A hazai
tankönyvek jelentős része hemzseg a felnőttek számára is nehezen érthető
szakszavaktól.
(Forrás: Index)
A
harmadikosoknak bonyolult mitológia történeteket kell többszörösen
összetett mondatokból kibogozniuk, s a kiadványok gyakran
köszönőviszonyban sem állnak a követelményekkel. Az Oktatási
Minisztérium ezért újra akarja lektoráltatni a könyveket és arra készül,
hogy számszerűen is meghatározza: hány idegen szó és összetett mondat
lehet a szövegben. A kiadók érthetően nem lelkesednek az
ötletért.
„Ha nem vennénk tudomást
arról, hogy 1000-szer ennyi emberről van szó, akkor egy nem egészen 17
km hosszú, 8 és fél km széles téglalapba zsugorított Magyarország
lakóinak számát látjuk” – részlet egy negyedik osztályosok számára
készült matematika könyvből. A fogalmazás, a stílus, a nyakatekert
mondat nem csak a 10 éves gyerekeket izzasztja meg. Egy másik kacifántos
példa: „Mikor Minósz feleségének félig bika alakú gyermeke született,
akkor Daidalosz volt az a híres építész, aki a Minotaurosz számára
megépítette a híres Krétai labirintust, és aki megmutatta Ariadnénak,
hogyan találhat ki belőle Thészeusz.” Ember legyen a talpán az a
harmadikos, aki ezt a szép mitológiai történetet alaposabb mondattani
elemzés nélkül elsőre fölfogja.
„A
gyermek nem minitudós, akinek lebutított egyetemi tankönyvet kell a
kezébe adni” – mondta bevezetőül Magyar Bálint oktatási miniszter arról a
felmérésről, amely az elmúlt három évben vizsgálta az általános- és
középiskolai, köztük a szakiskolai tankönyvek használhatóságát. A
vizsgálat lényegileg azt állapította meg, hogy a hazai tankönyvek
jelentős része nem veszi figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait,
emészthetetlen mennyiségű anyagot közöl, nyelvezete bonyolult,
illusztrálása hibás. „Míg az utóbbi időben a nemzeti alaptanterv, az
óraszámok csökkentése és az új érettségi rendszer csökkentette a
követelményeket és a tanulók terheit, a könyvek erről mintha tudomást
sem vennének” – mondta Magyar Bálint. „A tankönyvek írói azt sem veszik
figyelembe, hogy azok tartalmilag egyáltalán felfoghatók-e a diákok
számára” – fűzte hozzá ehhez Kojanitz László, a kutatás vezetője, a
Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója. Bár egy-egy szöveg
érthetőséget általában nem lehet teljesen objektívan mérni, az
közismert, hogy a hosszú mondatok és a szakszavak sűrű előfordulása
nehezíti az olvasásértést.
A
tankönyvek vizsgálata rámutatott arra, hogy a hazai tankönyvek
szövegeiben túl sok szakszó szerepel. Ezeket ráadásul inkább csak
megemlítik a könyvek, nem igyekeznek ismételgetéssel a diákok
nyelvhasználatába építeni, mint az idegen nyelv tanulása során az új
szavakat. A biológia tankönyvek összehasonlításában kiderült, van olyan
kiadvány, amelyben egy oldalon átlagosan 44 speciális szakszó található.
A vizsgálat alapján a
tankönyvekben túl magas a hosszú és összetett mondatok aránya is. Ezt a
mondatok karakterszámával mérték. Van olyan szakiskolai tankönyv,
amelyben a mondatok egyharmada hosszabb 150 betűhelynél. Mindehhez az is
járul, hogy a szövegek belső tartalma strukturálatlan, s ezáltal
megnehezíti a magyarázatok és okfejtések megértését.
