Az idei
tanévtől úgy kell összeállítani az alsó tagozatos diákok órarendjét,
hogy a naponta cipelendő tankönyvek súlya ne haladja meg a három
kilót.
(Forrás: Népszabadság)

A szülőket azonban most még nem
annyira a kötetek súlya, inkább az ára aggasztja.

Még akkor is, ha azok a tavalyihoz képest – a
Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének tájékoztatása szerint –
csak 7,5 százalékkal emelkedtek. Koller Lászlóné, a testület elnöke az
elmúlt napok híradásai kapcsán úgy fogalmazott: a tanévkezdés anyagi
terheiért rendre a kiadókat teszik felelőssé, holott a tankönyvek ára
korábban évekig annak ellenére sem követte az inflációt, hogy az
előállításhoz szükséges benzin, a papír vagy a munkaerő ára
inflációfüggő. Leszögezte: Magyarországon a tankönyvek – összehasonlítva
például a mesekönyvekkel – nem drágák.

Csakhogy a mesekönyvet nem kötelező megvenni, a
tanszerek széles választékából is ki lehet keresni az olcsóbbat, a
pedagógus által előírt tankönyvet viszont be kell szerezni. Ráadásul a
tankönyvvásárláshoz nyújtott állami támogatás elosztása sem
zökkenőmentes, maga a rendszer is bonyolult. Minden diák után jár 2400
forint, a rászorulók ezenfelül kiegészítő támogatást is kapnak. Alsó
tagozatban ennek az összege 3600, felső tagozatban 7200, a
középiskolában pedig 9600 forint.

A
pénzt az iskoláknak kell elosztaniuk, mégpedig úgy, hogy előbb az
ingyenességet kell biztosítaniuk a rászorulóknak, s ha szükséges, ehhez
át lehet csoportosítani az évfolyamok között a pénzt, illetve az
alaptámogatást. Vagyis: nem minden diák kapja 2400 forinttal olcsóbban a
tankönyveket, sőt, gyakran az is előfordul, hogy az ingyenes
tankönyvellátásra jogosultaknak is fizetniük kell. Ennek az az oka, hogy
a tankönyvcsomagok olykor az alap- és a kiegészítő támogatás összegénél
is többe kerülnek, az átcsoportosítás nem elég, az iskolákat fenntartó
önkormányzatoknak viszont nincs pénzük a hiányzó összegek
pótlására.