Könnyen
meglehet, hogy a környezetszennyezés mégsem az ipari forradalom
„találmánya”.
(Forrás: National Geographic)

Új-zélandi kutatók ugyanis az Antarktiszon jégbe
fagyott légbuborékokat elemezve arra jutottak, hogy jó kétezer évvel
ezelőtt legalább annyi metángáz került a levegőbe, mint
manapság.

Bár manapság immáron szinte mindenki meg van győződve arról,
hogy a felmelegedés és a környezetszennyezés elsősorban az embernek,
pontosabban az ember által generált ipari forradalomnak köszönhető, ám
halvány kérdőjelek ezzel kapcsolatban azért akadhatnak. Kis
jégkorszakról, komolyabb átlaghőmérséklet-emelkedésről az ipari
forradalmat megelőzően is tudunk – ezeknek okairól viszont annál
kevesebbet. A történészek által legutóbbi kis jégkorszaknak nevezett
időszak például jelentősen átrendezte a lassan fejlődő mezőgazdaság
technológiai és termesztési térképét.

Ezzel párhuzamosan kutatók azt a kérdést is felvetették
persze, hogy vajon nem korábban kezdődött-e a légkör ember általi
szennyezése? A kutatások a fentebb említett kis jégkorszakra is
kiterjedtek ugyan, de egyelőre eredménytelennek mondhatóak ezek a
törekvések. Egy új-zélandi kutatócsoport azonban most ugyancsak meglepő
eredménnyel állt elő: a wellingtoni National Institute of Water and
Atmospheric Research kutatói szerint ugyanis a légköri szennyezésben
második legjelentősebb tényező, a metángáz ugyanolyan koncentrátumot ért
el jó kétezer évvel ezelőtt, mint manapság.

Az Antarktiszba fagyott légbuborékok elemzése révén
Dominic Ferretti csapata persze nem azt állíja, hogy manapság akkor
minden rendben lenne: szerintük a légkörbe kerülő metán mennyisége
jelentősen változott az elmúlt kétezer év alatt. Körülbelül Krisztus
születésétől Kr.u. 1000-ig bezárólag hozzávetőleg ugyanannyi volt a
metánkoncentrátum mint mapaság – 25 millió tonna évente. Valamelyest még
növekedett ez a mennyiség az 1200-as évek közepéig, ezt követően
azonban fokozatosan csökkent, ahogy az időjárás egyre nedvesebb és
hidegebb lett. Az 1500-as évektől kezdődően, egészen az 1700-as évek
végéig pedig drasztikusan csökkent a légkörben található metán
mennyisége.

Az okokat kutatva
Ferretti és csapata két tényezőt jelölt meg: egyrészt emberi tényezők,
másrészt pedig légköri-természeti tényezők játszhattak szerepet a
metánkoncentrátum ilyetén változásában. Az emberi tényező közül a
legfontosabb egyértelműen az erdők felégetése volt: az Amazonas
vidékének őslakói ugyanis jó kétezer évvel ezelőtt jelentős területeket
nyertek meg maguknak – az őserdő felégetése révén. A Science magazinban
megjelent tanulmány szerint a mai légszennyezettséggel megegyező
döbbenetes adat azt mutatja, hogy „az erdők felégetéséből származó
légköri metánkoncetrátum jóval nagyobb volt annál, mint amit eddig
sejtettünk. Az Amazonas birtokba vételekor az ember hihetelen módon
szennyezte környezetét.”

Az
átalghőmérséklet csökkenésével és a csapadékosabb időjárás beköszöntével
azonban egyre nehezebb lett az erdőket begyújtani – Ferretti szerint
elsősorban ennek köszönhető a metánkoncetrátum lassú visszaeseése Kr.u.
1250-től kezdve. A természeti okokon kívül azoban az új-zélandi
kutatócsoport emberi tényezőt is megjelöl: az 1500-as évektől
megfigyelhető drasztikus csökkenés ugyanis Ferretiék szerint
összeüggésbe hozható azzal, hogy Közép- és Dél-Amerikában megjelentek a
különféle európai hódítók. Ezzel egyidőben ugyanis közismerten
jelentősen csökkent azon bennszülött amerikaiak aránya, akik az
erdőégetések révén komolyan befolyásolták a légköri metánkoncentrátumot.
Ahogy az európai hódítók megjelentek, nem sokkal ezt követően már
észlelhető is a metánkoncentrátum csökkenése.

Szakértők szerint Ferretiék megállapításai nem
feltétlenül túlzóak: Brazília jelenleg a világ tizedik
legkörnyezetszennyezőbb országának számít, ami nem ipari fejlettségének
köszönhető elsősorban, hanem az Amazonas menti őserdők folyamatos
felégetésének. Brazília légköri szennyezésének 75 százaléka ugyanis
ebből származik. A Sao Paulo-i egyetem professzora, Silva Dias szerint,
ha a mostani ütemben folytatódik az őserdők égetése, akkor 50-100 év
múlva a jelenlegi őserdővel borított területnek akár 60 százaléka is
szavannás vidékké válhat, jobb esetben pedig csak a 20 százaléka. Csak
2003-ban közel három millió hektár területet égettek fel, ami döbbenetes
adat már önmagában is.

Ugyankkor
továbbra is rejtély a kérdés: vajon minek köszönhető a légköri
szennyezést is a fent említett, közvetett módon befolyásoló
átlaghőmérséklet-változás? Amíg ez a kérdés nem tisztázott, addig nem
lehet egyértelműen kijelenteni azt sem, hogy mindenféle időjárásváltozás
hátterében egyértelműen az ember áll-e. Kétségkívöl igaz Ferretiék
szerint, hogy a viszonylag kis lélekszámú dél-amerikai őslakosság
aránytalanul nagy mértékben járult hozzá kétezer évvel ezelőtt a légköri
metánkoncentrátum növekedéséhez, de az időjárás megváltozásával már ők
sem tudtak olyan mennyiségű erdőt felégetni, mint korábban. A kérdés –
amelyre egyelőre pontos válasz nincs, csak találgatások vannak – marad:
vajon minek is köszönhetőek az ipari forradalmat megelőző, egymást váltó
kisebb jégkorszakok, csapadékosabb évszázadok és
felmelegedések.