A baj nem csak a nyelvezettel van. A könyvekben kevés
ábra és kép van, illetve ha van is illusztráció, azt sem mindig jól
használják. Az ábrákat gyakran nehéz megérteni, a lehetséges pedagógiai
funkcióknak csak egy részét használják ki és nem mindig kapcsolódnak
kérdések és feladatok hozzájuk.
A
tárca az elmúlt években több eszközzel is igyekezett enyhíteni a tanulók
terheit. Lényegileg ez a mostani intézkedés is ebbe az irányba hat.
Figyelembe kellett venni azt is, hogy a 15 éves korosztály készségeit
vizsgáló PISA-felmérés rámutatott: a diákok jelentős része nem érti azt,
amit olvas. A tanulási nehézségek hátterében így az is állhat, hogy a
tanulók egy része eleve nehezen birkózik meg a tankönyvszövegekkel.
„Amikor a követelmények és a
tanulók terheinek csökkentését elkezdtem, sokan azzal vádoltak, hogy el
akarom hülyíteni a nemzetet” – sajnálkozott Magyar Bálint. A kutatás
alapján azonban kiderült, hogy a mai tankönyvek a 70-es évekbeliek
tényanyagának dupláját vagy háromszorosát tartalmazzák. „Amikor
csökkentésről beszélünk, ezt vesszük figyelembe, nem a harminc évvel
ezelőtti követelményeket”.
A
minisztérium mindezek alapján meg akarja változtatni a
tankönyvjóváhagyás rendszerét. A jövőben így számszerűen előírják a
tankönyvekben használható idegen szavak számát, a mondathosszúságot, az
illusztrációk és képek arányát, a feladatok típusait és az életkori
sajátosságoknak megfelelő ismeretanyagot. 2006 januárjától így a
jelenleg öt évre szóló tankönyvvé nyilvánítási meghosszabbítási
határozat időtartama két évre csökken. A kiadóknak két év alatt kell az
új kritériumoknak megfelelően átdolgozni kiadványaikat, illetve a nem
megfelelőt kivonni a forgalomból. Az átdolgozott új tankönyvek
változatlanul öt éves engedélyt kapnak majd.
Az Index megkérdezte, miért van szükség ilyen nem éppen
liberális szabályozásra, amikor jelenleg szabad tankönyvválasztás van,
azaz a pedagógusok bármikor átválthatnak a rossz, nehezen érthető
kiadványokról a megfelelő tankönyvcsaládokra. Magyar Bálint szerint
sajnos Magyarországon ezen a téren nem működik a minőségi választás.
Kojanitz László mindehhez hozzáfűzte, vizsgálataik a tankönyvek
kétharmadánál találtak problémákat, köztük a legnagyobb példányszámban
forgalomban lévő könyveknél.
„A
könyvek nyelvezetéről készült vizsgálatot érdekesnek és hasznosnak
tartjuk. Teljes hozzánemértésre utal ugyanakkor, ha a jóváhagyást a
szövegekben lévő idegen szavak száma, a többszörösen összetett mondatok
alapján akarnák átalakítani” – nyilatkozta az Indexnek a Tankönyves
Vállalkozók Országos Testületének elnöke. Koller Lászlóné elhibázottnak
és rossznak tartja, hogy a minisztérium ez alapján akarja felülvizsgálni
a tankönyveket. Kollerné szerint nem emiatt vannak rossz tankönyvek a
piacon: „a jóváhagyási rendszer rossz, drága, s a szakértői névsor is
sok kívánnivalót hagy maga után.” A könyvkiadók képviselője szerint
ezért az egész rendszert újra át kellene gondolni. A könyvek
újralektoráltatása egyébként A5-ös ívenként 20-25 ezer forintba
kerülne.
A kiadóknak saját zsebből
kell fizetniük mindezt? – kérdezte az Index Magyar Bálinttól. A tárca
vezetője szerint a kiadók a Nemzeti Fejlesztési Tervből pályázhatnak
tananyagfejlesztésre, de a piac logikájából következően saját maguknak
is be kell ruházniuk a tankönyvek átalakításába.