a javítókulcs példáihoz görcsösen
ragaszkodó javítótanárokat sikerült kiugrasztani a bokorból? Talán. Vagy
hogy egy állítás tagadása – logikai művelet lévén – a nyelvtani teszt
helyett a matematika feladatlapon kapott helyet? Esetleg. Egy biztos:
ezek a feladattípusok gondolkodásra késztették a gyerekeket. Arra, hogy
alkalmazzák az ismereteiket.

A mai
érettségizőknek elsősorban azt kell bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a
felsőbb tanulmányokra, vagyis általánosan tájékozottak, és megfelelően
tudnak a szövegekkel dolgozni. Az új típusú matúra már ezeken az elveken
alapul. Történelmet nem azok írtak tehát, akik ellopták, majd
terjeszteni kezdték az érettségi tételeket, hanem azok a pedagógusok,
akik négy évvel ezelőtt már az új feltételek szerint kezdték
felkészíteni a diákjaikat.

–
Állandóan fénymásolunk, vágunk, ragasztunk, a tantestületünk leginkább
egy szabó-varró tanfolyamra hasonlít. Hihetetlenül jól együttműködnek a
tanárok, de ez így is nagyon sok munka – meséli Edényi László, a
gimnázium igazgatója. – Ezt sehol nem írják le, de egy iskolának
legalább egymillió forintos pluszköltséget jelent a felkészülés.
Használjuk a gyerekek hagyományos tankönyveit is, de fénymásolunk más
tankönyvekből, újságokból is szövegeket. Matematikaórán a gyerekek
grafikonokat elemeznek például, történelemórán pedig újságcikkeket
olvasnak. Mi már az ünnepségeket is projektformában tartjuk. Gyakorlati
feladatok elé állítjuk a gyerekeket, amiken keresztül átélik mondjuk
1956. október 23. vagy 1848. március 15. eseményeit – magyarázza az
igazgató, hozzáfűzve: a tanároktól az új érettségi már megköveteli a
naprakészséget, mert a gyerekek tájékozottsága sokban múlik az ő
hozzáállásukon is.

– Sajnos a
gyerekek sem veszik mindig komolyan, hogy az új típusú feladatok, vagy
akár a projektmunka már önmagában tanulás – folytatja Nahalkáné Czédulás
Margit. – Még sokan gondolják úgy, hogy a tanulás az, ha leülnek,
bemagolják és felmondják az anyagot. Ezen a szemléleten, merthogy
évszázadok óta így működik az iskola, nagyon nehéz változtatni.
Szemléletváltásra a szülőkön és a diákokon túl különben leginkább a
tanároknak van szüksége, de szerencsére most már a kötelező
továbbképzésre is nyitottabbak vagyunk, mint az elején.

A rendszer még így sem tökéletes.
Most a gimnáziumokban kezdenek úgy tanítani, ahogy az általános
iskolában kellene, azaz a készségfejlesztésre összpontosítva. Az
alapfokú iskolák felső tagozatában továbbra is elsősorban lexikális
tudást gyötörnek a gyerekbe. A legrosszabb esetben elképzelhető, hogy ez
a felfogás akkor változhat majd csak meg, ha munkába állnak azok a
tanárok, akik gimnazistaként már az új rendszerben érettségiztek.

Mert új típusú tanárképzés ide vagy
oda, tanítani minden kezdő pedagógus ma is úgy kezd, ahogy annak idején
őt is tanították.